Szerintetek kinek van igaza?

de amit lakasra tudnek felre tenni evente par szazezer az meg egy onerore se lenne eleg sok ev mulva, igy inkabb utazasra koltom.

ÉS élsz a nyakukon, amíg lehet....

Ha a családodtól nem kapnál pénzt lakhatásra és rezsire, akkor is tudnál utazgatni? Igen vagy nem?

Ha igen, tényleg semmi gond nincsen, úgy élsz, ahogy akarsz.

Ha nem, akkor vedd figyelembe az ő véleményüket is, élj egy kicsit szerényebben, mert csak azt fogod elérni, hogy egy nap berágnak és elzárják a pénzcsapot. Felnőtt vagy, nem kötelességük téged tovább támogatni, hiszen eddig mindent megkaptál tőlük. Nem szép dolog ezzel visszaélni.

(A pénzből, amit kaptál, ők is elutazhatnának bárhová, majd mondhatnák, hogy nosza, tartsd fenn magad, és költsd utazásra, ami megmarad) )

Abban igazuk van a válaszolóknak, hogy csak azért tudsz félretenni a diákmunkás pénzedből, mert a szüleid fizetnek neked minden mást. Ha nem ők állnák a költségeidet, hanem magadnak kéne fizetned, akkor nem tudnál félretenni semmit, sőt, mínuszban lennél minden hónapban.

Évente párszázezer forint egyáltalán nem kevés, a többség nem tud ennyit félretenni még teljes állásban sem, max. ha legalább ketten dolgoznak a háztartásban és nem minimálbért kapnak.

Évente párszázezer bizony pontosan elég az önerőre, és nem kell azért 20 évig spórolni...

Én értem, hogy szeretsz utazgatni, nyilván sokan szeretnek, én is szeretek, de azért az eszembe sem jutna, hogy évente TÖBBSZÖR elmenjek külföldi utazásokra, MIKÖZBEN lényegében anyámék tartanak el és nulla megtakarításom van pl. lakásra vagy ha bármi történik, meg közben még iskolába is járok...

Aki már stabilan dolgozik, van lakása, keres havonta fél millát vagy többet, és világi jó dolga van, annak oké, ha az egész nyarat meg az összes szünetet a világ legszebb és legdrágább helyein tölti.

De egy egyetemistának, akinek semmije nincs?

Mi lesz így veled akkor később? Vársz a csodára, hogy majd egyszer az öledbe hullik 20 millió egy lakásra? Vagy majd megveteted azt is a szüleiddel? Vagy náluk fogsz lakni életed végéig? Esetleg egy lepukkant albérletben?

Vagy 30 évesen megunod az utazgatást és 45 éves korodig spórolsz, hogy nyugdíjas éveidre legyen hol laknod?

Nincs azzal semmi baj, ha valaki kihasználja a szabadidejét (bár teszem hozzá, ha olyan sokat dolgoznál, nem lenne időd évente többször külföldi utakra...) meg a fiatalságát, csak azért a jövőre is gondolni kell ám.

Tudod, a te típusod az, aki elszórja a szülei pénzét, elszórja a saját pénzét, mert fiatal és élni akar és senki ne szóljon bele, utána meg szembesül vele, hogy nincs semmije, és mindent és mindenkit elkezd hibáztatni, amikor sz** helyzetbe kerül.

Amikor majd nem kapsz több támogatást otthonról, és egy retkes félszobás garzonban fogsz tengődni, mert többre nem telik, és ha bármi váratlan kiadásod lesz akkor szaladnod kell valakihez kölcsönt koldulni, akkor szidni fogod a munkáltatódtól az államon át a szüleidig bezárólag mindenkit, de az nem fog eszedbe jutni, hogy mennyire egyszerűen meg tudnád oldani, ha legalább valamennyit félretettél volna, amíg még megtehetted...

Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne utazgass, de bakker, egyetemista vagy, miért nem elég évente 1 utazás? Vagy belföldi nyaralás? A többit meg félretenni? Vagy legalább egy bizonyos összeget minden hónapban?

Én már idősebb vagyok, mint te, dolgozom. Albérletben élek Budapesten. Diplomásként a szociális ágazatban múlt évtől kapok annyi pénzt, hogy pár 10 ezret minden hónapban félre tudok tenni megtakarításnak. Ha nem szobát, hanem egy garzont bérelnék, felélném a teljes fizetésem. A 40 ezres megtakarítás mellett minden hónapban 10-20 ezer megy félre utazásokra. Sokáig gondolkodtam ezen, nem lenne jobb ezt a pénzt is inkább félre tenni, hiszen a 40 ezer nem olyan sok, és se házam, se lakásom. Aztán úgy döntöttem, inkább utazom, élményeket gyűjtök. Mi lesz, ha a nagy kuporgatásban 45-50 évesen feldobom a talpam? Mire volt jó az egész?

Úgyhogy én is utazom, bár én kétségkívül saját pénzből, okosan, minél gazdaságosabban.

Ha aki segít anyagilag, nem bánja, hogy segítenie kell az utazások miatt, nincs gond. Egyedül az ő véleménye számít.

A válaszok javával teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ha a szüleidnek, akik tulajdonképpen eltartanak és akik jóvoltából mindez megvalósulhat, láthatóan támogatják ezt az életstílust, akkor nincs gond. Mindenki másnak savanyú a szőlő...őket szimplán nem tartja el senki, és amit megekeresnek, vsz. fel is élik, nem elutazgatják. Hidd el, szeretnének ők a helyedben lenni...A Te dolgod, miért kellene mindekinek ugyanazon séma szerint élnie, és már kb. az első zseppénzéből is házra kuporgatnia?!

Én is imádok utazni, habár én már harminc felett vagyok, keresőképes, eltartom magam, a férjemmel együtt, szerencsére nincsenek filléres gondjaink, és rengeteget megyünk munka miatt is, és kedvtelésből is. A hátunk mögött - a szemünkbe senki nem meri mondani - nálunk si megy ám a pusmogás, hogy mennyi pénzt tapsolunk el, mennyivel jobb helye lenne annak máshol, miért nem költzünk inkább házba, meg vállalunk inkább gyereket, stb...Nem szoktuk nagydobra verni, hogy mennyi a megtakarításunk, milyen befektetéseink vannak, melyik utazást mennyiből hozzuk ki. Senkinek semmi köze hozzá. Jó, ha kezdesz hozzászokni, hogy vannak emberek, akik a saját - sokszor véglegesen elbaltázott-besavanyodot életük okán imádnak a másikéban nyakig merülni és minősíteni a döntéseiket, meg jobban tudni mindent, és osztani a kéretlen tanácsokat. Vastag bőr + lesz...arom tabletta!

Szerintem is utazz most,amennyit csak tudsz.Fiatalként egész más szemmel tudsz nézni a világra,más dolgokat veszel észre, mint idősebbként.Most szerezz élményeket,mert később ugyis belekerülsz a mókuskerékbe,és abbol nincs kiszállás.

A saját lakás meg amolyan vallás már ebben az országban,de mi magyarok imádjuk a röghözkötöttséget.Ha mód lenne rá,még a jobbágyságot is vissza szavaznánk.Ráérsz még egy életre eladósodni, amikor ma még azt sem tudhatod, hogy pontosan hol is szeretnél leélni egy életet.

Írták,hogy majd utazhatsz idősebb korodban,gondolom,amikor már felnőttek a gyermekeid.Persze,utazhatsz,tegyük fel pénzed is lesz rá,a kérdés,hogy lesz-e egészséged,és egyáltalán lesz-e kedved kimozdulni a (saját)lakásodból?

Én magam,túl a 60-on,jó anyagi és egészségi kondiciókkal sem szívesen mozdulok már ki.Egyre nagyobb nyűg,ha valahová menni kell.Tudom,ez csak én vagyok,más meg másmilyen,de nem tudhatod,hogy Te milyen leszel idősebb korodban,főleg azt nem tudhatod,hogy életed párja milyen lesz.Szóval én azt mondom menj! Élj a mának.Az élményeidet már senki nem veheti el tőled,a tapasztalataid téged gazdagítanak,a szélesebb látókör felbecsülhetetlen érték ebben a feudalizmusba visszasüllyedő országban.