Te hívnád a jövőben az anyóst?

9-es

"De, ha nekem van 2 unokám, akkor már engedtessék meg, hogy én döntsem el, mennyit szeretnék az egyikkel és mennyit a másikkal lenni.

Azért ezt már ne a szülők határozzák meg.

Nem hiszem, hogy a menyem dolga eldönteni, hogy ha vigyáztam Pistikére 1 órát, akkor köteles vagyok Sanyikára is vigyázni 1 órát."

Persze, abban igazad van, hogy ne a szülők döntsék el, hogy te Sanyikára vigyázz, ha Pistikére is sokat szoktál.

Csak épp ebből az jön le a szülőknek és a külvilágnak, hogy Sanyikát a nagymama nem szereti, míg Pistikét igen. Szerinted ez hogy esik a szülőknek? Vagy hogy esik a gyereknek, ha már érzékeli ezeket a dolgokat? Elmondom: Sz'rul. Ha anyósomnál azt venném észre, hogy Pistikére szívesebben vigyáz, mint az én fiamra és láthatóan különbséget tesz, elmondanám neki, hogy kb. soha a büdös életbe ne keresse ezek után és minket se. Ha problémája lesz, majd keresse Pistikét.

Szóval, ha grószmuter (igen, direkt így magyarosan) nem szereti a kérdező kölykét (igen, mert az ilyen nagyi szerint a gyűlölt unoka nem gyerek, hanem kölyök), akkor mi a pacinak a kukijáért sír a szája, hogy soha nem viheti el.

Amúgy meg a szülő hagy döntse már el, hamár jobban ismeri a gyerekét, mint a nagyi, hogy mikor érik meg a baba arra, hogy más is kézbe vegye, esetleg vigyázzon rá.

Az én fiam 9 hónaposan engedte magát megfogni más családtag által, mivel csak nálam vagy az apjánál érezte magát biztonságba, és akármennyire szerették volna a nagyszülők dédelgetni, egyszerűen a gyerek nem akarta. Persze én örültem volna a legjobban, ha pár órára le tudom passzolni, szóval még csak fel sem merült a "nemakaromkiadniakezemből" dolog. De nem akartam kitenni felesleges feszkónak egy babát.

Ezt a szüleim és az anyósék érdekes módon megértették és most közel 3 évesen ugyanúgy imádják a fiam, keresik a társaságát és már várják, hogy hosszabb időt is vigyázhassanak rá. (Most anyós jelenleg azért nem tud, mert a 98(!!!) éves anyukáját ápolja a tesójával, szóval le van terhelve rendesen).

"Csak épp ebből az jön le a szülőknek és a külvilágnak, hogy Sanyikát a nagymama nem szereti, míg Pistikét igen. Szerinted ez hogy esik a szülőknek? "

Senki nem mondta, hogy egyenlősdinek kell lenni. Az élet nem mindig igazságos.

Amúgy meg, a külvilág tökmindegy kb., mit gondol. Hogy jön le a szülőknek? Miért, és az hogy jön le a nagyinak, hogy esetleg a fiatalasszony nem ugyanúgy viszonyul őhozzá, mint a saját anyjához?

Egyébként ha nálatok olyan hiperszuper lenne a helyzet ezen a téren, akkor nem írtál volna ennyire indulatból:D

Nem keverek semmit, de nálam befolyásolja, hogy ki az anyja. Sajnálom, én így vagyok összerakva.

Ismétlem, nem vagyok anyós, de rokon gyerekeknél így vettem észre a saját viszonyulásomat. Szeretett húgom gyerekét is szeretem, utált sógornő gyerekével pedig távolságtartó vagyok. Nem tudom magam megjátszani.

A nagy egyenlősdiben sosem hittem ,szerintem egy szülő sem szereti a saját kölykeit sem egyformán, hát még egy nagymama az unokáit. És ez nem is az elvárás szintén működik.

Csak egy példa: Ha ki van utálva a fiáéktól, mert a menye egy hp, akkor nem tud kialakulni olyan bensőséges kapcsolata azzal az unokával, mint mondjuk a szeretett lánya gyerekével. Csak egyszerűen azért, mert a lányával (lányáékkal) több időt tölt.

Én egy ideig távolságot tartanék, megpróbálnám más módon megoldani a gyerekvigyázást. Pl ha van kisgyerekes barátnőd vagy jószomszédod 1-2 órára meg lehet beszélni, hogy kölcsönösen vigyáztok egymás gyerekére, a gyerekek pedig eljátszanak addig egymással. Pár órára egy babysitter is megfizethető.

Egyébként mindig megdöbbentett, ha valaki az unokáján veri le azt, hogy utálja a saját gyerekét vagy a gyereke párját.

Az én kisfiam hihetetlen energia- és szeretetbomba. Folyton csacsog, énekel, fut, ugrik, puszit ad, pörög. Sokkal jobban lefáraszt egy nagyszülőt, mint egy csendes, babázó kislány. De ő ilyen, a szüleim 6. unokája, és pont úgy szeretik, mint a többit. Soha nem tettek különbséget sem a 3 gyerekük, sem az unokáik között.(a férjem családja egy másik történet)