Az elsőszülött lányodnak adnád a te neved, és az elsőszülött fiadnak az apja nevét adnád?

#39

Én csak a véleményemet, tapasztalataimat írtam le.

Ezeknek sokan nem tulajdonítanak jelentőséget a személyiségfejlődésben, önértékelésben, pedig van.

Másik eset, fiatal ismerősömnél is a gyerek apuka nevét kapta, büszkén mesélte, hogy alig várja már, hogy majd együtt nézzék majd a focit vagy a Forma1-et.

Nen érti, hogy a gyerek nem egy haverpótlék.

Véletlen lenne ez a sok egybeesés, hogy az ilyen emberek a saját nevüket adják a gyereknek?

Gyakori, hogy a gyerek foglalkozása is az lesz, mint a szülőé.

#42

Te nem érted, hogy a sikertelenség már innen gyökerezik sokaknál, a gyerekkorból.

Nem a traumák feldolgozása a kérdés, hanem a kialakulásuk okai.

Mint mondtam, én nem a szüleim nevét kaptam.

A megelőzés a lényeg.

De, aki ragaszkodik, hogy a gyerek az ő nevét kapja, ott már vannak bajok.

A gyereket is összezavarják vele, hogy a környezetében mást is így neveznek.

De hát milyen szép hagyomány, hát gratula az ilyen embereknek.

"Aki meg az apja nevét kapja, hát, tessék, ott a lehetőség elérni, hogy arról a névről ő jusson az emberek eszébe, ne az apja. Mindent lehet negatívan meg pozitívan is megélni,"

Akit vernek otthon, hát, tessek, itt az ideje megmutatni, hogy így is lehet belőle teljes ember.

Akinek drogfüggő az anyja és eldobta, hát, tessek. Itt a lehetőség, hogy bemutassa, önmaga is boldogul.

Akinek megjal a gyereke, hát, tessék. Itt a lehetőség hogy bemutassa, hogy milyen erős lelkileg.

Mondd, te ennyire suttyó barom vagy? Nem, a traumák nem szupi lehetőségek bemutatni azt, hogy az ember ennek ellenére milyen fsza. A traumákat kegyetlen nehezen fel lehet dolgozni, lehet ennek ellenére jó eletet elni, de ne mondjuk már, hogy fun little kihívások, amik külön enelik az embert... mekkora boomer vagy.