Milyen érzés lenne, ha veled érne véget a családneved?
Nálam ez a helyzet. Egyedüli férfi vagyok a családban minden ágon és nem tervezek gyereket. Ha gyerek nélkül halok meg, akkor viszont a családnevem végérvényesen eltűnik. Nyilván névrokonokat itt most nem nézek, de amúgy sincs egy kifejezetten gyakori nevem. Az egyetlen dolog, amiért ez zavar kicsit, h így a családnevem pont velem szakad majd meg, én leszek AZ UTOLSÓ és nem jó értelemben.
Ti mit éreznétek egy ilyen helyzetben?
Nagyon ritka nevem van, az országban minden ilyen (de még hasonló) nevű emberek is tuti rokonaim.
Nő vagyok, édesapám (ő sajnos már nem él) egyetlen gyereke, neki egy öccse volt, az öccsének pedig egy fia (+egy lánya), akinek egyelőre csak egy lánya született.
Én egyedülálló anyuka lettem már a terhességem alatt, és mivel apuka nem igazán kívánt részt venni az életünkben, így beleegyezett, hogy a kisfiunk az én nevemet kapja.
Nem volt ez sarkalatos kérdés részemről, de így most egy picit azért örülök, hogy a fiam tovább is viheti a nevet egyedüliként, ha unokatesó(i)mnak nem születne fia. Az külön plusz, hogy teljesen rám és apukámra hasonlít a gyerkőc, tehát nem csak a nevében viszi tovább a vonalat :)
Ettől függetlenül ellenkező esetben nem csinálnék ebből lelkiismereti kérdést, és azért mert ez nálunk pont "jól" jött ki, még nem hadakoztam volna, ha apuka mindenképp a saját nevét szerette volna adni neki, csak úgy voltam vele, hogy ha úgysem lesz igazi apja, akkor miért ne vihetné tovább a gyerkőc az én nevem.
Ez a név-mizéria a mai világban csak olyan "romantikus bugyutaság" részemről, mint a nyaralásról képeslapot küldeni az online világ idején :)
Nekem se lesz, van egy fiú testvérem, neki se lesz biztosan.
Van egy, lány tesónk, de ő még elég fiatal, de lehet neki se.
Őszintén?Totál nem érdekelnek ilyen baromságok.
Nem a középkorban élünk, az élet értelme nem ez.
Piszkosul nem érdekel, és nem fogok csak azért gyereket nemzeni, hogy apám vagy nagyapám örüljön.
Vannak jóval fontosabb dolgok is az életemben, mint gyerekezni - és írom ezt 41 évesen, nem 20 éves szinte gyerekként.
Megmondom őszintén, engem nagyon rosszul érintene lelkileg, szomorú lennék miatta, bűntudatom lenne. Szeretek ragaszkodni a régi dolgokhoz és szeretem is nagyon a régi dolgokat.
DE! próbálnám tudatosítani magamban, hogy "számít ez b@szki bármit is?" Én legalábbis azt tartom igazán fontos dolognak az életben, hogy X meg Y meg Z (tehát az egyén) boldog-e vagy sem. Akár én, akár azok, akik még utánam élnek majd. És a vezetéknevüknek ehhez biztos, hogy semmi köze nem lesz, hacsak nem valami királyi család vagyunk.
Arról nem is beszélve, hogy lehet, akár 200 év múlva nem is lesz már hagyományos értelemben vett "vezetéknév", amit a felmenőinktől öröklünk, hanem mondjuk mindenkinek az lesz a neve, amit ő kitalál magának. Vagy ki tudja.
Nem ertelek.
Ha ennyire fontos a neved, akkor csinalj gyerek(ek)et, ha meg nem, akkor minek kerdest kiirni rola?
Amugy sem vagy kiralyfi, h fontos legyen a vervonalad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!