Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Hátha még segít: ha jól emlékszem, a tesód fiú. Ez is lehet az oka, mert anyukádat esetleg úgy nevelték, a nőkre keményebb élet vár, nekik helyt kell állni házimunkákban+életben+mindenben, ezért esetleg erre akar felkészíteni.

Tudomásom szerint, bár váltig állítja sok anya, hogy "mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek", nem lehet ugyanúgy szeretni, mert egyszerűen ahogy az egyik ember szimpatikusabb, úgy közelebb áll a szívem az egyik gyerekemhez is, mint a másikhoz. (Ajánlom a témáról: Popper Péter egyik videóját.) Ezt el kell fogadni, nem hibáztatható senki sem azért, mert valahonnan ez az érzése jön, de persze attól még normálisan kéne viselkedni...

Lehet, a születésed körüli időszak is közrejátszott, próbáld esetleg átérezni, mit élhetett át. Anyu engem nem akart, és nem tudatosan emiatt más hozzánk a tesómmal. (Erre nem volt nehéz egyébként rájönni, mert sokszor mondta gyerekkoromban, megpróbálta elszorítani a hasát amikor terhes volt...stb). Ha ez lenne a helyzet, ezt is javasolnám elfogadni, és azt mindenképp tisztelni benne, hogy vállalt, vállalta a veled járó nehézségeket...stb, megadta az életed lehetőségét.

Ezoterikus oldalakon, pl. esettanulmányok nevű agykontrollos oldalon szó esik ilyesmikről. Nekem egy természetgyógyász is sokat segített és segít.

A helyedben, akár az elköltözés mellett is döntessz, megpróbálnám mégis a kapcsolatot javítani anyukáddal (amiket hosszan leírtam), mert attól még ő mégis az anyukád. Nincs semmi vesztenivalód, csak nyerHETsz az ügyön. A legrosszabb esetben nem változik semmit, de az is lehet, hogy egyszer valamikor majd Te segíted hozzá, hogy boldog legyen.

Sok sikert!

11.29

Kicsit mosolyogtam a szemétlehordási vitán, a személyes emlékeim miatt. :)

Feltételezem, hogy anyukád nagyobb önállóságra akart bennetek bírni, amikor azt mondta, vigyétek le a szemetet magatok. Látta az eredményt, hogy csak Te viszed le, azaz a húgod nem. Ha az volt a célja, hogy a húgod önálóbb legyen, nem érte el a célját. Vagy talán hallotta, hogy te igazságtalannak érzed, hogy mindent Te csinálsz, és nem azt akarta, hogy ez nagyobb ellentétet szüljön. Ilyen okai is lehettek, amiért úgy döntött, majd ő leviszi.

Csak egyet nem értek: miért nem próbálod vele megbeszélni, miért?? Szerintem tedd félre a sértődékeny arcodat, skkor jobban megismernéd, közelebb kerülnétek. Kérdezz bátran (csak figyelj a tiszteletre), úgy, hogy abból az derüljön ki, tényleg a "miért" érdekel. Lehet, hogy eleinte kitérő válaszokat ad, de majd látni fogja, hogy téged tényleg érdekel és segíteni akarsz neki. Hogy kész vagy szembenézni vele, akármi is az ok, hogy felnőtt vagy, és akkor... észreveszel egy változást magadban és a kapcsolatotokban is.

Arról van szó, hogy mindkettőtökhöz máshogy viszonyul anyukád, ebből is látszik. Azt nem tudom, miért.

Lehet, hogy elnézőbb a húgoddal szemben, de tudod, mi ennek a következménye? Nálunk ugyanez volt gyerekkoromban, ezért tudom. Hidd el, megértelek, mert ugyanezt átéltem, tudom, hogy az ember igazságtalannak érzi és a saját fájdalmától nem lát néha... Lásd meg, mi van a dolgok mögött! Amit anyukád Neked mondott (hogy "majd megtanulja, ha férjhez megy"), az valójában nem neked szólt ám, hanem a húgodnak!! Egy fenyegetés, hogy talán ebből észreveszi, de sajnos nem hallotta meg. Ezzel neked semmi teendőd, max. egy vígasz, elismerés, hogy neked ilyen problémáid nem lesznek a felnőtt életben.

A másik, hogy szerintem tényleg ne foglalkozz azzal, hogy a tesód ilyen, mert a szülőnek a feladata nevelni, nem neked, és mégha segíteni akarnál is neki, sem tehetsz semmit, mert egyszerűen nem áll módodban! A tesónak, ha kéri, segíthetsz, mint tesó, de mint szülő sosem! Szerintem csak tanulj belőle, látod, hogyan nem, de akkor mi a jó? Ha majd a saját gyereked neveled, akkor hogy fogod csinálni? Szóval javaslom, amikor nagyon elöntenek az érzelmek, akkor mindig arra koncentrálj, amit tanulhatsz belőle, és mi az a legjobb, amit akkor tehetsz?

11.29