Miért akkora probléma, ha a férjem marad otthon a gyerekkel?

Szerintem minden családnak magának kell meghoznia ezt a döntést. Minden éremnek két oldala van, a kérdés az, hogy az adott család az érem melyik oldalát akarja nézni. Tessék:

Ha apa marad otthon, az azért fura mert egy anya az első időben igenis kell a gyermeknek, és bármily furcsa, igenis jobban kell, mint az apa. Persze ez csak addig van így, amíg a gyerek nem "ésszel" és "szeretettel" ragaszkodik mindkét szülőhöz, hanem ösztönökkel az anyához! Ez igenis fontos. Első hat-nyolc hónapban igenis jobban kötődik egy gyerek az anyjához, az ösztönök miatt.

DE: ha anyagilag jobban kijöttök így és neked nem lesz lelkifurdalásod amiért nem te vagy vele az első nagyon fontos időszakban, nem lesz gond. Egy lelkiismeretes apuka is képes maximálisan ellátni a gyermekét, pelenkázni, etetni, bármit.

Szoptatás: fontosnak tartom, de azt viszont baromságnak hogy csak cicivel lehet igazán kötődést kiérdemelni egy gyermekkel. Egy baba nem a bimbó miatt szereti meg az anyukáját egész életére.........akinek a gyereke azért kötődik az anyjához mert kisbaba korában szopizott, és nem azért a sok jóért amit kapott az anyjától (ölelés, becézés, szeretet, stb.), azt a családot sajnálom.....erről ennyit. Az én fiam ne a mellem miatt kötődjön hozzám, hanem mert az ÉDESANYJA vagyok.

A két változat közötti (te maradsz otthon vagy a férjed) jövedelem különbözetet melyik rokonod fogja letenni az asztalra? Aki nem, annak kuss.

Aki igen, az legyen szíves minden hónap 5.-ig fizetni nektek.

Egyszerűen nem természetes a gyerek számára, ha egy férfi van vele a nap nagy részében.

Nem is hiszem el, hogy jól érzi magát egy ilyen gyerek, és zavartalan a fejlődése.

Unokaöcsém is csak a finom, lágy női hangokra figyelt kicsiként, azokhoz bújt, mosolygott ösztönösen, a férfiak hidegen hagyták.

"Híve vagyok az újításnak, de nem minden áron."

Te ezekből a hozzászólásokból mérve semmilyen téren nem vagy híve az újításnak. Sem a munka, sem a család terén.

Attól, hogy elsőre furcsa valami neked, vagy nem megszokott, még nem biztos hogy rossz. Okos ember minden javaslatot egyformán figyelembe vesz.

"Egyszerűen nem természetes a gyerek számára, ha egy férfi van vele a nap nagy részében.

Nem is hiszem el, hogy jól érzi magát egy ilyen gyerek, és zavartalan a fejlődése. "

Érdekes, mert már régóta bebizonyosodott, hogy pont azzal van gond, hogy a gyerekeket kb. 10-14 éves korukig szinte kizárólag nők nevelik. Az anya az, aki otthon marad vele, utána ha bölcsis lesz, a gondozónők szintén nők, az óvónők úgyszintén, iskolában az alsós tanítók is majdnem kivétel nélkül mind nők, sőt, a felsősök tanárai között is túlnyomó többségben nők vannak. Talán csak a középiskolában csökken a női tanárok aránya.

Amikor még volt tekintélye a pedagógus hivatásnak, érdekes módon főként férfiak voltak a tanárok, tanítók, sőt, az óvodákban is sok férfi dolgozott eleinte.

Sajnos a mostani gyerekeken nagyon is meglátszik, hogy kizárólag nők veszik körül őket. Ilyenkor pont az lenne a legjobb, ha erősödne az apa szerepe (és az egy gyerek számára NEM szerep, hogy apa hordja haza a pénzt).

"Unokaöcsém is csak a finom, lágy női hangokra figyelt kicsiként, azokhoz bújt, mosolygott ösztönösen, a férfiak hidegen "

Persze mert a női hanggal volt élete nagy részében körülvéve. Ne magyarázatok már mindent bele.

Babakorában természetesebb a nő jelenléte.

Igaz, ezt nem tettem hozzá, de lehetett volna sejteni. Nem egy kisgyerekről szól a kérdés, hanem egy babáról.

"Egyszerűen nem természetes a gyerek számára, ha egy férfi van vele a nap nagy részében.

Nem is hiszem el, hogy jól érzi magát egy ilyen gyerek, és zavartalan a fejlődése.

Unokaöcsém is csak a finom, lágy női hangokra figyelt kicsiként, azokhoz bújt, mosolygott ösztönösen, a férfiak hidegen hagyták."

Érdekes, amikor az unokatesóm 3 hónapos babáját látogattuk, nálam sírt, amikor a férjem átvette, akkor sírt, amikor el akarták venni tőle. Addig nézett rá, mint egy istenre. Nekem nincs tapasztalatom gyerekekkel, a férjemnek meg van (felnevelt egyet és dolgozott is velük).

Egy másik országbéli helyi ismerőseim (tehát nem magyarok) 5 gyereket neveltek úgy, hogy vetésforgóban vigyázott rájuk a rokonság, baráti kör, férfiak és nők vegyesen. 14. héttől, ugyanis ott ennyi a szülési szabadság.

Mára huszonévesek és idilli a családkép, egyformán imádják mindkét szülőjüket és rettentő szociális, sikeres emberek.

Ezek után én az ő mintájukra szavazok. Ja, és a "pénzkereső apuci", aki helyi üzletember, ugyanúgy ugrott a konyhába tésztát gyúrni, húst sütni, mosogatni, mint a felesége. Ha az unokák kiöntöttek valamit, akkor az mosta fel, aki épp közelebb volt.