Nem érzem azt, hogy a családomhoz tartoznék, nem tudok
hozzájuk úgy kötődni, mint más, és nem is tudom őket
úgy szeretni, mint mások. Más, ha érzett így,
változott az egész valamit?
Figyelt kérdés
Nagyon csúnya lesz, amit írok, de le is nézem őket valahol, nem tudok velük azonosulni, nem akarok olyan lenni, mint ők, és a legkevésbé akarom az ő génjeiket adni tovább bárkinek is. Nem utálom őket, de nekem ők valahol idegenek. Semmiben nem értünk egyet, semmiben nem egyezik a világnézetünk, tényleg úgy nőttem fel, hogy mindig azt éreztem, idegen vagyok. Anyámat pl. már babaként is löktem el magamtól, nem szerettem nála lenni, szó szerint verekedtem, ha babusgatni akart. Most hosszasan lehetne jellemezni, milyen anyám, apám, nagyszüleim, nővéreim, stb, előnyeiket-hátrányaikat sorolni, ahogy magammal kapcsolatban is, de dióhéjban csak annyi: nem voltam / vagyok egy egyszerű gyerek, de ők is csináltak nem helyes dolgokat. Konkrétan már attól felmegy a vérnyomásom, hogy társadalmilag ők a hozzátartozóim, pusztán vérségi alapon. Már kezdem azt hinni, ennek a taszításnak valami természetfeletti oka lehet.
Családállítás esetleg. Mivel nem írtál konkrét dolgokat így nem értjük mi a problémád.
2017. aug. 2. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
Nem gondolom,hogy természetfeletti ok,sokkal inkább pszichés. Valószínűleg nyomot hagytak benned a korábbi dolgok,amiket esetleg a hozzátartozók okoztak.
Próbáld végiggondolni a pozitív tulajdonságaikat,pl.az hogy nem egyezik a véleményetek,nem feltétlenül negatív,nagyon sokat lehet tanulni egy barátságos"vitából",én például szeretem ezeket,apukámmal gyakran van,hogy nem értünk egyet,és már nagyon sokat tanultam tőle,az ilyen viták során.
Próbálj időt tölteni velük,beszélj a problémáról,csak úgy fog megoldódni. Ha meg esetleg vannak komolyabb sérelmek,amik nyomot hagytak benned,próbáld meg feldolgozni,próbálj túllépni rajtuk.
Sok sikert
17/F
2017. aug. 2. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Hány éves vagy?
Én hasonló érzésekkel gondolok a családomra. Ezért azt tudom javasolni, amt én is tettem. Költözz messzire tölük! :-)
A saját kis családommal boldog vagyok!
2017. aug. 2. 19:54
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 A kérdező kommentje:
26. :/ Szóval, nagy összeborulás már nem hiszem, hogy lesz, meg feszélyezne is. Felszínes beszélgetéseket tudunk csak folytatni, nagyon nehezen jön össze minőségi kommunikáció, ha esetleg ragaszkodom komolyabb témákhoz, akkor balhé tör ki, kényszeresnek érzem a családi összejöveteleket, görcsölök sokat tőle, stb. És nem sok helyen tör rám az a szintű magány érzése, mint amikor velük vagyok az ilyen alkalmakon.
2017. aug. 2. 20:05
5/14 anonim válasza:
De nem tudod esetleg az okát ennek? Nem volt valami sérelem korábban,ami kiválthatja ezt a taszítást?
2017. aug. 2. 20:14
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 anonim válasza:
Párom ugyanígy érez. 2014 nyarán aztán elköltözött (19 évesen)az ország másik végébe. 2015 nyarán összejöttünk, azóta együtt is élünk. 2016 nyarán voltunk utoljára az anyjánál,összevesztünk,úgyhogy vele nem beszélünk több,mint egy éve. Az apjával tartjuk a kapcsolatot,de nem szereti őt sem,csak van,elbeszélgetnek. (Szülei elváltak)
Most 23 éves. Az én szüleimet viszont imádja.
2017. aug. 2. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
7/14 anonim válasza:
Látod, vannak itt, akik hasonlóan éreznek/éreztek, kedves Kérdező.
Nem egyértelmű a leveledből, h milyen irányba akarsz ezen a dolgon változtatni. Meg akarod érteni az okát? Közelebb akarsz kerülni hozzájuk? Végleg és visszavonhatatlanul el akarsz fordulni tőlük? Mit szeretnél elérni? A válaszodtól függően tudunk tanácsot adni.
2017. aug. 2. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 A kérdező kommentje:
Konkrétan anyámmal van nagyon viharos kapcsolatom, ő rendszeresen vert, nem volt hozzám sok türelme. Kicsit idősebb korában, egy válás után szült, 38 évesen. Bár nem hiszem, hogy a kor számítana, de semmi nőieset nem láttam benne, ráadásul rondábban beszélt, mint egy kocsis. Később persze csodálkozott, hogy én is ugyanúgy beszélek vele. Na persze a külvilág felé tudott viselkedni mindig. Apámra se lehetett soha számítani, dolgozni eljárt, de nevelni nem nevelt egy percig se. Elég furcsa, különc ember, aki inkább tesómként viselkedett, de nem apámként. Ő érzelmileg elég sivár is...
2017. aug. 2. 21:31
9/14 A kérdező kommentje:
Igazából nem vagyok velük nagyon sokat, csak jó lenne ettől a feszélyező érzéstől megszabadulni, hogy ne nézzem le őket, még úgy se, hogy titkolni azért elég jól tudom. Ráadásul az egész társadalom tolja a demagógiát, hogy a család az első, meg blablabla...
2017. aug. 2. 21:33
10/14 anonim válasza:
Kedves Kérdező!
H meg tudj szabadulni a feszélyezettségtől és h ne add tovább transzgenerációs problémaként a későbbi gyermekeid felé ezt a problémagombócot, a Hellinger-féle családállítást javasolni kiindulásként. Nem csodaszer, de segít elindulni az úton.
Megértem, h dúl benned egy csomó, kapcsolódó kellemetlen érzés, jobb túlleni rajtuk.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: