Mit tennétek? Anyós+unoka probléma.

Igen, 30 év alatt óriásit változott a felfogás a gyermeknevelés körül. Nekünk ki sem adták a babát pólya nélkül: betették a csecsemősök, az ajtóban csak abban adták át, aztán azt csinált a szülő, amit akart. Nekünk hason kellett fektetni, mikor csengetett a védőnő, gyorsan hasra fordítottam. Angolpólyában kellett tartani, kis flanel anyagú, jéghideg volt a pici lába, én bizony beraktam néhány hétig a jó meleg pólyába.Most akkor milyen tanácsot ad egy nagyanya, aki ilyeneket tapasztalt, e szerint cselekedett? Jószándékú, de túlhaladott.

Az is sok probléma eredője, hogy két különböző felfogású ember kerül össze. Másképp éltek, másképp nevelődtek, s ha még az egyik nem is kedveli az anyósát, méginkább visszautasítja a tanácsait.Óriási tapintatra, önzetlenségre van szükség, az biztos.S nem megsértődni.

9:40-es ha már off-olsz, olvasd el jobban mire kritizálsz. A nagymama (aki szerintem nem kamuzik) arról beszélt, hogy ő nem szólt bele annak idején pedig nagyon aggódott, ma pedig 2 egészséges unokája van, nem kisbabák, hanem akkorák hogy már ott lehet hagyni a nagyszülőknél. Én gratulálok annak a nagymamának.

A kérdésre visszatérve, és a sok válaszra, szerintem is van sok hasznos tanács amit meg lehet fogadni, de a kulcs itt a LEHET szóban van... hadd legyen a szülők joga eldönteni, elfogadnak egy tanácsot vagy sem. És a másik: a szülők ne kéretlenül szóljanak bele a gyerekük gyereknevelésébe (vagy bármibe). Én a mai napig sok dologban kikérem az Anyám tanácsát, de nem szeretem ha kéretlenül beleszól valamibe, olyankor finoman jelzem neki, hogy majd én eldöntöm.

"De ha igaz is jófej a családod, nem engedik meg, hogy bepólyázd a gyereket, de azért ha nekik épp jobb dolguk van lepasszolják hozzád... :D"

Hidd el kedves válaszoló, hogy soha nem is akartam bepólyázni a kicsit.

1) Mert én csak a nagyi vagyok, nem az én feladatom eldönteni, hogy mi a jó a fiam fiának.

2) Mert attól, hogy 30 évvel ezelőtt az 5 kg-os babákat is pólyába eröltették, még nem kell a mostani gyerekeket is beletenni. Ha már a kórházban nem teszik bele, én miért tenném.

Ami pedig a lepasszolást illeti. Kiváncsi lennék, hogy Te kedves válaszoló hogy oldanád meg ikerbabákkal teljesen egyedül ha pl. nőgyógyászhoz kell menned távolsági busszal. Erre vannak a nagymamák kitalálva.

Meg lehet azt oldani nagymama nélkül is, nálunk az én és a párom nagyszülei is (mind a négy) elhunyt már sajnos, amikor jöttek a gyerekek... :(

Nagyon keményen dolgoztam 2 évig, a fogunkhoz vertük a garast, összespóroltunk még egy kocsira és a feleségem is kocsival tudott járni mindenhová, ez után vállaltunk gyereket.

Tényleg ne értsd félre, jó az, ha van valaki a háznál, aki be tud segíteni, de arra építeni nem lehet.

Persze, mindent meg lehet oldani. De ha nem muszáj, miért erölködnénk.

Kinek segítsen az ember, ha nem a családjának? És ha ez segítség a szülőknek, és jó a nagyszülőknek akkor a gyerekekkel tettük a legjobbat.