Ti is csalódtatok már közeli hozzátartozóitokban, amikor huszonéves fejjel elkezdtetek velük úgy beszélgetni mint ember az emberrel?
22 éves lány vagyok, Anyukámmal mostanában sokat szoktunk beszélgetni, és sorra előkerülnek olyan témák, és történetek, amelyekről eddig nem tudtam, mivel gyerekként nem tartoztak rám. Ma tudtam meg, hogy nagypapám megcsalta nagymamámat az egyik szomszédasszonnyal, amíg mamám kórházban volt. Ráadásul mamám a szomszédasszonytól tudta meg, hogy az ura megkérte, hogy "segítse ki". Óriásit csalódtam nagypapámban. Úgy gondoltam, hogy egy régi erkölcsök szerinti házasság az övék (erdélyi faluban laknak, ott kicsit maradibb és prűdebbek az emberek, mint Magyarországon - legalábbis ezt gondoltam). Azt hittem, hogy papám nehéz természete ellenére is jól megvannak együtt. Számomra ők a korábbi generáció értékeit képviselték, úgy hittem, hogy az oltárnál örök hűséget fogadtak, és ezért ért sokként papám hűtlensége. Kicsit összetört a világról alkotott képem...
Ti is csalódtatok már ekkorát hozzátartozóitokban? (kérlek erre válaszoljatok, és ne elsősorban a fent leírt történetet véleményezzétek)
Igen. de ez van. az a múlt, ami most van most van. A multba mindig van valami "elfelejteni való".
A párom pl. tavaly tudta meg (21 évesen) hogy volt egy testvére, aki meghalt míg ő kicsi volt...
Ja. Pl a szüleim miket csináltak bulik után. Még fiatalon kivel csalták egymást stb. Szaftos pletykák a nagynénikről.. Hát, ez lenne a felnőttlét? lehet..
21l
Igen. Pl olyan hogy lett volna egy testvérem. Anyu terhes lett aputól 1988 elején, de a nagyim azt mondta anyunak hogy "Felcsináltattad magad, szégyent hozol ránk, mit fognak szólni az ismerősök" még állítólag fel is képelte anyut, pedig hozzáteszem akkor már 35 éves volt. Aztán anyu elvetette. De aztán megint terhes lett 1988 végén, és ez a magzat lennék én, jelenleg 23 évesen. Anyuék a születésem után összeházasodtak, és boldogan élnek...
Most tudom ha belegondolok hogy ha a tesómat megszülte volna, akkor én most nem lennék, de nekem ez fájó pont hogy csak úgy elvetették őt...Tudom ez hülyeség, de rá gondolok és úgy érzem mintha szeretném azt a magzatot, és az jár a fejemben hogy milyen jó lett volna...Ja és nem lett tesóm.
Elötte is lattam, h nem minden rozsas es ugy van, ahogy kellene lenni (vagy ahogy mutatjak), igy különösebben nem ert csalodas.
Nem evekkel, hanem elmenyekkel merik az eletkort - van egy ilyesmi mondas. A bölcsesseg nö(het) az eletkorral, de ez nem azt jelenti, h aki idösebb, feltetlenül elöbbre is tart bölcsessegben. Vannak felnöttek, akik meg nem nöttek fel...
Erdemes megtudni minel többet a csaladrol, szarmazasrol, mert miutan a felmenök meghaltak, marad a fajo üresseg, es mar nincs kitöl megkerdezni. Sajnos gyakran el akarjak tussolni az ilyesmiket azzal, h "amiröl nem tudnak, az nem letezik nekik". Pedig kellene tudnunk, h tisztaba kerüljünk önmagunkkal, szerepünkkel - Bert-Hellinger terapia(csaladfelallitas) foglalkozik ezzel, ott feny derülhet ilyesmikre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!