Milyen a kapcsolatod apáddal?
Elég vacak. Egy idegbeteg állat! Állandóan ordibál és olyanokat vág a fejemhez, hogy sírvafakadok tőle... Ráadásul teljesen lényegtelen dolgok miatt hord le. Mióta volt egy hatalmas balhé, amikor iszonyatos hisztit levágott és vérigsértett töbsször, próbál kedvesebb lenni, de nem megy neki. Utálom, hogy megjátssza magát.
15/l
Szia!
A szüleim elváltak,mert anyu beteg lett,így engem apu nevelt fel,jó is volt a viszonyunk,(attól függetlenül,hogy állandóan ivott:()
addig amíg komoly kapcsolatom nem lett 18 éves koromban(3,5 éves),utána találkoztam a leendő férjemmel 22 évesen és apám bekattant,el is költöztem otthonról...
Gondolom nem bírta elviselni,hogy máshoz is kötődök:(,az esküvőnk 4 fős volt,mert nem akart anyósékkal megismerkedni,így anyósék megértették,hogy nem lesz nagy lagzi
Amikor az első babát vártam,azt mondta minek nekem gyerek,amikor a másodikat akkor szintén,amikor kiderült,hogy a 2.fiam lehet,hogy down-kóros lesz,közölte,hogy ad pénzt,hogy elvetessem,azóta csak rosszabb a viszonyunk
egészséges lett a pici,ma már 20 hónapos,idáig 3x látta,pedig 10 metró megállóra lakik,elvárja,hogy két pici gyerekkel én húrcolkodjak át hozzá
szóval nem igazán ilyen apa-lánya kapcsolatra vágytam...
soha nem voltam bulizós gyerek,nem voltak még rossz periódusaim sem,8 éves koromtól én főztem,mostam,vásároltam be,mégsem lett jó felnőttkoromra a viszonyunk
pedig én próbálkozom,de nem hiszem,hogy megváltozna,főleg nem 63 évesen
az a legszomorúbb,hogy nem látja felnőni az unokáit
nekem jó a kapcsolatom igaz nem 1 minta férj mert az újságolvasás elörébb valo mint az h segitsen anyámnak:dde ha anyám mondja neki h léccives csináld meg megteszi:)nagyon sok a közös vonásunk sokszor kipártol anyám mellett, nem tul szigoru velem amit anyám nem engedne azt ö megengedi:D. viszont a parketta szegély még anno levált és megkértem furja vissza..kb félévbe telt:D
de összeségében jo apa nem dohányzik nem kocsmázik nem nözik, és együtt a család. csak anyámat akasztja ki h nem tud semmit megcsinálni magátol és ha meg is kérjük akkor kb az félév:D
Na, akkor leírom én is bővebben, hogy nekünk milyen:
Kiskori videókat amikor visszanéztem, könnybe lábadt a szemem. Ott még játszott velem, legalábbis amikor még pár hónapos voltam. A videón ő is, és én is jókat nevettünk.
Pár évvel későbbi videókon már csak ül, és néz, és issza a sörét. Valószínűleg nem kell említenem, hogy alkoholista. Nem igazán számíthattam rá semmiben, sokszor, ha kérdeztem valamit tőle, vagy úgy csinált mintha nem hallaná, vagy egy kis "fáziskésés" után volt csak hajlandó válaszolni. Mára ez már némileg megváltozott. Beszélgetni ritkán beszélgettünk, akkor is csak pár mondatot, de ezt már leírtam a kérdés legelején. Szorongásos betegséggel küzdök már idestova 10 éve, feltételezem, hogy ő miatta. Amikor kicsi voltam, szinte évente volt valami családi balhé, és majdnem minden évben válni akartak. Anyámat nagyon szeretem, vele mindent meg tudok beszélni, rá bármikor számíthatok. De fateromra nem is úgy tekintek sokszor, mintha az apám lenne, hanem csak egy ember, akivel élünk, amolyan ismeretlen ismerős. Állandóan mondogatja, hogy meg fog halni (nem is csodálnám a napi 6-8 sör, 1dl pálinka és 2 doboz szimfónia mellett), de valahogy nem tudnám sajnálni. Nincs miért. Nem tett semmi olyat, ami miatt sajnálnom kéne. Persze oké, ha ő nem lenne, én sem lennék, de ennyiben jóformán ki is merült mindaz, ami miatt valakinek is tarthatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!