Szerintetek kinek van igaza?
A "nagy" családban ugyanaz a két személy (anya és lánya) "irányít", ha lehet így fogalmazni. Ha bármilyen kérdés felmerül, ha bármit meg kellene oldani vagy meg kellene szervezni, akkor automatikusan a kezükbe veszik az irányítást és eldöntik, hogy mi legyen, ahelyett, hogy normálisan megbeszélnénk és mindenki elmondhatná a véleményét. Nekem ebből már elegem van, mert bár rugalmasak vagyunk és tényleg nem rajtunk múlik elsősorban, azért valamilyen csoda folytán mindig úgy alakul, hogy nekik legyen a legjobb és a mi családunk szívja meg. Utána mindig mi vagyunk lehurrogva, mert mi miért nem segítettünk, miért nem csináltunk semmit, miért nem vettünk semmit, miért nem mentünk ekkor és ekkor stb.
Példa: Most lesz majd egy születésnap a családban (mi mindig meg szoktuk ünnepelni, mert amúgy csak ritkán tudunk találkozni, szóval ez egy jó alkalom) és olyan időpontban lesz (hétköznap délután, illetve ott kellene aludni), amikor a fél családunk nem ér rá. Az ajándékot is ők találták ki ős ők is fizetik, mert magukra vállalták. Nekünk pedig meg lett mondva, hogy senki ne vegyen vagy vigyen semmit, mert nem kell túlköltekezni. Én megmondtam, hogy nem tudok elmenni, mert nem érek rá és már most tudom, hogy majd az fog menni, hogy én még ennyire sem vagyok képes, nem igaz, hogy nem tudom elintézni, előre szóltak, mert nekem ennyire nem fontos az xy stb. Ugyanez lesz az ajándékkal is... Ha nem viszünk semmit, akkor majd azt hallgatjuk, hogy mi nem is vettünk semmit, bezzeg ők. Ha veszünk valamit, akkor pedig abból lesz a balhé, mert "hát hiszen meg lett beszélve, hogy nem vesztek semmit".
Nekem elegem van ebből, hogy csak kiosztják nekünk az utasításokat és kész. Anyukám mindig bólogat, mert az ő testvéréről van szó, a lány kisgyerekébe meg bele van hülyülve, és anyám alapból egy ilyen konfliktuskerülő típus, neki mindig minden mindegy... Ha én vagy valamelyikünk meg meri mondani, hogy ez így nem jó vagy nem tetszik az ötlet vagy bármi egyéb, akkor persze mi vagyunk a hülyék, bunkók stb., mert nekünk nem jó semmi, nem tudunk alkalmazkodni és így tovább. Plusszban én vagyok a legfiatalabb a családban és hiába vagyok már felnőtt, az én véleményemet sokan még mindig úgy kezelik, mint egy pisis kislányét.
Kedves Kérdező!
Az ember a barátait megválogathatja, a családját nem!
Nyers, de igaz.
Megértem, hogy nehéz neked, mert a családban van egy személy akivel nekem is rend szerint problémám akad. Hogy őszinte legyek én amint tehetem szeretnék minden szálat elvágni vele, és kizárni az életemből, de ezt még nem tehetem. Viszont tiszteletet, és mindent félre téve, én megmondom a véleményem, még akkor is ha azzal tudom nem a legjobb hangulatot okozom. Az ilyen alkalmak után mindig kapom a “hogy viselkedhettél így?” “Azért így meg sem szabad...” mondatokat, de kizàrom a bűntudatot magamból. Mert nem lehet.
És neked is azt tanácsolom, hogy állj ki magadért. Ne azzal foglalkozz más mit gondol rólad. Az a lényeg hogy neked legyen jó, mert az ilyen helyzeteket nem lehet ép ésszel sokáig bírni. Igen is a te elvárásaidat tartsd szem előtt, és ne hagyd hogy kihasználjanak! Ahogy nekik megvan a véleményük Neked/Nektek is meg lehet. Ez az egyik opció. A másik pedig, hogy szard le, és csak nevess magadban hogy te előre tudtad hogy ez lesz! Ha nem engeded el, akkor nagyobb problémád is lesz belőle.
Remélem tudtam segíteni! :)
Ha nem jó, nem mész el. Ha szóvá teszik, akkor jelzed, hogy veled csak közölték az időpontot, és te már akkor szóltál, hogy neked nem jó. (Gondolom, munkaidőben van.)
Ajándék árába adnék pénzt annak, aki szervezi, megveszi. Így nem viszünk hülyeséget, amikor kérték, hogy ne vegyünk semmit, de nem is mondhatják, hogy mi nem járultunk hozzá. Vagy vigyen egy tortát, sütit az, aki tud menni a családotokból.
Nem először panaszkodsz itt kérdésnek álcázva a nagynénédre.
Ha valóban felnőtt vagy, akkor ezt az "orbitális problémát" már régen meg lehetett volna oldani!
Írj nagynénédnek levelet: Icuka biztos nem kell ajándékkal bíbelődni? Igen, biztos.
Innentől ha a fejetekhez vágja, hogy nem vettetek semmit csak told a levelet a képébe: Tessék, te mondtad.
A másik. Ha neked semmiképp nem jó, akkor nem mégy és letojod, ki mit rikácsol. Esetleg megmondod, hgoy épeszű ember nem szervez ottalvós bulit hétköznapra, amikor mások dolgoznak. Pont. A szabadságodat meg nem fogod az ő baromsága miatt pazarolni.
Ezzel a konkrét ténnyel kapcsolatban itt az előttem szólók jó tanácsokat adtak, fogadd meg őket!
Hogy többé ne forduljon elő, legközelebb szervezd te meg időben, ne legyen esélyük, állítsd őket te kész tények elé. Az nem számít, hogy fiatalabb vagy.
Egyesével állítsd magad mellé, akiket lehet, a többiek meg alkalmazkodjanak! Én ezt tenném.
Ezt most csúnyám fog hangzani, de nem kell erőltetni a kapcsolattartást, és a jóban levést olyannal, akivel nem pendültök egy húron. A közösködést pedig fejezzétek be.
"Ezentúl mi külön rendezzük a saját ajándékuknat." "És úgy oldjuk meg, ahogyan nekünk jól esik." Ennyi.
Én attól kaptam frászt, hogy anyósom megtervezte, mit veszünk közösen az unokájának (párom húgáé a gyerek), és, ki, mennyi pénzt ad bele. Érdemes ezen vitatkozni? Dehogy is. Megmondtuk, hogy be van ez fejezve, viszünk mi is külön ajándékot, azt, és olyan értékben, ahogyan jól esik. És ő is tegyen ugyanígy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!