Kinek van igaza? (após vs. Összeköltözés)
25N vagyok. Párom 20/F, másfél éve vagyunk együtt. Bocs ha kicsit csapongok az elején....
Szóval saját lakásban élek, dolgozom. A párom még egyetemista, mellette dolgozik és otthon lakik az apjával, a szülők elváltak és az anyja lelépett. Ezért érhető talán hogy nagyon szoros a kapcsolat a barátom és az apja között (testvére sincs, egyedüli gyerek). A lényeg: barátom apja nem akarja engedni hogy összeköltözzünk. Én örülnék ha a párom hozzám költözne, ő is szeretné, de az apja szerint még korai. Én már laktam együtt mással (ex barátommal 2 évet) de a párom még nem és az apja szerint ez így túl korai. És persze az apukája nem akar egyedül lenni egy nagy házban (van amúgy barátnője de messze laknak egymástól). Szóval nem akarja elengedni a fiát. A párom meg nem akar szembe menni az apjával, nem akarja megbántani elvégre ő tartott ki mellette mikor az anyja ott hagyta őket 3 évvel ezelőtt.
Olyanokat mondott az apja hogy majd 2-3 év múlva összeköltözhetünk. A kérdésem hogy szerintetek jogos ez? Jogosan kér ilyet, igaza van, hogy félti és nem akarja engedni? Vagy nekem van igazam amikor azt mondom hogy 25 évesen nem akarok még 2 meg 3 évig külön élni a páromtól csak azért mert az apukájának úgy kényelmes meg mert nem akarja elengedni a fiát.
Szóval kinek van igaza?
Szeretem a párom és várok rá (elvégre én vagyok az idősebb, amin ő még nem ment keresztül azon én már igen így türelmesnek kell lennem), de 2-3 évet várni még... Szerintem ez nem fair.
Hogy kinek van igaza? - mindenkinek.
Én a párod helyében árgondolnám. Igyekeznék megnyugtatni apámat. Egyrészt, hogy ne aggódjon, jó helyen vagyok. másrészt meg hogy ne féljen, nem hagyom magára, segítek, látogatom, stb. Ha nem rotty az öreg agyilag, be fogja látni, hogy el kell engednie a fiát. Egyszer el kell kezdenie élni annak is.
Annyira tudtam hogy jön majd egy kommentelő hogy hogyan merészelem a párom apját "apósnak" hívni, hiszen nem is az, majd ha a felesége leszel, addig nem az apósod...
Aki ebbe beleköt, annak legyen ez a legnagyobb öröme a mai napban. :)
Természetesen tudom hogy nem "apósom", a barátom apja. De mivel nem szigorúan párkapcsolati kérdés ezért a családi kategóriába tettem.
Egyes válaszoló: Én is így vagyok ezzel meg is beszéltük a barátommal, hogy természetesen ha hozzám költözne ez nem azt jelentené, hogy az apukájától teljesen elszakadna. Találkozhatnának minden nap. Elég keményfejű, egyelőre hallani sem akar a dologról. De párom is puhítja folyamatosan...
2-3 évből lesz mondjuk 5, addigra te már 30 vagy, és még együtt sem éltetek, gyerek projekt még a Holdban és ketyeg a biológiai óra...
Nekem ez így nem férne bele. Lehet, hogy összeköltözve kiderül majd, nem is illetek össze, és kezdheted újra 30 évesként a társkeresést.
Feleslegesen vársz rá, nem fog tudni elszakadni. 20 évesen is még egy kisgyerek.
Keress egy férfit magadnak.
Az nektek kifogás, hogy nem akarja megbántani az apját aki gyakorlatilag az egyetlen rokona maradt? Amikor "összedőlt az életük" mert anya lelépett, akkor csak ő maradt neki. Az apja még nem kész elengedni őt, ő pedig nem akar a lelkébe taposni, hogy "én is elhagylak".
Hetes válaszoló története érdekes. Ha a párom most úgy döntene lesz ami lesz akkor is összeköltözik velem, gondolom lenne pár hét harag az apjával de biztos kibékülnének, túlságosan szeretik egymást ahhoz hogy ne. A kérdés az, hogy szükséges-e ez a pár hét harag. Tök jó hogy a te anyukád ilyen bölcsen gondolkodott a helyzetben és igen, engem az frusztrál hogy a párom apja miért nem tud hasonlóképpen gondolkodni. Hosszú távon párkapcsolatban kell boldognak lennie a fiának, nem? Nem otthon, vele. Az a normális, ha a "gyereke kirepül", önállósodik. Remélem hamarosan ő is belátja majd ezt.
Nyolcasnak: nem lesz belőle 5 év mert annyit nem fogok várni. 2-3at sem. A páromnak választás elé kell majd állnia ha az apja nem változtat a gondolkodásmódján. És tudom hogy engem fog választani.
Azt hiszem így összegezve rajtam múlik hogy mennyit várok még.
És még annyit mondanék: nem fogom elhagyni a páromat. Megoldjuk valahogy ezt a helyzetet, ha kell, akkor pár hét haraggal de ezért nem fogom elhagyni a párom. Szeretjük egymást. Nem mindenre az a megoldás, hogy: szakítsatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!