Van jövőnk? Távolság.

"Értelmes válasz alatt, arra gondoltam, hogy ki is kellene fejteni"

Lusta voltam elolvasni, olyan hosszú. De már a kérdésnél eldöl a dolog, távolság = jövője nincs.

Én orvosit végeztem, annak idején 2. év előtti nyár elején megismertem egy férfit akivel megvolt a terv a közös jövőről elejétől fogva. 9 év korkülönbség volt köztünk, nála már eléggé közel volt a házasodniakarok téma, nálam az egyetem elvégzése volt a prioritás. Miután megkezdődött az egyetem csak hétvégén tudtunk találkozni péntektől vasárnapig. 150 km volt köztünk,és ugyanúgy ahogy nálatok is, neki sok szabadideje volt, de naponta be kellett járjon, nekem meg alig volt szabadidőm, max hétvégén. Összeköltözés is volt tervben, hogy ő jön majd, de mivel nem lépett ez irányban én sem tettem (nem is bánom). Miután visszajöttem még 8 hónapig voltunk együtt, az első 3 hónap rózsásan, majd fokozatosan romlott, hűlt a dolog. Végig azt mondta megvár, szeret jó lesz ez igy, aztán egyszer felébredt, hogy kifut az időből s nem akar várni többet (ez eléggé megviselt a vizsgaidőszakban, egyáltalán nem hiányzott).

Sok jóval nem biztatlak, ha jártál akár egy fél évet is az orvosira akkor tudod, hogy teljes odaadás nélkül nem lehet ezt csinálni. Annyit tudok tanácsolni neked, hogy lásd magad előtt mindig, hogy miért fogtál neki az egyetemnek s ne keseredj el, ha nem úgy alakulnak a dolgok ezzel a kapcsolattal ahogyan szeretnéd (eszedbe ne jusson otthagyni az egyetemet egy férfi miatt sem!!!!). Minden jót kívánok! Kitartás!

Az átiratkozás más országba orvosira nálam is témában volt, nem tudom nálatok miként működik az egyetemen ez, de kerek perec megmondták nekem itt, hogy ha állami helyen vagyok akkor nem engednek el, s azon voltam, úgyhogy le is mondtam róla.

Tévedtem, jóval is bíztathatlak. Valószínű azért a rossz jutott először eszembe, mert az egyetemi éveim elejére gondoltam csak. Jelenlegi páromat 5. év elején ismertem meg. Ő Olaszországban élt, 1 évvel fiatalabb nálam, startból nem adtam sok jövőt a kapcsolatunknak, több mint 1000 km volt köztünk, eljött hozzám látogatóba februárban 3 napra, majd visszament, élt a dolog tovább a neten, majd meglátogattam én őt ugyanabban az évben április végén, nála voltam 12 napot. Júniusban egyet gondolt s ideköltözött hozzám, otthagyva mindent (szülők-egyetem, mindent, nem én kértem, én szóba sem hoztam). Ennek 4 éve már, s nagyon jól vagyunk. A nyelvvel neki is voltak gondjai, egy évig szegény eléggé kivolt, de mára már megszokta. Elkezdett itt egy egészen más egyetemet, én már másfél éve dolgozom... Embere válogatja, abban igazad van, hogy nagyon megértő ember kell legyen és kitartó is, az biztos. Nekem vele szerencsém van.

Én azt mondom neked, hogy ne tervezz nagyot, csak óvatosan, s akkor nem ér csalódás.