Mit kéne tennem, hogy közelebb kerüljek a családomhoz?

A szüleim lassan 20 éve élnek Spanyolországban, később kiköltöztek nagybátyámék is, és a kereszt szüleim is. (a keresztapám apukám másik testvére, csak úgy mint nagybátyám)

Lényegében csak anyukám testvéréék maradtak itthon a családból,viszont velük nem igazán tartottuk a kapcsolatot, az ottani nagyszüleim rég meghaltak, szóval úgy mint családtag nem jelentenek sokat.

Nekem az apai nagymamám legalább olyan fontos ember volt mint anyukám, sőt gyerekként talán őt jobban is szerettem.

Ők is kint éltek pár évet, de nekik hiányzott Magyarország, és hazajöttek papámmal.

Nekem viszont nagymamám hiányzott nagyon, utáltam kint élni, gyerekként barátaim sem voltak ott, és így megszülethetett a döntés, hogy 8 évesen hazajöhettem Magyarországra, és a nagyszüleim neveltek.(természetesen tartottam a kapcsolatot a szüleimmel, és anyukámnak nagyon fájt hogy eljöttem, de hiába voltam gyerek én tényleg nem bírtam ott kint élni, szinte depressziós voltam)

Nagyon boldogan éltem itthon, a nagyszüleimmel,rengeteg barátom volt, mamám teljes értékű anyuka volt, nagyon hálás vagyok amiért hazajöhettem, mert szerintem ha kint maradok akkor már valamelyik spanyol zárt osztályon élném a mindennapjaimat.

Persze mindig is hiányoztak az ottaniak, de tényleg mamám volt számomra az egyik legfontosabb ember.

Amikor 18 éves lettem rákot diagnosztizáltak nála, és nagyon rövid időn belül itt hagyott minket.(3 évvel előtte papám is meghalt)

Összességében 18 évesen egyedül maradtam ebben a kis országban.

Viszont a barátaim, a szüleim támogattak, így túltettem magam mamám halálán, azóta is egyedül élek, bár a szüleim rendszeresen támogatnak anyagilag/lelkileg.

Évente csak 3-4 alkalommal megyek ki hozzájuk 1-1 hétre, és egyre inkább tudatosul bennem,hogy én mennyire egyedül vagyok itthon, és hogy nekik milyen jó, együtt a család, nagyon jó anyagi helyzet, összetartanak.Folyamatosan nevetnek, húzzák egymás agyát mint egy igazi jó család.

Iszonyatosan boldog lennék, ha ők mind itthon élnének, de nem körülöttem forog a föld.Bármikor szeretettel várnak, hogy visszaköltözzek Spanyolországba, de én nem tudom itt hagyni ezt az országot, itt vannak a barátaim, itt történek életem legnagyobb dolgai, minden ideköt, hiába van kint a családom, és sokan ítélek már emiatt, de én egyszerűen szeretem Magyarországot, és nem tudok hozzáfoghatót, nem tudom elképzelni,hogy máshol éljek.

Viszont nagyon hiányzik az a családi hangulat ami ott kint megvan, amit ők ott megteremtettek maguknak.

Nyomasztó, hogy 8 évesen sem véletlen akartam eljönni onnét, most sem bírnám ki, nem beszélem a nyelvet, míg a családból szinte mindenki anyanyelvi szinten beszéli a spanyolt, sőt van olyan unokatestvérem aki már magyarul is alig tud.

Ha kint vagyok, alig várom hogy hazajöjjek,hogy magyarul beszéljek a boltban, hogyha hozzám szólnak ne csak angolul kelljen mekegnem, vagy a jól betanult szöveget kelljen mondogatnom spanyolul miszerint "nem beszélek spanyolul".

Már az,hogy látom a magyar rendszámú autókat, hogy hallom,hogy magyarul beszélnek körülöttem olyan szinten megnyugtat, ez leírhatatlan érzés számomra, ezt imádom minden hazajövetelben.

Kint meg ott van a család,szeretet,összetartás, a pénz is, és mindenki hülyének néz,hogy ebben mi nem egyértelmű, hisz mindenki ez utóbbit választaná, de én valamiért nem tudok elszakadni innét.

Teljesen tanácstalan vagyok, itt is lennék, meg ott is...