Szerintetek kinek van igaza?

A "nagy" családban ugyanaz a két személy (anya és lánya) "irányít", ha lehet így fogalmazni. Ha bármilyen kérdés felmerül, ha bármit meg kellene oldani vagy meg kellene szervezni, akkor automatikusan a kezükbe veszik az irányítást és eldöntik, hogy mi legyen, ahelyett, hogy normálisan megbeszélnénk és mindenki elmondhatná a véleményét. Nekem ebből már elegem van, mert bár rugalmasak vagyunk és tényleg nem rajtunk múlik elsősorban, azért valamilyen csoda folytán mindig úgy alakul, hogy nekik legyen a legjobb és a mi családunk szívja meg. Utána mindig mi vagyunk lehurrogva, mert mi miért nem segítettünk, miért nem csináltunk semmit, miért nem vettünk semmit, miért nem mentünk ekkor és ekkor stb.

Példa: Most lesz majd egy születésnap a családban (mi mindig meg szoktuk ünnepelni, mert amúgy csak ritkán tudunk találkozni, szóval ez egy jó alkalom) és olyan időpontban lesz (hétköznap délután, illetve ott kellene aludni), amikor a fél családunk nem ér rá. Az ajándékot is ők találták ki ős ők is fizetik, mert magukra vállalták. Nekünk pedig meg lett mondva, hogy senki ne vegyen vagy vigyen semmit, mert nem kell túlköltekezni. Én megmondtam, hogy nem tudok elmenni, mert nem érek rá és már most tudom, hogy majd az fog menni, hogy én még ennyire sem vagyok képes, nem igaz, hogy nem tudom elintézni, előre szóltak, mert nekem ennyire nem fontos az xy stb. Ugyanez lesz az ajándékkal is... Ha nem viszünk semmit, akkor majd azt hallgatjuk, hogy mi nem is vettünk semmit, bezzeg ők. Ha veszünk valamit, akkor pedig abból lesz a balhé, mert "hát hiszen meg lett beszélve, hogy nem vesztek semmit".

Nekem elegem van ebből, hogy csak kiosztják nekünk az utasításokat és kész. Anyukám mindig bólogat, mert az ő testvéréről van szó, a lány kisgyerekébe meg bele van hülyülve, és anyám alapból egy ilyen konfliktuskerülő típus, neki mindig minden mindegy... Ha én vagy valamelyikünk meg meri mondani, hogy ez így nem jó vagy nem tetszik az ötlet vagy bármi egyéb, akkor persze mi vagyunk a hülyék, bunkók stb., mert nekünk nem jó semmi, nem tudunk alkalmazkodni és így tovább. Plusszban én vagyok a legfiatalabb a családban és hiába vagyok már felnőtt, az én véleményemet sokan még mindig úgy kezelik, mint egy pisis kislányét.