Hogy gondolkozhat így némelyik ember?

Sógornőm ismét munkába állt, de a gyerekük még nem mehet óvodába. Én itthon a háztartást látom el, mert sajnos munkanélküli vagyok. Kitaláltál, mivel én itthon vagyok, vigyázhatnék a gyerekre, mert találtak egy helyet ahol lehetett volna a gyerek, míg ő dolgozik, csak ott sok pénzt kell fizetni. Mi is épphogy kijövünk párom keresetéből, így mondtam neki, hogy valamennyi pénzt azért adjon. (Legalább annyit, amennyit a gyerek elnasizik.) Erre ő a fejemhez vágta, hogy én milyen pénzéhes vagyok meg egyebek. Szerintem ez elég nagy pofátlanság a részéről. Hogy gondolkozhatnak egyes emberek így? Még magamnak sem tudok venni egy pohár joghurtot sem ,nem hogy még az ő gyerekének. (Ja azt hozzáteszem, hogy 1 héten 1-szer jönne a gyerekért, csak hétvégén.)