Nincs más lehetőségem, így megkérdezem: Mit tegyek?
Feltehettem volna így is a kérdést, hogy: Mégis hogyan lépjek le itthonról.
Nem vagyok egy naív gondolkodású ember.
Nem azért akarok elmenni, mert éppen anyuci vagy bárki nem engedne el ide, vagy éppen oda.
Szeretnék innen elmenni, más, független helyre élni.
Kiskorú vagyok még. Éppen ezért vázolom nektek eddig mi is van.
A családi helyzet miatt akarok elmenni (ha 18 évemet betöltöttem persze). Részletezni nem akarom egészében,de azért vázolom amennyire ezt tudom: Nem érzem azt, hogy a létbiztonságom szilárd lábakon állna ( sőt semennyire sem)
Anyagi helyzet itthon a minuszokban van ( szeretnék is mamának segíteni, aki engem és öcsémet nevel)
Anyum már régóta pesten dolgozik az a címszó alatt, hogy "értünk", de ezt mindenki tudja, hogy nem így van. Kiskoromban lelkisérüléseket is okozott, mai napig, régebben fizikai szempontból is...
Egy szónak száz a vége, elég sok minden van itt. Egy időben azon gondolkodtam, mivan ha én fogom fel rosszul, ugyanis sok gyerek esik abba a hibába, hogy a lázadásán nem lát túl. Engem az élet nevelt fel. Gyerekkorom nem volt, és már nem is nagyon lesz. Persze ezért a velem egykorúakkal sem jövök úgy ki, mert én az életet alulról élem meg.
De! Eddig azt terveltem ki, hogy 18 évesen elmegyek innen. Elméletileg árvasági ellátást kapok mindaddig, amíg nappalin tanulok (apum elhunyt) és ebből gondolok vmire, mert ettől függetlenül tanulni akarok tovább, és elérni vmit. Csak az a kérdés, hogy ha józanul gondoljuk át, akkor ti hogyan tennétek ezt?
Számtalan teóriát átgondoltam, demai napig nem tudom meik lenne a legjobb. Beszéltem már családsegítővel is, de... igazából összetettebb. Azt tudom, ha tárgyalásra megyek ( ha nem bírom 18ig ki) akkor akár 25 tanú is van aki anyu ellen vallana. Mit gondoltok?
Nem kérem, hogy ne írjátok, hogy próbáljam megbeszélni, mert ez a dolgok menete. De tudjátok én édesanyámként nagymamámra tekintek, aki felnevelt eddig. Anyu, sajnos nekem már egy idegen aki az év 365 napjából itthon van 30 napot cakumpakk.
Szóval, ha tudtok vmi ötletet, vagy esetleg csak kritikát, vagy éppen vmi bíztató tanácsot írni, akkor tegyétek.
Bocsi a hosszú szövegért.
Én a helyedben elkezdenék dolgozni, amint lehet (diákmunka, később rendes), majd az árvaságiból és az összespórolt pénzből albérletbe menni.
Egyébként megértelek, látszik, hogy nem vagy hülye és éppen ezért nem jössz ki a korodbeliekkel. Én is ilyesmik miatt szenvedtem anno.
20/L
Hmm.. Nagyon sajnálom a helyzetedet. :(
Én úgy gondolom ha elmúltál 18 éves semmi akadálya annak hogy elköltözz "otthonról".
Ha befejezted az iskolát elmész dolgozni és fenn tudod magad tartani, Pesten sokkal több munkalehetőség van szerintem mint vidéken, bár azt nem írtad merre laksz pontosan!
Hány éves vagy pontosan? Próbálj addig is valami hétvégi munkát, hostess munkát bevállalni, hogy segítsd a mamádat azzal amivel tudod!
Sziasztok újra.
Lány vagyok és 17 éves. Tudom, már csak egy évet kell kibírnom,de 14 éves korom óta csak ez éltet, a terv, hogy egyszer az útnak látom a végét, azaz, hogy itt "befejezem a dolgokat és másba kezdek" Remélem értitek.
Diákmunkára én is gondoltam, és el is akarok menni, de ha anyum megtudná még a végén megverne... vagy ha nem akkor elérné, hogy ne, mert tanuljak.
Bár minap volt olyan szólása telefonon, hogy hazajön, én befejezem a sulit és majd eltartom... de mind1...
A másik meg, a nagymamához költözés. Anya házában lakik velünk mama. Persze ezt mind úgy, hogy nem is anyunak az anyja. Apai oldalról nagymamám.
Dehát megígérte annó apu halálakor, hogy a gyerekekkel marad (azóta anyu 3ik gyerekét is neveli akihez semmi köze úgymond) Öcsém még 10 alatt van, de mama az én szentem :)
Minden tiszteletem az övé!
Valamit lehet, hogy nem értek, akkor szólj.
Ha te most is a mamáddal élsz akit nagyon szeretsz, anyud alig van otthon akkor miért akarsz elmenni bárhova is ? Azt a pici időt talán kibirod anyuddal.
Ha elköltöznél hova költöznél, miből tartanád el magad ?
Ha találsz is valami diákmunkaféleséget, azt elköltöd, ha maradsz, akkor talán spórolhatsz, és később mennél el. Azt nem tudom, hogy árvaságit átirathatod e már esetleg, hogy te kapd meg ne anyukád.
Ne a méreg hajtson. Próbálj ne mindig ezzel foglalkozni, hanem hagyd magad jól érezni suliban, ne mindig ezen rágódj, akkor tisztábban fogsz tudni gondolkodni is. Hátha könnyítessz úgy magadon. Örülj mamádnak, úgyis vele vagy, ne stresszeld magad.
Spórolj össze amennyit csak tudsz.
Vagy menj államis egyetemre, felvesznek koliba, úgy még olcsóbb, mellette diákmunkából, szoctámból, árvaságiból tudsz élni.
Arra a kérdésre, hogy miért mennék el, ha itt a mama, arra csak annyit írnék, hogy azért, mert mint már fentebb írtam a létbiztonság itt a nullán áll. valamint keveset jár haza anyu, ez igaz. De attól hazajár. Valamint azzal ha ittmaradok, nem érek el többet, csak hogy lelkileg kikészülök. Minden egyes nap történik valami, ami anyura vezet vissza. Akár értem itt a villanyszámlát, hogy kiakarják nyomni, vagy a víz, vagy akár csak hogy rendel anyu vmit és idehozzák. Ebből az örökérvényű kérdéskörök, minek is rendel, ha elviekben nincs pénze, és a többi.
Az, hogy én ezen túllépjek mindennemű kapcsolatot megkell szakítanom anyuval, és ezzel aházzal. Ahol már ezek a döngető dolgok nem zakatolnak minden egyes percben.
Ettől függetlenül köszönöm szépen a válaszokat.
Már keresgélek diákmunkák között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!