Szerintetek kinek van igaza?

Van egy bátyám, aki 2 évvel idősebb, mint én.

3 évig itt lakott ő, meg a barátnője is a szüleimnél, apukám szerzett neki havernál jó állást, nem a szakmájában, azzal nem kezdett semmit soha. Mikor még a szüleimnél laktak, tesóm apukámtól kölcsönkért 500ezret, hogy vegyen kocsit. Meg is vette, aztán összespórolta azt a pénzt is, de erre apukám azt mondta, hogy nem kell visszaadnia, tehát megtarthatta. Utána kb. 1 évre rá megkérte a bnője kezét és összeházasodtak, az esküvőt a szüleim és a lány szülei fizették felesbe. Ezzel 1 évben apukám vett egy garzonlakást és az ő nevükre iratta és ők elköltöztek. Most született meg a babájuk (tesóm feleségének a munkáját is a szüleim szerezték)

Ez idő alatt én is csináltam az egyetemet, én eleinte albérletben laktam, de aztán 1,5 évet barátomnál, mert ő 1,5 óra buszozásra lakott az egyetemtől, úgyhogy inkább onnan jártunk be. Kb. egyszerre végeztük el bátyámmal az egyetemet, csak ő 2 évvel hamarabb kezdte. Én utána elkezdtem dolgozni és levelezőn csinálom most meló mellett.

Most vettem egy kocsit, és szóba került, hogy akkor a pénzügy hogy legyen. Erre apukám azt mondta, hogy 100ezret ad bele, mire én mondtam, hoy nem úgy lenne igazságos, hogy nekem is annyival száll be, amennyivel tesómnak? De ő ezt követelőzésnek tartja és h mit akarok, mi még össze se házasodtunk.

Nem házasodtunk össze, mert barátom szülei nem adnak bele az esküvőbe semennyit, én meg ilyen felesleges dologra nem akarok költeni, úgyhogy majd egyszer tartunk egy 2 tanus esküvőt és kész.

De apukám szerint mi még sehol nem tartunk, mert nem házasodtunk össze, nem élünk együtt (másokkal lakunk egy albérletbe) ésatöbbi.

Én úgy gondolom, hogy mi is ott tartanánk, ha annyit lettünk volna támogatva, de én sosem nyafogtam semmiért sem, ezért a kocsi pénzért sem, csak megemlítettem, hogy ez így azért nem fair. Mert tesóm is csak azért vett kocsit, tartottak esküvőt és költöztek külön, mert mind ingyen megkapta.

Szerintetek ez most hogy lenne igazságos?