Van jövőnk? Távolság.

A párommal fél éve vagyunk együtt, de ez a fél év olyan intenzív volt, hogy legalább 2 év "normál" esetben. Mindent együtt csináltunk gyakorlatilag, csak nem egy helyre mentünk haza aludni. Én most újra megyek vissza az egyetemre, családi okok miatt halasztanom kellett. Mindketten más nemzetiségűek vagyunk (eus állampolgár ő is), és mindketten más országban vagyunk jelenleg, távol a hazánktól, de még egymástól is. Most, hogy letelt a fél év együtt, jár rendszeresen, kedves, megértő. És elmagyaráztam neki, hogy az orvosi mellett nekem nem lesz annyi időm, de ugyanúgy fogom szeretni, muszáj, hogy megértse. Ő már 30 éves, és már a kapcsolatunk elején tisztázta, hogy bár nem tudjuk, hogy közös lesz e a jövőnk, de ő már családot szeretne és nem csak laza kapcsolatot. Ezzel én is így voltam, hisz nekem az egyetem miatt a családalapítás valószínűleg csak úgy lesz megoldható, hogy a legvégén, vagy rögtön utána, természetesen egy nagyon megértő férjjel. Mivel nem a saját anyanyelvemen tanulok, gyakorlatilag az időm 90%át csak tanulással töltöm, a maradékban, pedig, elvégzem az alapvető létszükségleteket és a párommal vagyok. Néha akadtak kisebb gondok, hogy más az anyanyelvünk és volt amikor a lelkizés még nem ment szótár nélkül...azóta abba is belejöttünk. Ő még nem hozta fel az összeköltözést, szerintetek mindképp megvárjam,amíg ő lép? Ha egyáltalán lép, valahogy egyre kevésbé téma ez, nem változott, ugyanolyan kedves, csak nem beszélgetünk ilyesmiről. Én tudom, hogy még max 1-2évig lehet ezt csinálni, de ígyis elég nehéz, igazodni, hogy ki mikor ,hogy tud jönni...de utána mindenképp muszáj lépnünk. Ő azt mondja egy idő után visszatér a hazájába, ami egész véletlenül az én egyik kedvenc országom, így hát azt se bánnám, ha majd együtt. Viszont addig még sok év van....képlékeny az ő szerződése mikor jár le, így azt se csinálhatom, hogy a jelenlegi országába átjelentkezem egy ottani egyetemre, még ha megy is a nyelv, másrészt még utána se néztem lehetséges e. Viszont ahol én lakom, neki nehéz lenne dolgozni, mert nem beszéli az itteni nyelvet. Elég patt helyzet. Esetleg lehet ezt még 5-6évig csinálni? Ezt az ingázást, ilyen időbeosztással. Ráadásul ő 1 nap nagyon keveset dolgozik, rengeteg a szabadideje, viszont nem teheti meg, hogy egy másik nap meg nem megy be dolgozni...tehát akármikor ő se tud hozzám jönni. Én meg kötve vagyok az egyetem miatt. De egyébként imádjuk egymást. Én úgy érzem megtaláltam a lelkitársam és szerintem ő is. De ez esetben nem tudom tényleg mi lenne a legokosabb döntés. Kívülről talán jobban átlehet látni. Persze nem az itteni válaszok alapján fogok dönteni, de érdekel mások hogy látják ezt. Értelmes válaszokat szeretnék olvasni. Előre is köszönöm.