Az a jobb ha a szüleid egykék és többet kaptak anyagilag, vagy ha vannak tesóik és lehet élvezni a nagy családot?

Sok helyen nem kell alkesz, ahhiz, hogy utálkozzon a család. Párom családja pl ilyen, hogy unokatesók sem állnak szóba egymással, igazából egykék is lehetnének a szülei, mert senki sem beszél senkivel.

Ennél én többre mentem az általad felvázolt felállással, de tudok jó példát is. Ha nagy a család és a családtagok segítik egymást és ténylegesen védőhálót alkotnak, az jobb. Tudok olyat, akinek egy unokatesója adott kölcsön költözéshez (kaució, ilyenek) és helyrejött ettől az élete. Nekem ilyen ember nincs nagyon az életemben. Többet kaptam, de csak magamra számíthatok.

Egyik rokonom révén néha-néha belecsöppenek egy igazi sváb nagycsaládba.

Szerintem fantasztikus jó! Rengeteg rokongyerek együtt, akik azonnal elkezdenek játszani. És simán beleveszik a játékba az én kisfiamat is, akit akkor látnak először. Engem is a lehető legnagyobb nyitottsággal fogadtak, pedig csak a rokonság hozzám közel eső peremét ismertem, és még néhánnyal életemben párszor találkoztam.

Szerintem emberfüggő ez. Ha tényleg van összetartás, akkor nagyon jó. És a legjobb a gyerekeknek.

Nagyon összetartó, egymást szerető, segítő családom van.

Nem adnám a családomat házért, örökségért, egyéb javakért!

Nekem is mindkét szülőm egyke (apámnak már gyerekként meghalt a nővére:( anyámnak meg az anyja halt meg mikor pár hónapos volt)

Anyám nagyon rossz anyagi háttérrel jött, és apám sem volt tipikus gazdag. Együtt építették fel az életüket, és lett 3 gyerekük (18, 21, 24). el sem tudnám képzelni az életem nélkülük, a nővérem a legjobb barátom is egyben. Szóval ilyen szempontból sokkal jobb, ha van testvér. Ahogy elnézem az egyke gyerekeket, magánakvaló, elkényeztetett nyafka kb az összes. Persze vannak kivételek, de ha vannak tesóid, megtanulsz osztozkodni, nem vagy egyedül stb...

Na de eltértem a témától. A kérdésre válaszolva, mi csak anyám messzi rokonaival tartjuk a kapcsolatot, akik le vannak robbanva, arról az ágról mindenki off. Nem szeretem, ha össze kell ülni velük, mert szerencsétlen az összes.

Nekem mondjuk nem hiányzik az a sok unokatestvér, a szűkebb családi körben jobban érzem magam. Régebben mondjuk a barátaim mindig mesélték hogy így az unokatesóm meg úgy az unokatesóm, akkor kicsit rosszul esett, hogy nekem nincs. (első)

Anyám is egyke volt, én is az vagyok. Nemhogy nem örököltem semmit, de még azt is elvárták, hogy én tartsam el őket. A milliós adósságról inkább lemondtam, amikor az öröklésre került volna a sor.

Szóval ez nem ilyen fekete és fehér, ahogy te látod.

Ez a csaladtol fugg. Mamamnak asszem 7 testvere volt, abbol tan egyet ismertem. Itt kb akar voltak akar nem.

En az unokatesoim kozul eggyel vagyok nagyon joban. Anyamnak egy testverevel volt nagyon jo a kapvsolat.

En alapbol azt mondom a csalad fontosabb az oroksegnel, de mondom ez a csaladtol fugg. Hogy mennyire segítik egymast, emberfuggo.

Van ahol le.szrjak egymast, sot utalkoznak , na ott egyertelmu hogy az egykeseg jobb.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne a képlet! Nem egykék a szüleim, mindenhol van minimum 3 gyerek a családban, még a nagyszüleim is élnek, pedig 46 éves vagyok, de összetartás semmi, segítség egymásnak semmi, és persze örökség se lesz semmi. Egy nulla a családunk, hiába nagy. Ezért próbálok a mi kis családunkban a 3 gyerekemmel és 1 szem unokámmal egy másfajta, szeretet-teljesebb közösséget "kialakítani", de nem könnyű ilyen háttérrel. Látom a vejem családjánál, hogy lehetne úgy is(és milyen jó lenne), hogy ott is élnek még a nagyszülők és mint tyúkanyó, náluk gyűlik össze a család vasárnaponként és jókat esznek, isznak, beszélgetnek és ezt az örökséget fogja továbbvinni a fiatalabb generáció.

Anyámnak ehhez például ennyi reakciója van: "És ki mosogat ennyi ember után?" No comment.