Milyen a kapcsolatod apáddal?

Nálunkis ugyanez a helyzet, annyi a kulombség hogy én 18 éves koromig bírtam, utána osszevesztunk, megvert, én meg osszepakoltam és eljottem.

Kulon élek a párommal, de még mindig parancsolgat, hogy az lesz amit o akar és engem ez idegesít.

Alkoholista is, rettegtem tole egész életemben, gyulolom, nem tartom apának, hiába is próbál pitizni, elfelejteni sokmindent lehet, de megbocsátani.....

Irigylem azokat, akiknek normális a kapcsolata a szulokkel, mi semmit nem beszéltunk meg, kihasználtak, osztrákban dolgoztam, amíg apám otthon vedelt, 16 éves voltam.

Nem magamat sajnálom, csak a még otthon lévo 2 ocsémet, hogy ilyen szuleink vannak, foleg apánk.

Ha egy szóval kéne leírnom mit érzek iránta az a gyulolet lenne.

állandó megalázás, verés, kiabálás, rettegés, hogy mindjárt hazaér és ordítani fog, meg részeg, megver stb. hát nem kívánom senkinek, és koszonom elég volt.

ës azt is koszonom, hogy egy emberi roncsot neveltek belolem, hála a kedvesemnek, mára már sokkal jobb a helyzet, tudok mosolyogni, néha onfeledten nevetni, ami kimaradt a gyerekkoromból, annyira fmegbántott hogy, egy csepp szretet sem maradt bennem.

Látni sem akarom, idegesít a jelenléte is.

Roviden ennyi.

Nekem nagyon jófej apám van. Igazán mindent megtesz értünk, elvált anyámtól de soha egy rossz szót nem szólt rá, őszinte, nagyon rendes és dolgos, nagyon sok időt fordít ránk, nagy szeret minket.

Azonban nagyon könnyen kiakad ha véletlen is pazarlunk valamit, ez ellen próbálunk tenni :)

Ill. amikor nagyon keveset vagy egyáltalán nem tud aludni, elég elviselhetetlenné válik.

Mindent meg lehet vele beszélni, teljeskörűen felvilágosított, egyedül vallási és -kiröhögtök- politikai nézeteltéréseink vannak, de ezekről nem beszélünk, nem kell a feszültség.

14F

:S eddig nem sok jót olvastam a többi válaszolónál .. :/ hát nekem se épp a legjobb.. anyáék 6 éve váltak el, én nagyon apás voltam. sose volt olyan "igazi" apa, aki sokat törődik a gyerekével/keivel, de azért egész jól megvoltunk. :) sokat élt a hobbijainak, és általában ezek miatt mi a háttérbe szorultunk.. én ennek ellenére szerettem. (jobban mint anyát.. akkor még nem fogtam fel ezeket..) mikor elváltak anyával, ott kezdődtek a gondok.. mindig szidta anyut, mindennek elhordta, pedig tudta h ez fáj nekem... :S nem törődött az érzéseimmel, csak magát sajnáltatta. még ettől eltekintve is egész jól megvoltunk. majd jött egy ribanc és rátelepedett a nyakára. munkája nincs, szval eltartatja magát faterommal, és vergődik, h túl sok gyerektartást fizet, így nem jut neki. mindig sír h kell neki a pénz, és állandóan féltékenykedik, amikor apával vagyok (inkább már csak voltam). a közös házukból is kitiltott, amíg nem kérek tőle bocsánatot, mivel megbántottam. ( ez annyiban merül ki, h egyszer behívtam apát egy szobába , h beszéljünk, mert a nő beszólt és nem tetszett, de még csak visszasem szóltam, én mindig próbáltam kijönni velük. és a nő kihalgatta a beszélgetést..) bezzeg a dior napszemüvegre, műkörömre, szolira, póthajra telik, de hogy nekünk bármit is adjon, akkor sosincs pénz.. nekem nem is apénz számítana, csak a törődés.. de már tudom h sosem lesz vele jó a kapcsolatom. mert ő megmonta h nem fog miattam kompromitálódni a "nőjével". még aztse mondta el h összeházasodtak.. találtam egy fényképet, amiből leesett a szitu, és mikor rákédeztem h miért nem mondta el. milyen választ kaptam? -nem kérdezted- .. köszi.. egyszóval: SZAR

ellenben a nevelőapum jófej. jobban szeretem, mint a "rendest". sajnos nem tudok teljesen megnyílni előtte, úgy mint régen a faternál, mert már nagyobb voltam mikor elváltak. cumi a köbön de ez van...