Jogosan haragszik rám az egész család?

Külföldön élünk a férjemmel, és a két lányunkkal. Már máskor is éreztem ezt a kis "kihasználást" az otthoniaktól, például : otthon sokminden vámköteles, ha külföldről (Eu-n kívülről) rendelik meg, de itt viszont olcsóbb, ezért sokszor azt csinálják, hogy hozzánk rendelik, és ha megyünk haza, akkor hazaviszem. Igenám, de amíg ez régen kimerült két pár cipőben, és három rúzsban, vagy parfümben, mára ez megtölt egy nagy bőröndöt úgy, hogy bőven súlyhatár felett vagyok.

A féltestvérem felhívott még szeptember elején, hogy a lányát nem vették fel az egyetemre, és most elmegy dolgozni, mellette megcsinálja a jogsit, de hogy arra gondolt, hogy tavasszal kijönne hozzánk 3 hónapra nyelvet tanulni, világot látni. Akkor nem mondtam konkrétan igent, de ahogy telt az idő, rájöttem nem hiányzik ide még plusz egy "gyerek", egy vendég. A lányaink kicsik még (2 éves a nagy, 7 hónapos a pici), kitöltik a napjaimat. Nincs kapacitásom még másra is mellettük, és kicsit megint azt éreztem, hogy lehúznának. Mivel tudtam, hogy mostanában akarják megvenni a repülőjegyet, ezért egy hete mondtam, hogy mégsem jó ez így nekünk, de ha szeretne kijönni, segítünk szállást, vagy munkát keresni. Erre hogy hát az rengeteg pénz, ők örülnek ha a repülőjegy árát összeszedik és mit gondolok én, a fáról szedik ők a pénzt? Szóval a végén mér én voltam lebaszarintva, hogy mit képzelek... Ez a múlt héten volt, azóta apánál is azt érzem, hogy valami baja van, a nagyszüleim is megjegyezték, hogy "hát jófej vagyok", meg kire számítson az ember, ha nem a családjára. De szerintem más az, hogy számít ránk, és más, hogy ránk telepszik hónapokra...

Nem tudom, mit csináljak. Decemberben mennénk haza, de jelenleg 0 kedvem van hozzá, nincs kedvem ahhoz, hogy végigveszekedjük az egész ottlétünket.