Édesanyától egy ilyen kijelentés, hogy " igen, szégyenlem, hogy nem dolgozol" hogy esne nektek, ha a következő a helyzet?

"Itt vagy 29 évesen, és semmit nem tudsz felmutatni" Akkor ehhez mit szóltok? Az fősuli, az, hogy nyaranta dolgoztam, a végén, már ugyanott, de művezetőként, a pénzből vett laptop, telefon akkoriban, a saját magam ellátása, stb, Én elhiszem, hogy aggódik, de ne mindig ezzel az érvvel, hogy " ott ülsz és éled felfele a kis pénzed" És akkor mivan? Így is fájó ez, mert tényleg megy elfele a lóvé, de értitek, most mit csináljak? így is kb öt ezerre szorítottam le a heti elkölthetőt. Ez egy állapot. Én sem válogatnék, bár most meg a két éves másoddiplomát amit csinálok saját pénzből, az is mutatja, hogy akarok, próbálok, de nem csak rajtam múlik. Ha most elkezdenék egy háromműszakos gyári melót, amiben volt már részem, tudom, hogy annyira leköti az embert, hogy azon veszed észre magad, hogy semmi mást nem tudsz csinálni, mert nincs egy biztos időszakod sem ami akár egy hónapban folyamatosan ugyanígy tudna lenni, és ha mások a terveid, későbbre, ezek is tudnak ám gátak lenni. Csak tényleg ezeket szülőként vagy olyan, aki hasonlóan gondolkodik egy jobb munkáért epekedő emberről mikor vélekedik, hidjétek el, hogy nem könnyű ez, de nagyon nem. :(

Miért lennél lepontozva? ;) Köszi, hogy szültél, és adtál egy újabb embert az országnak. :)