Ti hogyan viselkednétek a jövőben vele, ha a helyemben lennétek?
Tegnap volt az unokatesóm esküvője.Rajtam kívül szinte Mindenkit meghívtak a rokonságból, aki még él.A saját testvérem is ott volt a családjával.
Egy kis előzmény.Az unokaöcsémmel gyerekkorunkban nagyon jóban voltunk és 3 évvel ezelőttig is.Rengeteg sírását hallgattam a rosszul kufogott nők miatt.Naponta beszéltünk, majd megismerte a barátnőjét.Örültem, hogy végre sikerült neki.Itt viszont elromlott a jó viszony köztünk.Egy alkalommal telefonáltak, hogy meglátogatnának, de akkor pont nem értem rá.Abban maradtunk, hogy hívnak majd máskor és pótoljuk.Azóta sem történt hívás.Nekem közben nagyon sűrű lett az életem, örültem, ha maradt időm levegőre.Időközben a számom is megváltozott, amiről értesítést küldtem az unokatesómnak.Semmi reakció nem volt rá részéről.Az a legszebb az egészben, hogy most azt meséli a rokonoknak, hogy én nem tartottam igényt a társaságára, pedig ő volt az, aki már az üzenetemre sem reagált...
Kettősérzések kavarognak bennem.Örülök, hogy révbe ért, de sért is, hogy nem hívtak meg.
Ami miatt leírtam a történetet, az az lenne, hogy jövő nyáron a testvérem fia megnősül.Ott viszont mindenki ott lesz a rokonságból.Fogalmam sincs hogyan viselkedjek vele ezek után?
Nem tudom, mi baja lehet. Megsértődött volna azon, hogy akkor pont nem értél rá???
Egyébként nekem ez nagyon fura. Mert ha én valakivel jóban vagyok és közel állunk egymáshoz, akkor nem várom, hogy keressen, hanem keresem én, ha akarom. Szóval te is nagyon hanyagoltad. Egyáltalán nem is kerested, csak a számváltozásodról írtál egy üzenetet.
Én akivel közel állunk egymáshoz, azt felhívom időnként, akkor is, ha nem tudunk találkozni.
Nekem ebből az jön le, hogy számodra ő nem volt annyira fontos barát, rokon.
Szóval nem kell ezen agyalni, hogy hogyan viselkedj vele majd. Viselkedj vele úgy, mint bárki mással. Normálisan, barátságosan. Ha nem vevő rá, akkor ne keresd a társaságát.
Semmi
nem kell vele ott foglalkozni különösebben
ha beszèlni akar veled ugyis fog
2-es.
Nem tudom ezen sértődött-e meg, hogy akkor nem volt időm rá.Amíg panaszkodni volt késztetése a nők miatt, addig érdekes, nem volt sértődött, ha éppen nem volt időm mindig napi 4 órán keresztül hallgatni a siránkozást..így jobban belegondolva, addig kellettem neki, amíg volt kinek panaszkodni.Ez nem igazán érint rosszul.Inkább az, hogy minden csak rám van kenve, nekem kell magyarázkodnom a rokonoknak.A számom is azután változott meg, hogy megbeszéltük az újbóli hívást, ezért küldtem el neki.Reakció semmi sem volt.Én ráadásként elvesztettem az ő számát, vártam volna, hogy felhívjon és eltudtam volna menteni.Ezek után tényleg csakis nekem kellett volna
feltétlenül keresnem és mindig?Hogyan, ha már erre sem reagált?
Lehet csak én éreztem tényleg úgy, hogy jóban voltunk..ezek alapján már nem tűnik úgy, legalábbis részéről biztosan nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!