Mérges vagyok a kialakult helyzet miatt, de nem tudom jogos. E az érzés?

Nekem átjött, hogy mi a baj. Talán nem is az bánt a legjobban, hogy most továbbra is ott kell lakni, hanem hogy úgy érzed, a férjed nem érzi át, nem érti meg, hogy neked mennyire rossz itt lakni. Végülis tényleg kibírod, elég erős vagy ehhez, de az együttérzése nagyon hiányzik (legalábbis sokkal jobban, mint az új albérlet).

Nem tudom, hogy jól látom-e a helyzetet, de talán igen, mert ez nagyon gyakori probléma. Ha tényleg erről van szó, akkor egyrészt tudnod kell, hogy a férjed nem azért nem érez együtt veled, mert ő nem tartja fontosnak a te problémáidat, hanem mert belőle alapból hiányzik ez a képesség (vagy legalábbis nagyon fejletlen). Másrészt nem tudja, hogy neked az együttérzés önmagában is fontos, akkor is, ha változtatni (gyakorlati dolgokban, pl. költözni) nem lehet.

De szerencsére ezt meg tudják tanulni a férfiak. Ehhez egyrészt meg kell velük értetni, hogy neked ez tényleg fontos, másrészt el kell nekik magyarázni néhány módszert, hogy hogyan fejezzék ki az együttérzésüket: mit mondjanak, mit tegyenek.

Ez az egyik dolog. A másik az, hogy persze, teljesen jogosan vagy mérges. Érthető, ha türelmetlen vagy.

Viszont ehhez még egy dolgot figyelembe kell venned. A különböző emberek különböző személyiségek. Ki ilyen, ki olyan. Mindenkinek vannak hibái: van, aki az indulatait nem tudja kontrollálni és emiatt kirúgják (gondolok itt a férjedre), más embereknek pedig más hibái vannak. Nekem például az a hibám, hogy gyakran figyelmetlen vagyok, egyszerű dolgokat is benézek. Hiába próbálok figyelni, nem megy. Átnézem háromszor, de ottmarad a hiba. Viszont az indulataimmal nincs gond. Lehet, hogy a férjed meg épp abban jó, amiben én nem. (Azért magammal példálózom, mert azt nem tudom, hogy neked milyen hibáid vannak.)

Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy az emberek hibáit nem érdemes összehasonlítani. Nincs értelme azzal érvelni, hogy ha a férjem kirúgatta magát indulatból a munkahelyéről úgy, hogy az anyagi következményekre fittyet hányt, akkor nekem is jogom van elengedni az indulataimat és követelni valamit, ami anyagilag szintén nem lenne célszerű. Attól még, hogy a férjemnek az indulatosság a hibája, nem szabad nekem is ebbe a hibába esnem azon az alapon, hogy amit neki lehet, azt nekem is. (És ugyanígy fordítva: neki sem szabad az én hibámra hivatkozni, ha pl. x pénzt vesztettünk pár hónapja, mert én elnéztem egy számlát, ha most meg ő volt lustaságból figyelmetlen.)

Szerintem ne veszekedj a ferjeddel, mert az irasodból úgy tünik , hogy ö is nagyon kivan idegileg, végül verekedni fogtok es megutaljatok egymast.

Most jobb kivárni amig a ferjed is magától rájön dolgokra!

Esetleg mikor jókedvü jönni egy ket ötlettel...

Most tevödik próbara ez a házasság, vigyazat

Tökéletesen érthető, ha türelmetlen vagy, csak nem visz előre.

A rossz helyen lakás, rossz szomszéd borzasztóan sokat ki tud venni az emberből, ezt kellene elmondanod a férjednek:

hogy te boldogtalan, feszült, ingerlékeny vagy itt, és ez rosszat tesz rajtad keresztül az egész családnak (és itt lényegtelen, hogy tényleg hülyék-e a szomszédok, vagy hogy a férjed nem lát problémát az itt lakással, a te érzéseiden más véleménye sajnos nem segít).

-te mellette álltál (és itt nem elkezdeni hibáztatni, nem veszekedni akarsz), ezért szeretnéd, ha most ő is figyelne rád, és segítene neked, hogy ne érezd ilyen szarul magad.

Ha itt megvan a megegyezés, majd akkor jöhet a többi probléma megoldása, mint legolcsóbb festés, költözés, vagy bármi más amiben megegyeztek. Remélhetőleg egyetértésben, egymást támogatva – én szurkolok.

Azért szerintem nem állnátok olyan szarul anyagilag, (80 a kocsirészlet és 80 volt a másik lakás, és akkor még ott a napi megélhetés...)csak nem tudtok gazdálkodni, nem tudjátok jól beosztani. Más 160ezerből él,családostól...

Így nem lehet élni a mai világban, hogy hopp, gondolok egyet, elmegyek a lakásomból albérletbe, meg hát ez az építkezés...szerintem ti nem tudjátok, mire vállalkoztok...