Ha sok pénzed lenne?

2. vagyok, teljesen megértelek. az én nagymamám is ilyen. mielőtt születtem, kijelentette anyukámnak, hogy: nekem csak lányt szüljél, nekem fiú unoka már nem kell.. ha lány lesz mindent meg fog kapni. (előttem 5 fiú unokája volt, és őmagának is 2 fia) na, gondolhatod, hogy anyukám ezen hogy felhúzta magát.Miért? ha fiú lesz akkor nem fogja szeretni? Ne merjek fiút szülni mert te nem akarod? (én voltam az 1. gyereke a szüleimnek) és ezek után jött a többi ilyen dolga. anyukámnak akart dirigálni, hogy hogyan kell egy gyereket felnevelni, etetni, stb. amivel mégcsak nem is lett volna gond, ha ezt nem veszekedésből, kötekedésből teszi. (anyukám bölcsiben dolgozott akkor, gondozónőként, mint az oviban az óvónéni, ) tehát tudta mi fán terem a gyereknevelés, pláne, hogy 3, nála sokkal kisebb testvére is van, akiket kb. ő nevelt fel. egy kezemen meg tudom számolni miket kaptam tőle, mióta megszülettem, pedig lány vagyok. kicsi korom óta utál, gyűlöli anyukámat, és a másik (anyai mamámékat is.) oktalanul.. jó, persze, követtek el hibákat, ki az aki nem? és azok a hibák eltörpülnek amellett, amiket ő művelt velünk. amikor hugi 2 éves volt, mandulaműtétje után anyukám már nem bírt több betegszabadságot kivenni, ezért megkérte mamámat, hogy jöjjön már fel hozzánk, hogy vigyázzon ránk. nem lett volna más dolga, csak hogy ránk figyeljen. és ő erre mit mondott: hát megmondom őszintén, nem szívesen..(30 km-re laknak tőlünk, és elvileg azért költözött közelebb hozzánk, hogy tudjon majd ránk vigyázni) erre anyukám lecsapta a telefont, és felhívta a másik mamámékat, akik az ország másik végében laknak. a mamám este 7kor tudta meg mi van, otthagyta a gyerekeket (16-18 évesek voltak akkor) feljött értünk, és 2 hétig, amíg hugi jobban nem lett, nála voltunk. természetesen dolgozni sem ment, 2 hétre kikérte a szabadságot.. anyukám még mindig, most is szörnyen érzi magát, amiért ilyen a mamánk. egy-két elszólásából ki lehet venni, hogy nem volt jó anya. sőt, őneki köszönhetjük, hogy nem lett családi házunk, és icipici lakásban kell, hogy 6-an éljünk.. amit nekünk nem lehetett soha, azt a mamám másik fiának és az unokáinak igen, ők feltétlen szeretetet kaptak, mi nem. tudnám sorolni, hogy miért vagyunk őmiatta még mindig sz*rban, de hosszú és nincs is vége. utoljára talán 2 éve kaptam tőle egy zacskó cukrot, és mikor én télapóra szépen becsomagoltam neki az egyik nagy télapómat (7 éves voltam) és odaadtam neki, mondván: ezt az én télapóm hozta! :) legközelebb mikor jött, megkérdeztem tőle, hogy finom volt-e? mire ő azt mondta: nem tudom mert odaadtam másnak. ilyen egy nagymama szerintetek? teljesen összetörte a kicsi szivemet, mert akkora télapót még soha nem kaptam.. még ha oda is adta volna, mondta volna azt, hogy igen, nagyon finom volt.. de 4 év múlva télen meg avval dicsekszik milyen télapó-csomagot kapott a 'barátnőjétől" megjegyzem a legolcsóbb teszkós cucc volt.. de felrakta a karácsonyi asztalra a darabjait, és mindenkinek azt mutogatta.. :"( utálom, sőt gyűlölöm ezekért, de legjobban apát sajnálom, hogy neki ilyen anya jutott, annak ellenére, hogy őrá mindig számíthatott mamám, ha arról volt szó, de mindig ott rúgott belénk, ahol a legjobban fájt :(

Előszőr elszégyelném magam hogy csak mert pénzem van ilyen csicska lettem hogy még a saját családomat is elfeljtem inkább leszek csóró mintsem áruló! Az anyának az dolga hogy a gyerekeiért mindent megtegyen! Nem is értem ilyen kérdést hogyan lehet feltenni?