Jogosan haragszik rám az egész család?
Külföldön élünk a férjemmel, és a két lányunkkal. Már máskor is éreztem ezt a kis "kihasználást" az otthoniaktól, például : otthon sokminden vámköteles, ha külföldről (Eu-n kívülről) rendelik meg, de itt viszont olcsóbb, ezért sokszor azt csinálják, hogy hozzánk rendelik, és ha megyünk haza, akkor hazaviszem. Igenám, de amíg ez régen kimerült két pár cipőben, és három rúzsban, vagy parfümben, mára ez megtölt egy nagy bőröndöt úgy, hogy bőven súlyhatár felett vagyok.
A féltestvérem felhívott még szeptember elején, hogy a lányát nem vették fel az egyetemre, és most elmegy dolgozni, mellette megcsinálja a jogsit, de hogy arra gondolt, hogy tavasszal kijönne hozzánk 3 hónapra nyelvet tanulni, világot látni. Akkor nem mondtam konkrétan igent, de ahogy telt az idő, rájöttem nem hiányzik ide még plusz egy "gyerek", egy vendég. A lányaink kicsik még (2 éves a nagy, 7 hónapos a pici), kitöltik a napjaimat. Nincs kapacitásom még másra is mellettük, és kicsit megint azt éreztem, hogy lehúznának. Mivel tudtam, hogy mostanában akarják megvenni a repülőjegyet, ezért egy hete mondtam, hogy mégsem jó ez így nekünk, de ha szeretne kijönni, segítünk szállást, vagy munkát keresni. Erre hogy hát az rengeteg pénz, ők örülnek ha a repülőjegy árát összeszedik és mit gondolok én, a fáról szedik ők a pénzt? Szóval a végén mér én voltam lebaszarintva, hogy mit képzelek... Ez a múlt héten volt, azóta apánál is azt érzem, hogy valami baja van, a nagyszüleim is megjegyezték, hogy "hát jófej vagyok", meg kire számítson az ember, ha nem a családjára. De szerintem más az, hogy számít ránk, és más, hogy ránk telepszik hónapokra...
Nem tudom, mit csináljak. Decemberben mennénk haza, de jelenleg 0 kedvem van hozzá, nincs kedvem ahhoz, hogy végigveszekedjük az egész ottlétünket.
41-es, nekem ez az átvétel dolog ismerős: Budapesten élek, még csak nem is külföldön, amikor ideköltöztem, még nem volt autóm. Ha a rokonok vidéken kinéztek valamit, akkor én menjek el érte, úgyis Budapesten lakok, mi az nekem. Fel sem fogták, hogy itt is vannak távolságok, pl. 13. kerületből menjek a 21-be nekik babzsákfotelt megnézni, fotózzam le nekik, és ha tetszik nekik az én fotóimon is, akkor vigyem nekik haza távolsági busszal, két átszállással!
Hozzáteszem, amikor néha lekéstem a csatlakozást a közeli városban, és hívtam őket, hogy át tudnának-e jönni értem kocsival (26 perc út oda-vissza), akkor érdekes, sosem tudtak, mindig ittak már pont, meg nem voltak otthon, meg nem értek rá.
Ugynezt megcsinálták, a 18. kerületből hozzak nekik el egy bszott nagy fa babaházat a gyereküknek, lapjára szerelve volt másfél méter meg ki tudja hány kiló. Mondtam, hogy kérjék kiszállítva, mégis hogy vigyem el távolságival, nekem is vannak ám cuccaim. Erre, hogy az pénzbe kerül meg hogy simán meg tudom oldani, beteszem a busz csomagtartó részébe, érted, még ők szervezkedtek.
Másik rokon, hogy ő kinézett egy használt papucsot, elmentem érte munka után, elhoztam neki, erre hogy az neki nem tetszik, miért hoztam el, ha láttam, hogy ilyen, és még én voltam a szemét.
Megfogadtam, hogy soha többet. Van már azóta autó, de nem fogok senki cuccaiért munka után utazni, és pont az ilyen pofátlan emberek miatt és hogy cserébe legalább nem lehet rájuk számítani kb semmiben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!