Édesanyától egy ilyen kijelentés, hogy " igen, szégyenlem, hogy nem dolgozol" hogy esne nektek, ha a következő a helyzet?

Érettségi után nyáriszünetben dolgoztam, összesen hat nyarat végig, közben volt két éves okj-m, és négy év fősuli. Fősuli alatt járattam a diákhitelt, anyuék akkor már elváltak, és amikor apu meghalt, az árvaságit, bár nem otthol laktam, hazaadtam, bár fedezte volna pont a diákhitelt. Utána egy évet dolgoztam, majd másfél év meló nélkül, de akkor sem otthol laktam, tesómékkal fent egy városba, utána másfél év meló, most újra egy év e nélkül, de ismerétlem, azóta sem költöztem haza, fieztem az albim, kajálok a lerakott pénzemből, stb. Anyunak az számít, hogy ki mit mond, ő sajnálja, hogy élem felfele a pénzem, pedig én azért gyűjtöttem, hogy ha kell, van mihez nyúljak. És mégis bántja az embert, megjegyzéseket tesz, stb. Nem tudja elképzelni, hogy van, akinek tervei lehetnek, nem mindenki akar takarító lenni, és ha nem akarsz, másképp kell elgondolni a jövőt, az adott szituációkat. De most nem a takarításról van szó, mert tisztelem a takarítókat, stb, de értitek? Miért kell belerúgni az emberben, főleg, hogy amikor még csak diák is voltam, akkor sem támaszkodtam rá. Most 29 vagyok amúgy.