Mennyire jellemző, hogy a családfő rendszeresen hétvégén is dolgozik és hétköznap is túlórázik?

Ebben mondjuk teljesen igazad van.

Csak nagyrészt jellemző inkább az, hogy fos munkát végeznek fos pénzért és ezért panaszkodnak. De nem mernek váltani, mert félnek, hogy a bizonytalanért hagyják ott a biztost.

Számomra ez teljesen érthetetlen és már az alap mentalitással gondok vannak. Ha ahhoz, hogy fent tudjuk magunkat tartani nekem nem lenne elég 8 órában dolgoznom akkor NEM VÁLLALOK GYEREKET! Akinek éjjel nappal robotolni kell hogy ne haljon éhen az mégis mire vállal gyereket? Miért kell gondolkodás nélkül potyogtatni a gyerekeket ha az anyagi helyzet ennyire nincsen rendben?

Utána meg csodálkoznak, hogy a gyerek neveletlen, dühös, elképesztő figyelemhiánya van amit agresszióval és hisztivel fejez ki. Az ilyen emberek egyszerűen nem tudnak gondolkozni. Meg lehet nézni hol tartanak ezek a családok és a gyerekek mennyire durván sérülnek amiért az apjuk még csak hétvégén sem foglalkozik velük az anyjuk meg bele van rokkanva abba, hogy mindent egyedül csinál. Miért kell ilyen felelőtlenül gyereket vállalni ha szó szerint semmi nem adott hozzá?

"Ha szó szerint semmi nem adott" - szerintem pont azoknál adott, aki sokat dolgozik. Meg ez is egy kérdés, hogy milyen életszínvonal fenntartásáért dolgozol. Meg mennyit akarsz spórolni a gyereknek, lakással akarod-e minden gyereket indítani.

Nekünk van egy hitelmentes házunk, de nincs tartalékban gyerekenként 1 lakás és autó. De 20 év múlva reméljük lesz.

Bár mint mondtam, mi nem tudunk kevesebbet dolgozni, a mienk más világ. Én is vállalok ezt azt a 10 hónapos mellől, n a párszáz ezer miatt, amit fél év alatt összefusizok, hanem, hogy bent maradjak a szakmámban.

De így is egy szülő majdnem nobstop itt van azzal a gyerekkel, egy percet nincs járókában se, napi 2x sétálunk stb, ha sz apjával van, vagy ketten vagyunk vele, ag egy plusz. Van, amikor egy hétig nincs ilyen, van, hogy fél napot is Apjával van.

Amúgy meg kertváros, jó kerület, felsőfokú végzettségű, megbecsült munkájú, motivált emberek vagyunk, nincs jentős anyagi gondunk, gyerekbarát, nyitott elveket vallunk. Ennèl rosszabbat is kapnak gyerekek.

Szerintem az nagyon nagy plusz, ha a szülő szereti a munkáját és azt tudja sugallni, hogy ez jó dolog, az èlet egyik célja.

" Pontosan mi menekülésszagú? Hogy vki dolgozik?"

Nem. Hanem az, hogy az a 30 ezer forint amit a túlóráért kap fontosabb neki mint a családjával töltött idő. Elhiheted, hogy aki nem menekülni akar otthonról az nem fog annyit túlórázni, hogy sose látja a gyerekeit. Akiknek valóban fontos a családjuk azok meg fogják oldani máshogy, munkahelyet, munkarendet váltanak. Ahol valaki halálra dolgozza magát pedig otthon várja a családja az egyszerűen csak nem akar hazamenni.

Én ezzel nem értek egyet. Elég sok olyan családot ismerek, akik nem jönnek ki plusz állás vagy túlóra nélkül a pénzből.

Amúgy a túlóra nem olyan, hogy "jajj most még ülök itt egy kicsit", hanem olyan, hogy van egy feladat, amit meg kell oldani, akkor is ha kicsúszol a munkaidőből, különben mást vesznek fel a helyedre.

Meg amúgy minek kellene folyton egymás szájába lógni az embereknek? Gondolod, hogy mindenki mindig haza akar menni? És ha sört inna a haverokkal túlóra helyett hetente 1x, akkor is menekülésnek gondolnád?

Annyira általánisítók nekem ezek a kommentek, nem tudom, milyem élethelyzetből írjátok. Pl nem lehet, hogy vki átmenetileg vállal plusz feladatot, hogy nagyobb lakásba tudjanak költözni? Vagy közbejött vmi váratlan baj pl nagyszülő betegsége és arra kell pènz? Vagy bedolgozza magát vhol?

#28 Erre megint csak azt tudom mondani, hogy ha valaki nem jön ki a fizetéséből akkor ne vállaljon gyereket. Ha karrierben valaki még ott tart, hogy most kell bedolgoznia magát valahova akkor szintén hatalmas felelőtlenség a gyerek.

Az emberek nem értik azt meg, hogy nem lehet egy párkapcsolatot (vagy szülő-gyerek kapcsolatot) fenntartani ha sosem látják egymást. Persze, be lehet költözni nagyobb házba csak hiába ha addigra már csak erős barátság meg megszokás tartja a párt össze és pár éven belül már válnak is. Hiába a pénz ha közben megölik az összes érzelmet mert egy értelmes randira sem szakítanak időt. Hiába ad valaki lakást a gyerekének ha a gyerek hallani sem akar a szülőjéről mert egész gyerekkorából egy szép emléke sincsen az apjával és nulla kapcsolat van közöttük.

A kérdésben nem arról van szó, hogy valaki heti egyszer beül a haverokkal sörözni, ezek természetes dolgok. De ahol valaki konkrétan egy-két napot sem tud megoldani úgy a hétből, hogy a családjával tudja tölteni az nem is akarja velük tölteni. Lehet tengődni ilyen langyos együttélésekben ahol este köszönünk egymásnak aztán mindenki megy aludni, csak ez nem jó se a párkapcsolatnak, a gyereknek még kevésbé.