Lassan én is kezdem elhinni amit beszélek?

Majd jön a bizalom is. Az a jó, hogy tudsz érezni, tudsz szerelmes lenni, ebben a korban ezt éled meg, ilyenkor még sok a reménytelen vagy plátói szerelem, amiben az ember könnyen sérülhet, ha nem tudja ezt elfogadni.

Nem baj, hogy a tanulásra összpontosítasz, de, éld meg a szerelmet álmaidban, álmodozz sokat, képzeld el, hogy milyen fiút szeretnél, milyen tulajdonságokkal, aztán egyszer majd bevonzod. Nem kell ezen sokat rágódni. Ebben a korban én is rengetegszer voltam reménytelenül szerelmes. Most már csak mosolygok a múlton és tudom, hogy ezt minden hasonló korú fiatal megéli, mert meg kell élnünk, így van ez jól. Nincs veled gond. 31/N

"Képes voltam már kiirtani őt és csak néha jut az eszembe vagy az álmomban megjelenik.csak attől félek hogy mikor ismét találkozunk az iskolában felébred az érzés."

Ez az amiről beszélek. Ne irtsd ki magadból az érzést, hagyd hogy szárnyaljanak a gondolataid, az érzéseid. Ez így természetes.

De látszik, hogy éjszaka a normális emberek alszanak... Ennyi idióta választ rég láttam egyrakáson...

Ne is vedd őket komolyan...

Mi az, hogy 17 évesen az ember még ne vegyen komolyan semmit, meg a tanulás és a kerrier legyen a fontosabb... Ebből az következik, hogy később meg már a pasik, és a család??? Mikor szerezzél tapasztalatokat, ha nem most??? Később az egyetemen már más lesz a felállás... Az már egy bizonyos önállóságot feltételez... Ha nem szerzel tapasztalatokat, akkor hogy akarsz később normális életet élni...

A karrier, és a tanulás legyen persze fontos, de fontos, hogy az embernek legyen magánélete is... Az ember nem egy gép, ami feladatokat teljesít, hanem egy egyén/egyéniség, aki él... Önállóan döntéseket hoz és -ebből kifolyólag- néha hibázik... azzal, hogy ki akarod kerülni a hibákat, a legnagyobb hibát követed el... Hiszen a negatív tapasztalat a legjobb tanító...

És igen, 17 évesen talán tényleg korai a család gondolata, de egy komoly kapcsolaté már nem...

És azt miből gondolod, hogy reménytelen az a srác reménytelen dolog lenne??? Bízz magadban, és hidd el, hogy sikerülhet... Valamint vagy Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!!!

17 éves vagy, a kamaszkorod vége felé, a felnőttkorod elején. Még megvannak a kamaszkor jellemző túlzásai benned, a végletekben gondolkodsz, vagy-vagy, de már felnőtt ésszel foglalkozol a gondolattal: össze lehet-e egyeztetni a családot és a karriert? Nyugi, igen.

Szerintem 17 évesen még nem kell elkötelezned magad, diákszerelem jöhet, de egyáltalán nem baj, ha inkább a tanulásra, továbbtanulásra fekteted a hangsúlyt. Egyelőre azt próbáld elgondolni, hogy 20 évesen hol leszel.

Nem fogsz így maradni a mostani állapotodban, hidd el. Ugyanezt üzenem annak is, aki azzal jött itt, hogy 50 éves korában mi lesz a kérdezővel. Lehet, hogy megleplek hozzászóló, de az emberek (a véleményük, a hozzáállásuk) VÁLTOZNAK.

32/n