Rosszul érzem magam amiatt hogy Anyu későn szült. Hogy változtassak a gondolkodásomon?

1. Mi kis városban élünk, azért tudjuk mindenkiről hogy milyen idősek.

2. Van azért annyi élettapasztalatom, hogy meg tudjam saccolni az emberek életkorát +-2 év eltéréssel, és nem az öltözködése alapján teszem :)

3. Az iwiw nem hazudik :)

Még esetleg valaki elkezd kötekedni???? Mert szívesen állok elébe!

Egyébként megjegyezném, hogy furcsa hogy Ti ezeket nem veszitek észre a hétköznapi életben! Biztosan szemellenzőt hordtok (olyat mint amit a lovakra szoktak tenni amikor a forgalmas úton közlekednek)... nem a játszótereken kellene nézni, hogy ott hogyan bánnak a gyerekkel, hanem más élet szagúbb szitúban... legyetek egy kicsit tudatosabbak és járjatok nyitott szemmel a világban! Nem egy - két ilyen példát tudnék felhozni, de nem teszem mert egyrészt már úgy tűnne hogy direkt kitalálom azokat, másrészt nem akarok telenovellákat írni, harmadrészt: nyugodtan kimehettek a lakásból és ti is láthatjátok ...

És a bepisilős tesós hozzászólónak üzenem, hogy majd nézze meg hogy hová jut a kistestvére 20 év múlva... szerintem mivel meg van neki engedve sok minden (és még sorolhatnám), ezért többre fogja vinni ( és talán boldogabb lesz) és nem mással lesz elfoglalva, hanem saját magával... bár lehet lepontozni, mert én nem azért írok, hogy 90%-om legyen...az igazat írom, ami sokaknak nem teszik, de nem érdekel, mert csak a döglött halak úsznak az árral :))))

nyugodjanak meg a kedves válaszolók, mondom, mindkét nagyanyám 40 felett szülte a szüleimet, és mégis mamáim sok dédunokájukat tudták még nevelni.

Nemkötelező fiatalon meghalni - de nem is lehetetlen. Nem tudhatjuk, melyikünkre mennyi van kiszabva. Ezen kár aggódni.

Szóval, kedves kérdező: nem vagy egyedül: akinek fiatalabb, vagy idősebb az anyja, pontosan ugyan ezt érzi.Ez egy emberi érzés: félelem attól, hogy egyedül maradunk, elvesztjük, akit szeretünk. Ezt mindannyiunknak át kell élni.Mi is ezt érezzük.

Te most érted ezt el, majd elcsitul.

Szerintem ezt a vitát bölcsen itt és most zárjuk le.

Mindenki olvassa át miket írogatott itt (saját maga) és más (százalékok alapján beazonosítható), és milyen célt ért el vele. Majd ezek után nézzétek meg a kérdést még alaposabban (olvassátok el legalább 3x) és vonjátok le a következtetést, majd "gratuláljatok magatoknak" és reménykedjetek abban hogyha Ti is feltesztek egy ehhez hasonló kérdést akkor nem lesz egy-két elvetemült és BESZŰKÜLT tudatállapotú ember aki úgy válaszol a kérdésetekre ahogy TI TETTÉTEK... aztán majd elgondolkozhatnátok azon hogy ki tud a sorok között olvasni és ki mennyire mély (lelkületű).

Kedves kérdező!

A kérdésedre annyit írnék, hogy nézd, ha valahol jól érzed magad akkor repül az idő, nemde? HA valahol meg kellemetlenül érzed magad akkor az akár 5 perces ott tartózkodás is óráknak tűnhet (pl: fogorvos :))))... Ha édesanyád teszem azt 20 évesen szült volna meg könnyen előfordulhat hogy abban az időben feszült volt (mint sok más fiatal) és lehet hogy ha akkor megszületsz akkor "boxzsák" lehettél volna...lehet hogy 18 évesen úgy húztál volna el otthonról, mint a vadliba, mert nem érezted volna jól magad.

Én a helyedben örülnék, hogy ilyen felmerült benned, mert ez azt jelenti, hogy szívből kedveled és szereted a szüleidet. Ha rosszabb nevelésben részesülnél akkor ez nem merülne fel benned, hanem az az érzés erősödne inkább hogy mielőbb lepasszold őket egy idősek otthonában, illetve hogy minél előbb a koporsóba lásd őket.

Mindez csak azt jelenti hogy jó helyre és jókor születtél. Az hogy mások mit gondolnak a szüleid életkoráról, arra magasból tegyél, mert nekik semmi közük hozzá. Azon nem tudsz változtatni, sem te sem senki más, akkor meg miért aggódni? Törekedj arra, hogy minél több időt tölts velük és azt is jó kedvvel tedd :) Hidd el a szüleidnek nem számít hogy látják-e az unokáikat, hanem az hogy Te jól legyél, jól érezd magad, és hogy megtaláld a helyed a világban... hidd el ők ezzel már rég tisztában voltak, mikor Téged vártak :) ők már erre felkészültek, nincs mitől tartanod, oké? :) Fel a fejjel vagyunk egy páran ezzel még így, szóval nem vagy egyedül :) és szívből gratulálok hogy már 15 évesen "benőtt a fejed lágya" és megláttad a lényeget :) menj oda apudhoz, anyudhoz és öleld át őket :)

Sok boldogságot!

A szomszédomnak meg meghalt mindkét két fia balesetben.

Az is milyen gáz, hogy felnevelsz egy gyereket és meghal 17 évesen. De hát ilyen is van, látod.