Az a jobb ha a szüleid egykék és többet kaptak anyagilag, vagy ha vannak tesóik és lehet élvezni a nagy családot?

Nem feltétlenül a témához kapcsolódik ez, de muszáj leírnom, mert megjelentek egy egykefikázó, aki ezt írta: "Ahogy elnézem az egyke gyerekeket, magánakvaló, elkényeztetett nyafka kb az összes." - az lesz elkényeztetett, akit elkényeztetnek. Nekem van testvérem, és a világ legundokabb, leghisztisebb, legelkényeztetettebb embere. Érdekes, amíg egyke voltam, addig béke volt otthon, engem normálisabban neveltek, segítenem kellett otthon kb. mindenben, ha elfogyott a zsebpénzem, nem adtak többet, meg kellett tanulnom beosztani, ha akartam valamit, meg kellett dolgoznom érte. Ehhez képest tesóm mindent egy nyikkanás után megkapott, semmit nem csinál otthon, bunkó másokkal, leszól másokat stb.

10+ évig voltam koleszos, rengeteg szobatársam volt ezidő alatt, elmondhatom, hogy volt köztük betegesen irigy, és volt testvérük ezeknek az embereknek. Legjobb barátnőm egyke és aranyból van a szíve, mindenben segít, mindent megoszt velem. Szobatársam nagycsaládból meg beképzelte, hogy használtam a folyékony szappanját, kiszámolta, mennyi lehet az a pár mili és ki akarta fizettetni velem. De rengeteg ilyet tudnék még mesélni testvéres emberekről, mégsem írom, hogy a testvéres gyerekek irigy, fillérb.szó, sóher majmok.

A nagyobb család nem garancia arra, hogy a családtagok között jó is a viszony.

Én amúgy alapból nem szeretem másokéhoz hasonlítgatni az életem, többek között azért, mert másokénak csak egy töredékét látom, akármilyen közeli kapcsolatban is vagyunk, így értelmét se látom az egésznek. Annyit tudok, hogy a saját családomért hálás vagyok, hogy vannak, és tök fölöslegesnek tartok ilyen elméleteket gyártani, hogy mi lenne, ha.

#11 azt a részt már nem idézted, hogy "persze vannak kivételek is"

a saját tapasztalataimat írtam le, nem kell rögtön letámadni.

egyik gyerekkori barátnőm tökéletes példa rá, meg ismerek még egy rakat ilyen embert.

neked mások a tapasztalataid, az is rendben van, de az nem azt jelenti, hogy az én véleményem feltétlenül rossz😅

Ha JÓ a rokonság, az nyilván mindent visz.

De csatlakozom az előttem szólókhoz, az, hogy van vérségi kötelék meg az hogy a többi rokon is "viszi valamire" egyáltalán nem garantál még egy jó beszélgetést se, segítségről nem is szólva.

A szüleimnek vannak / voltak testvéreik, de egy nagybácsitól eltekintve akár egykék is lehettek volna. (Örökségben meg nem sokat számított, mert úgyis mindkét oldalon az én szüleim nyakába varrtak mindent, ami a nagyszülők ellátását és anyagi támogatását illeti, de nagy részükben legalább volt annyi gerinc, hogy ne tartsák a markukat, amikor eljött a hagyatéki.)

Öt unokatestvérem van, ebből egyel tartom a kapcsolatot:S

13, de a véleményed rossz, mert általánosító és bántó. Nekem nincs testvérem, és amikor ilyeneket olvasok felmegy bennem a pumpa, főleg mert rengeteg testvéres rohadékot ismerek, mégsem írogatok oda sehova, hogy a testvéres emberek mekkora rohadt szemetek mind, mert én sok ilyet ismerek.

A nevelésen múlik a legtöbb dolog, és bármennyire is hihetetlen, csak azért, mert valaki nem tud, vagy nem akar egynél több gyereket még lehet remek szülő. Nekem is nagyon jó szüleim vannak, és mindent meg is adtak nekem, amiért végtelenül hálás vagyok.

A kérdésre válaszolva pedig örülök, hogy nincs testvérem, vagy inkább azt mondom, hogy nem bánom, hogy nincs, mert jó gyerekkorom volt, el tudtak indítani az életben, míg pl. férjemnek volt testvére, de ez annak a rovására ment, hogy tudják bármelyiket is tisztességgel támogatni. Sosem fogom megérteni az ilyet. A testvérével egyébként egy évben egyszer találkozik a szülőknél, amúgy nem is nagyon beszélnek.

Hát szerintem nincs ilyen különbség, ami egyértelműen abból fakadna, hogy a szülők egykék vagy sem. Nekem mindkét szülőmnek van testvére (anyukámnak kettő, apukámnak egy), valamelyiküknek vannak gyerekeik is és így van összesen négy unokatestvérem. Igazából azon kívül, hogy pl. ünnepekre néha kaptam a nagynénikémtől/nagybácsikámtól ajándékot vagy elmentünk néha vendégségbe vagy ilyesmi, nem nagyon tudok más pozitívumot megemlíteni. Persze nagyobb a család, több az ismerős , adott esetben segítünk egymásnak stb., de ezekből az előnyökből én személy szerint nem sokat élvezek és nálunk nincsenek ilyen nagyon szoros családi kötelékek (senkivel sem vagyunk rossz viszonyban, de mindenkinek megvan a saját élete, valaki távol él, mindenkinek van saját családja stb.). Például a legfiatalabb unokatestvérem is 16 évvel idősebb nálam, a többi még ennél is idősebb és mind felnőtt, dolgozó, családos emberek... gyakorlatilag nem tartjuk a kapcsolatot, csak tudomásunk van egymásról. Nincsen semmi olyan probléma, amit felsoroltál (alkohol stb.), szimplán a korkülönbség miatt nem kötődünk egymáshoz, nem együtt nőtünk fel, nincsenek közös emlékek stb. A nagyszülők pedig igazából egyik oldalon sem voltak tehetősek a gyerekeik számától függetlenül, tehát anyagilag, örökségben stb., nem nagyon tudtak támogatni senkit (inkább fordítva történt) akkor sem, ha csak egy gyerekük lett volna. Bennem ezek kapcsán egyáltalán nincsenek rossz érzések, számomra ez is természetes és ezt szoktam meg. Csak annyit akartam mondani, hogy a nagy család, unokatestvérek stb. sem jelenti azt, hogy akkor mennyi kapcsolat, micsoda szeretet, mennyi élmény stb. és ennek sem csak az lehet az oka, hogy valamin összerúgták a port vagy alkoholisták stb.

22/l

Mindkét felállásnak (ha egykék és ha nem) megvannak az előnyei és a hátrányai. Én szerencsés vagyok, mert sok unokatesóm van, de mind gazdag családban is élünk, mert külföldön élnek és dolgoznak a szülők, mind értelmiségiek, vagy cégük van stb. Szóval szerintem ha valakinek sok pénze van, akkor nyugodtan vállaljon sok gyereket, mert így is jut örökség meg pénz mindegyiknek.

Én is annyi gyereket fogok vállalni, amennyit jólétben fel tudok nevelni. Sajnos sok ember eszetlenül potyogtatja a gyerekeket, anélkül, hogy biztosítaná hozzá a megfelelő anyagi hátteret. Ilyenkor inkább lenne csak egy gyerek, de ő kapjon meg mindent.

Szvsz az egykeséghez semmi köze az anyagi javakhoz vagy a nagy csaladi körhöz.

Szüleimnek van 1-1 tesója, de a nagyszüleim igazi kisnyuggerek, nemhogy támogatni nem tudták a gyerekeiket az elindulásban, lassan ott tartanak nyomorultak, hogy mi tartjuk el őket, mert annyira kevés a nyugdíjuk.

Nagycsaládi kör se igazán érvényes mindenhol, van akik haragban vannak, van akik távol élnek, vagy nem vállaltak/nem lett gyerek(et), nagybátyám pl. meg se házasodott....

Szóval ne lovald bele magad efféle képzelgésekbe, hogy milyen lenne ha... Semmi nincs kőbe vésve.