Te hívnád a jövőben az anyóst?
Eléggé hadilábon állunk.
A gyerek születése előtt nem nagyon érdekeltem őket, terhesség alatt többször kerestek, mondogatták hogy majd vigyáznak a babára szívesen.
Aztán 2 hetesen már számonkérték szinte, mikor láthatják (pedig ők voltak a betegek, nem mi), 4 hósan le lettem oltva, hogy azért sír a kezében, mert nem szoktattam hozzá időben.
Nagyon erős kötődésű, szepaszorongós, csak leteszem már sírós fiunk van, apját is 3-4 hós korára fogadta el!!
4 hós korától többször próbálkoztunk, hogy anyós vigyáz rá, míg elintézek valamit, de fiam mindig kifejezte nemtetszését, így becsődöltek a próbálkozások. Persze szerinte miattam van!
1 éves volt a fiam, mire úgy éreztem, most már napi 1-2 órákra anyósnál tudom hagyni, örömére jól is ment, de innentől jöttek az elvárások. Amikor nekem kéne segítség, neki nem jó, vigyem abban a szűk idősávban, mikor neki jó. Ez heti 1-2 óra megadott időpontban.
Nekünk közben az élet rendesen betett teendőkkel, amire a házasságunk szinte ráment. Még mindig esélyes a válás.
De ők továbbra is elvárásokkal jönnek. Fél éve kivannak az idegeim, de ezidő alatt sosem tudott és sosem akart nekem segíteni, volt, hogy utolsó pillanatban mondta le. Azokon a napokon összeestem. Bezzeg mivel nem viszem neki jó időben, mert nem is tudnám akkor vinni, jönnek a megjegyzések. Ezt nem értem, mit vár el, ha nem ér rá?
Arra, hogy a 2 éves (dackorszak) gyereket 1 éve teljesen egyedül nevelem, fáradt vagyok, annyit mond, hogy neki sem könnyű (tudni kell, hogy a lánya gyerekére HETI TÖBBSZÖR vigyáz EGÉSZ NAPOKAT és azt mindig megszánja, milyen fáradt szegény, pedig a férje is otthon van egész nap, na ők közösen beszélnek ki engem).
Én kezdek átmenni zsémbesbe, gonoszba, ezt felismerve, ezen a ponton mondtam azt magamnak, hogy meg kell békélnem a helyzettel, elfelejteni az eddigieket, új lapot húzni. Mivel ugyebár számonkérések sorozata, miért nem lehet vele a gyerekünk / unokája, ismet elhívtam, míg a 19 fából az utolsót metszettem, mert addigra a fiam már nagyon türelmetlen volt és én sem tudtam már mivel lefoglalni. A mindenbaja nincsideje semmire mérgelődés közepette megszánt másfél órára, majd mikor látta, hogya fiam hogy segít nekem (elhihetitek, mikor velem volt, mindig más irányba ment) ilyetszól: "na milyen jól elvagy, anyád nem tudta, mit adjon neked."
Ti hívnátok a jövőben?
válasza:Végig olvastam. Értem a problémád, meg is értelek teljesen.
Biztosan hibáztál te is, de alapjáraton ő a hunyó. Hagyd a francba, én nem könyörögnék neki.
Illetve innen inkább így, hogy nem könyörgök, mert ugyan így vagyok.
Évekig heti többször oda hordtam a házhoz, a szájába a gyereket, hogy ő a falu előtt eljátszhassa, micsoda tökéletes nagymama. Ha nagy ritkán vigyázott rá, előtte pontosan le volt fixálva, nem ritkán a kaját vittem a gyerekkel!
Megszületett a másik, beteges volt (nem egy-egy nátha, orvostól orvosig hónapokig!), le sem sz@rták, inkább ment a keresztlánya gyerekéhez, mint hogy tőlünk megkérdezze, segíthet-e.
Ha odamentünk, fúrt, alázott, beszólogatott, ahol tudott. Nem mintha ez nem lett volna elég, történt egy baleset, onnantól a kicsivel szemben olyan undorító viselkedést tanúsítottak, hogy én biztosan nem felejtem el soha.
Eredmény: nem járok oda, gyerekek szintén nem, segítsèget tőlük nem kérek, kvázi nekem nem léteznek.
Arra jutottam, hogy (nem akarom terhelni a saját anyámat sem) meg fogom beszélni az egyik barátnőm lányával (őt ismerem, megbízom benne), hetente mondjuk szombaton pár óràra rábízom a gyerekeket, játszótér, séta, fagyizáa, ilyesmik, azt megfizetem, azalatt én/mi elvégezzük azokat a munkákat, amit így nem tudunk.
Belehalni nem fogok abba az x összegbe, meg lesz mindenem, amivel most nem vagy lassan érkezek és így mindenki kevésbé ideges lesz.
Arra gondolj, hogy ha nem lennének, akkor is meg kell tudnod oldani mindent. Segíts magadon, isten is megsegít. (Plusz képzeld el az arcát, mikor megtudja, hogy nem pitizel többet.)
Szóval a válasz: NEM, eszembe sem lenne hívni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!