Te hívnád a jövőben az anyóst?
Eléggé hadilábon állunk.
A gyerek születése előtt nem nagyon érdekeltem őket, terhesség alatt többször kerestek, mondogatták hogy majd vigyáznak a babára szívesen.
Aztán 2 hetesen már számonkérték szinte, mikor láthatják (pedig ők voltak a betegek, nem mi), 4 hósan le lettem oltva, hogy azért sír a kezében, mert nem szoktattam hozzá időben.
Nagyon erős kötődésű, szepaszorongós, csak leteszem már sírós fiunk van, apját is 3-4 hós korára fogadta el!!
4 hós korától többször próbálkoztunk, hogy anyós vigyáz rá, míg elintézek valamit, de fiam mindig kifejezte nemtetszését, így becsődöltek a próbálkozások. Persze szerinte miattam van!
1 éves volt a fiam, mire úgy éreztem, most már napi 1-2 órákra anyósnál tudom hagyni, örömére jól is ment, de innentől jöttek az elvárások. Amikor nekem kéne segítség, neki nem jó, vigyem abban a szűk idősávban, mikor neki jó. Ez heti 1-2 óra megadott időpontban.
Nekünk közben az élet rendesen betett teendőkkel, amire a házasságunk szinte ráment. Még mindig esélyes a válás.
De ők továbbra is elvárásokkal jönnek. Fél éve kivannak az idegeim, de ezidő alatt sosem tudott és sosem akart nekem segíteni, volt, hogy utolsó pillanatban mondta le. Azokon a napokon összeestem. Bezzeg mivel nem viszem neki jó időben, mert nem is tudnám akkor vinni, jönnek a megjegyzések. Ezt nem értem, mit vár el, ha nem ér rá?
Arra, hogy a 2 éves (dackorszak) gyereket 1 éve teljesen egyedül nevelem, fáradt vagyok, annyit mond, hogy neki sem könnyű (tudni kell, hogy a lánya gyerekére HETI TÖBBSZÖR vigyáz EGÉSZ NAPOKAT és azt mindig megszánja, milyen fáradt szegény, pedig a férje is otthon van egész nap, na ők közösen beszélnek ki engem).
Én kezdek átmenni zsémbesbe, gonoszba, ezt felismerve, ezen a ponton mondtam azt magamnak, hogy meg kell békélnem a helyzettel, elfelejteni az eddigieket, új lapot húzni. Mivel ugyebár számonkérések sorozata, miért nem lehet vele a gyerekünk / unokája, ismet elhívtam, míg a 19 fából az utolsót metszettem, mert addigra a fiam már nagyon türelmetlen volt és én sem tudtam már mivel lefoglalni. A mindenbaja nincsideje semmire mérgelődés közepette megszánt másfél órára, majd mikor látta, hogya fiam hogy segít nekem (elhihetitek, mikor velem volt, mindig más irányba ment) ilyetszól: "na milyen jól elvagy, anyád nem tudta, mit adjon neked."
Ti hívnátok a jövőben?
válasza: válasza:Kérdező, elhiszem, hogy kivagy, de benned is van hiba.
Én a saját családunkban látom: Most ne menjünk, most ne fogjuk meg, most ez, most az.
Most meg két éves, és az anyuka haragszik az egész világra, hogy nincs egy szarásnyi ideje.
Nem azt mondom, hogy te ilyen vagy, de pl. én is szívesebben fogok vigyázni a saját lányom gyerekére. Itt számít az, hogy az anyával milyen a viszony.
válasza:Mert érted, amíg minden szép és jó, addig ne folyjunk bele az életükbe, addig van egy távolságtartás, majd "mindent megoldunk".
Aztán ahogy szar van a palacsintában, egyből elvárás van csak, hogy az ember legyen egy szuperdada, olyan gyerekkel, akihez módja sem volt hozzászokni.
(Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok anyós, más rokoni kapcsolatban tapasztaltam ezt.)
válasza:Kérdező, ezt hallgasd meg, érdemes
válasza: válasza:Aha, tehát lazán elnézed a férjednek, hogy szarik a fejetekre.
Nem tudlak sajnálni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!