Ha újrakezdhetnétek, hány évesen alapítanátok családot?

28 vagyok, örülök, ha 30 évesen szülő leszek. Most vettünk lakást. Biztos megélhetés és lakhatás nélkül szerintem felelőtlenség gyereket vállalni. Esküvőnk most lett volna, de eltoltuk a lakás miatt jövő tavaszra.

Persze ha kaptam volna anyucitól, apicitól lakàst a fenekem alá 20+ évesen amikor kirepültem otthonról, akkor egyetem után 24-25 évesen boldogan belevágtam volna, jól keresünk mindketten. Ehelyett 5 évig spóroltunk a párommal, hogy meglegyen az önerő egy 1+2 félszobás budapesti lakáshoz, és még nyögjük majd a hitelt sok évig. Mostanra lehetne 3 gyerkőcünk, ha nem lakásra kell gyűjteni êvekig, és egy mini garzonban nyomorogva fizetni az albérletet. Szeretnék továbbra is 3-at, talán nem vagyunk elkésve, de nem látom, hogy hogyan tudunk majd nagyobb lakásba menni, ha így emelkednek továbbra is az árak, márpedig 3 gyereket nem lehet 55nm-en felnevelni.

"1+2 félszobás budapesti lakáshoz ... Szeretnék továbbra is 3-at ... nem látom, hogy hogyan tudunk majd nagyobb lakásba menni ... 3 gyereket nem lehet 55nm-en felnevelni"

De bizony, hogy fel lehet! Ugyanilyen típusú lakások vannak azon a környéken, ahol felnőttem, és nem is egy olyan családot ismertem/ismerek, ahol három gyereket neveltek/nevelnek fel ugyanilyen lakásban, átlagos anyagi körülmények között. Úgyhogy erre nem kell fogni. Ha tényleg akartok három gyereket, akkor hajrá, ez nem lehet kifogás. Nyilván bármihez viszonyítva lenne "még jobb" helyzet, de az 1+2 félszobás 55 négyzetméter már bőven az "elég jó" kategória három gyerek felneveléséhez. És igen, tényleg ki lehet használni az állami támogatásokat is, mégis nagyobb kéne. Semmi értelme halasztgatni, főleg, ha már hosszú évek óta együtt vagytok, és már 28 éves vagy.

"5 emberre hogy lenne már elég? A gyerekeknek nemis lehetne külön szobája. Ami kb 8 éves korukig még nem baj, de utána igen. Ekkora lakásba én csak egy gyereket vállalnék, kettőt akkor, ha max 8 éven belül nagyobb lakásba vagy házba tudnátok költözni. Persze lehet azzal is példálózni, hogy a barna bőrűek 55nm 15-en is eléldegélnek, de ez szerintem nem olyan élet, amit az ember a gyerekeinek kívánna."

Épp azért tettem hozzá, hogy átlagos anyagi körülmények között, hogy ne hidd, azokkal példálózom, akik 15-en laknak 55 nm-en.

És hogyhogy hogy lenne elég? Mondom, hogy több családot is ismerek, akik így éltek. Érdemes lenne neked is megismerkedni ilyenekkel. Mostanában a legközelebbi kapcsolatom az ilyen családok közül egy olyannal van/volt, ahonnan a legnagyobb gyerek most érettségizett, előtte kitűnő tanuló volt valami 10 éven át, utána is csak pár négyese volt a bizijében, és nincs róla konkrét információm, hogy felvették-e őt egyetemre, mert pár hónapja nem találkoztam vele, de ilyen előzmények után 99%, hogy igen.

Nem kell minden gyereknek külön szoba. Pl. mert a gyerekek szeretik az emeletes ágyat. Jó időbeosztással íróasztalból sem feltétlenül kell három akkor sem, ha már mind iskolás, hiszen ki lehet használni az iskolai vagy helyi könyvtárat is házi feladat írására.

Nyilván sokkal több szervezést igényel az élet, ha három gyerek van a családban - na de ez akármekkora lakás vagy ház esetén is így van. Ha úgy állsz hozzá, hogy "három gyereket két szülő hogy tudna már különórákra hordani?", meg hogy márpedig neked csak akkor lesz három gyerek, ha házat tudtok venni, akkor sose lesz három gyereked - de akkor lásd be, hogy nem is arra vágysz elsősorban, hanem kényelmes életre...

Minden megoldható, csak akarni kell. 55 négyzetméteren is.

Nagyon tisztellek, 50-es válaszadó, akinek "beteg" a gyermeke. Ki mered mondani azt, amit szinte senki, még ha anonim módon is teszed. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Az kétségtelen, hogy rossz az oktatási rendszer, de ahogy nő a gyermek, egyre több szenvedés lesz benne. Távol álljon tőlem, hogy megbántsalak, de nem gondoltál még rá, hogy esetleg gyógypedagógiai intézetben tanuljon tovább? Sokkal több sikerélménye lenne, neked sem kellene ennyi időt és pénzt szánni a különórákra, fejlesztésekre, hiszen ott képzett szakember, gyógypedagógus tanít. Tanító vagyok, édesanyám gyógypedagógus, látom mindkét oldalt és megszakad a szívem a tiedhez hasonló gyerekekért, akik szenvednek a hagyományos iskolában.

A kérdésre a válasz: Sose fogok családot alapítani. Férjhez menni sem kellett volna évekkel ezelőtt. 30/N