Ha sok pénzed lenne?
Sziasztok! Lenne egy kérdésem, nagyon fontos számomra, hogy akinek van ideje és kedve, nagyon őszintén válaszolna rá...mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy ki hogy gondolkodik erről...és talán válaszokat is kapok a sok kérdésre, ami bennem van...
Szóval, tegyük fel, hogy nő vagy, van 2 felnőtt fiad, de sajnos egyik sem keres jól a munkahelyén, de bármit elvállalnak, dolgoznak, amennyit tudnak. Te tiz éve hozzámentél egy gazdag férfihoz, akinek a havi keresete tizezer euro, és imád téged, a gyerekeid is, mindent megvesz neked amit szemed-szád kíván, emellett te kezeled a pénzügyeket, nem kérdez soha semmit, hogy mire költötted...Elvisz drága helyekre nyaralni, mindenféle fürdőbe, stb. Szóval élvezitek az életet...
A gyerekeidnek mennyit segítenél anyagilag? Hogy kezelnéd a fennálló helyzetet, hogy te havi tízezer euróból élsz, a gyerekeid pedig pl zsákolnak havi 2-3OO euróért? Méregdrága ruhákban jársz, az unokádnak pedig turkálóból tudnak csak vásárolni...mit tennél, ha tennél egyáltalán valamit? Hogy képzeled el ezt a történetet, amit most így nagyvonalakban levázoltam...hogy képzelnéd el sajátmagad egy ilyen anyagi helyzetű anya helyében?
Köszönöm a válaszokat előre is! Üdv
húúúúúúú a leírtak felénél elakadtam. Voltaképpen nekem az jött le,hogy a férjed nem tanult, mindig az anyja nyakán lógott,majd kapott lakást,autót,kis pénzt hogy éljen tovább ahogy tud..
Javítsd ki ha rosszul értelmeztem.
De végül is mi a bajod?? Mi a gond? Ő legalább kapott valamit az elinduláshoz. Sokan vannak beleértve engem is,akiket anno annak idején 14 évesen elzavartak dolgozni a szülők. Mégis sokan önerejükből munka mellett elvégeztek egy vagy több szakmát, vagy lediplomáznak. Ezért nem kell a szülőre hárítani,hogy mert a szülők váltak,és nem engedték..Felnőtt emberként saját akaratából megtehette volna hogy tanuljon.
Azt,hogy az anyja nem támogatja..nos nem kötelező. A pénzével azt csinál amit akar. Ha úgy dönt csak az egyik fiát támogatja,akkor ez van, ezt kell szeretni.
Ha a férjedet nem támogatja, akkor ne azon siránkozzatok,hogy miért nem,és bezzeg megtehetné mert sok pénze van. A férjed nyugodtan mondhatja az anyjának,hogy
"bocsi,de nem ugrok,hívd a bratyót mert éppen a suliban tanulok, hogy ne a sült galambra várjak"
Perpillanat én is csak a fő kérdésre válaszolok:
Én úgy képzelném el, hogy mivel nem az enyém a pénz, megbeszélném a párommal, és ha ő benne van, akkor segítenék mindenben. Amúgy a turkálóval semmi baj nincs, de ha már el kell képzelni, hogy olyan vagyok, hogy méregdrága ruhákat veszek, akkor ha tudok, segítenék annyit, hogy az unokámnak is jusson ilyen luxus.
Én tényleg nem értem, h mi a baj. Támogatta a gyerekét, nem is kicsit, mert sok pénze volt/van. Miért kellett volna az élet nehezebb részére megtanítani, ha nem volt rá szükség?! A múlton nem kell rágódni, h mi lett volna, ha... Kapott autót - miért nem kamiont? Azt az autót el lehet adni és lehet belőle kamiont venni, ha nincs szükség autóra, kamion kell.
Pókhálózni meg tényleg nem nagy dolog, ha jön az Anyós. Hallod, nekem anyósom ennyit adna a páromnak, nemhogy a lakást, de még a fenekét is kinyalnám, nem hogy keveselném... És teljesen természetes, h a férjed segít neki.
Minél undokabb vagy, annál kevesebb fog jutni neked/nektek.
Drága, én nem vagyok pénzéhes hiéna...de te elég buta lehetsz sajnos, és ezért sajnállak nagyon. Nem tudom, h miből szűrted a le a pénzéhséget...abból, hogy azt szerettem volna megérteni, h miért ad elsősorban anyagi javakat az ember a gyerekének, ha megteheti, hogy más módon egyengeti a jövőjét. Pl úgy, h rendesen kiiskoláztatja, ad neki lehetőséget ahhoz, h dolgozhasson és magának keresse meg a pénzt a mindennapi szükségleteire...A másik dolog, hogy úgy látom mostmár a kommentekből, hogy sajnos a legtöbb ember olyan mint anyósom...ok, csak erre voltam kíváncsi. És én nagyon hálás vok neki mindenért amit ad, meg tisztelem és szeretem is, és nagyon kedves vagyok vele mindíg...csak azt nem tudom megérteni, hogy hogy gondolkodhatnak emberek ennyire másként alapvető dolgokról...a férjem 15 éves volt amikor otthagyta a sulit, és az anyja nem szólt semmit, m kényelmes volt neki, h otthon segít. Hát már ne is haragudjatok, de nekem az a lesz a legfontosabb, h a gyerekeim befejezzék az iskolát, azt csinálják amit szeretnek, és igyekszem majd minél talpraesettebb embereket nevelni belőlük...és ahhoz mérten amennyit tudok, mindíg segíteni fogok, és nekem mindíg ők lesznek az elsők, nem pedig sajátmagam...nem az anyagiakról beszélek, hanem arról, hogy a gyerekünket meg kell, h tanítsuk, akkor is ha mi tele vagyunk pénzzel, arra, hogy hogyan tudja feltalálni magát az életben...mivel a mi pénzünk nem tart örökké, és abból nem tudjuk eltartani az utánunk következő generációkat, akik iránt úgy szintén felelősséggel kellene tartoznunk, mivel a mieink, és ha nem mi, akkor ki fogja őket NEVELNI?
Ja, még a pókhálóval kapcs, ha már ilyen félreérthető bizonyos emberek számára...mindíg gyöngyörű rend és tisztaság van nálunk, rengeteget takarítok, azt gondolom egy néhányan példát is vehetnének, már nem azért...és ha véletlen ott marad egy pókháló darabka a sarokban, ami alig látszik...addig kutakszik a szemével még meg nem látja és kioktatóan rám néz, hogy "az mit keres ott"? Ezt példaként írtam, h már fizikailag rosszul vagyok ha jön, mert görcsben áll a gyomrom, h mibe köt bele, és ha a férjem rászól, akkor a fejünkhöz vágja, h ő vette a házat, ami igaz, és nagyon nagyon nagy segítség, hangsúlyozom mégegyszer azok kedvéért, akik esetleg nem fognák fel, h én nagyon hálás vagyok mindenért...
A lényeg, ha nekem lenne ennyi pénzem, és azt csinálok vele amit akarok, akkor segítem elejétől kezdve a gyerekeim, hogy fel tudják találni magukat, mivel a mai világban nehéz nagyon egyedül, ismerettség nélkül, és anyósomnak van...csak ezzel nem foglalkozik. És ha még esetleg azt sem fogtátok volna fel, akkor a férjem feltalálta magát, mert dolgozik keményen és sulizik is magánúton...nem azzal van a baj, h anyós nem adja a rengeteg lóvét, nem is kellene, és nem is fogadnám el...a nevelés részén vaok nagyon felcsesződve, mert a mi családunkban mindíg fontos volt és az is a szeretet, tisztelet, és az is hogy a gyerek tanuljon amit szeretne...anyám akkor is elérte, h oda járjak suliba, ahova akrok, ha az anyagiak nem engedték, mindig támogatott...azért tettem fel ezt a kérdést, h lesz-e még valaki, akinek fontos lesz h egyengesse a gyerekei sorsát...és nem az, hogy veszek házat, autót...aztán szevasz...de látom, a legtöbben így tennének, hát gratulálok, annak is aki ítélkezik felettem, amikor nem ismer...mert lehet, hogy az a bajom, h őn nagyon szerető családban nőttem fel, és minden igazságtalanságon fel vagyok akadva nagyon sokáig...de lehet nem kellene, mivel a buta embereket ugye nem lehet egy csapásra okossá varázsolni sajnos! :) Bár lehet, jobb lenne a világ! Na, sziasztok :)
Annak ellenére, hogy ellenzed az ítélkezést, lelkesen lebutázol vadidegeneket. Álszentség, hm?
Ahogy a leírásodból kiveszem, te tanulni akartál a szüleid támogattak. A férjed nem akart tanulni, az anyja támogatta. Nem értem, neked hol a gond. Netán iskolai végzettségben méred az észt? Nem okos dolog, az egyetem nem ad IQ-t sem talpraesettséget. Mondom ezt szakmával a kezemben és egyetemistaként.
Az otthoni segítséget az anyja elvárta, gondolom akkor ehhez ért, ez már kiindulási alapnak is jó akár.
Az, hogy az anyós meg elvárja otthon a patyolatot, hát ez legyen a legnagyobb baj. Mindenkinek lehet valami heppje, gondolom neked is van. Ha jön hozzátok legfeljebb bólogatsz, hogy igen mama.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!