Jogosan ordítottam le a párom anyja fejét és jöttem el onnan?
Párom anyjával ilyen semleges volt a viszonyunk, beszélgettünk ha náluk voltam de nem több. Mindig mindenbe szeret beleszólni amihez köze sincs, de amikor tudtam kerültem a konfliktust, amihez csak tudtam jó képet vágtam. Beleszólogatott abba, hogy mit csináltam aznap és mit nem, mit vettem magamnak mit nem stb. 19 éves vagyok, otthon élek a szüleimmel és suliba járok szóval nem sok mindenhez lenne köze, de mindig csak mosolyogtam egyet vagy elvicceltem a dolgokat, még akkor is ha irtózatosan felidegesített.
A nagy balhé tegnap történt. Kb 1 hónapja lett meg a jogsim, és a szüleim azt mondták, azt akarják, hogy vezessek és jó sofőr váljék belőlem, gyakoroljak, így innentől ha megyek valahova mehetek autóval, megbeszéljük és ideadják nekem az egyiket.
Tegnap délután meglátogattam a páromat, autóval bátorkodtam és elmentem. Ház előtt megálltam, anyja hazajött estefelé a munkából, kérdezte kié ez a kocsi. Mondtam, hogy anyuéké, csak ezzel jöttem. Mindjárt kommentálta, hogy ő biztos nem adná oda a friss jogsis gyerekének a kocsiját. Válaszul felvázoltam neki, hogy azt akarják a szüleim, hogy gyakoroljak stb.. Majd arrébb mentem, hogy elkerüljem az esetleges vitát.
Eltelt egy kis idő és az anyja jelenlétében megkérdeztem a párom, nem-e lenne kedve elhozni egy csomagot velem, amit rendelt anyu, mert úgy is mentem volna érte, csak mehetnénk együtt. Anyukától jött a kérdés, hogy mivel megyünk? Mondom kocsival. Mindjárt kijelentette, hogy nem mehetünk kocsival, mert mit képzelek én, hogy mostmár mindenhova mászkálok kocsival, menjünk busszal. (Hozzáteszem ő a 10 házzal arrébb lévő dohányboltba is kocsival megy, de mindegy ehhez semmi közöm.)
Mondtam neki, hagy döntsem már el, hogy hova mivel megyek, mikor a szüleim engedélyt adtak rá, nem gondolnám hogy tőle engedélyt kell kérjek erre. Majd felemelte a hangját és azt mondta, hogy nem mehetünk. Na itt már beidegesedtem, és mondtam , hogy jó, akkor hazamegyek. Mentem a kocsikulcsért, ami a nappaliban volt az asztalon, erre az anyja megfogta a kulcsom és zsebrevágta, majd felvonult a hálószobájába, és közben ordított, hogy mit gondolok én, hogyha nem tetszik valami akkor innentől már egyből szaladgálok mert megtehetem kocsival, ezután magáracsukta az ajtót, a kulcsom meg nála. Na itt elkezdtem ordítani az ajtaja előtt, hogy azonnal adja vissza a kulcsom, különben felhívom a szüleim, hogy elvette a kulcsom, amihez nyilván semmi joga. Ekkor, nagy idegesen kinyitotta az ajtót és szó szerint nekem vágta a kulcsot, miközben a “nesze” szó hagyta el a száját. Fogtam és elviharzottam onnan a lehető leggyorsabban.
Azóta nem voltam ott, nem is tervezek többet menni. Párom is megdöbbent ezen a viselkedésen, azt mondta beszélt az anyjával, de vele nem lehet beszélni, ami igaz is.
Tudom, csúnya volt hogy felemeltem a hangom vele szemben, de teljesen kihozott a sodromból. Azóta zavar ez a dolog. Jogos volt szerintetek az anyja viselkedése?
válasza:Van olyan ember, aki olyan nagy jellem, akik képesek egy ilyen szituációt teljesen békésen kezelni, a logikus mondatok nyugodt ismételgetésével. "Meghallgatom a véleményét, de nem ön dönt arról, hogy milyen járművel megyek." "Értem, az én szüleim viszont másképp gondolják, és az ő autójukról ők döntenek." "Azt az ön fia fogja eldönteni, hogy mikor hova megy, hiszen ő is nagykorú." "Legyen szíves, adja vissza a kulcsot." "Legyen szíves, adja vissza a kulcsot, vagy hívom a rendőrséget." Ezen a ponton pedig - ha továbbra sem adta volna vissza a kulcsot - valóban hívtam volna a rendőrséget. Persze a kulcs ellopása miatt a tulajdonosokat is jogos értesíteni, csak itt ennek egy kicsit "anyuci szoknyájához szaladás" jellege van, ami a jelenlévők szemében ronthatja az imidzsedet, nem szerencsés. Szerintem előnyös az ilyen nyugodt helyzetkezelés képességét kifejleszteni magadban, időnként hasznos.
Mindenesetre szerintem mindenben igazad volt. Azt szoktam írni, hogy hallgattassék meg a másik fél is, elképzelhető, hogy úgy már más lenne a kép, de itt ez elég egyértelműnek tűnik.
Az nagy kérdés, hogy egy amúgy nagyjából normális ember miért kezd el így viselkedni. Valószínűleg tényleg beparázott az autóvezetés miatt, és nem tudta, hogy a saját tévedésének bevallása nélkül hogyan fordulhatna vissza, hiába látta be magában titokban, hogy téved. Inkább megpróbálta átnyomni a hülyeségét, de szerencsére te nem hagytad magad. A párod szempontjából ez annyiból releváns, hogy ha ez a hölgy nevelte fel, akkor annak a párodban is lesznek nyomai. Ez most nem fog még előjönni, de később komoly gondok lehetnek belőle. Ha van rá lehetőségetek, menjetek el együtt egy pszichológushoz, és beszélgessetek vele a párod családjáról. Így időben ártalmatlanítani tudjátok az anyuka által elhelyezett időzített bombákat. Sajnos hiába gondolja valaki a józan eszével úgy, hogy az anyja/apja egy idióta vagy hogy egy csomó dolog hülyeség volt, amit csinált, később mégis könnyen előfordul, hogy öntudatlanul leutánozza a viselkedését. Sajnos ez mindenkit fenyeget, nem amiatt van, hogy a párod buta, egyszerűen így működik az ember lelke.
Sok sikert a kapcsolatotokhoz, és kitartást meg bátorságot kívánok ennek az anyós-ügynek a felgöngyölítéséhez :-)
válasza:Eh, javítás javítása: hogy képes
Nem megy ez ma nekem :-/
válasza:Na és, akkor mi van, ha ordított??
Minden épeszű ember ordított volna a helyében, azok is, akik itt okoskodnak, hogy más háza így, meg más háza úgy!
Ti ordítottatok volna a legjobban!
Aki ilyen primitív elmebeteg, azzal mihez lehet màr kezdeni?
Hogy jövök én ahhoz, hogy a saját házamban ülve ugyan, de elvegyem valaki másnak a tulajdonát és elvonuljak vele zárt ajtók mögé??! Milyen ember viseljedik így?
Itt mindenki úgy csinál, mintha az angol királynő lenne és minden problémát az udvari hivatalos etikett szerint oldana meg, közben meg annyi realitás érzéke nincs, hogy ne hazudozzon.
Jogos volt minden lépésed, azt kapta, amit megérdemelt, létezik olyan is, hogy vendégjog. Ha valakit beengedek a házamba, akkor normálisan viselkedek, ha meg nem, akkor nem háborgok a retorzión.
Mondjuk én nem mennék soha többet, ilyen jelenet után nincs ott keresnivalód, és ha fogadnom kéne, akkor azt mondom, hogy a kapcsolatnak annyi.
De nem is kár érte, ilyen nő úgyis megkeserítené az életetek. Bajlódjon vele a szerencsétlen fia.
válasza:"Így hogy te vagy a lány, és ő üvöltött először nem annyira vészes. Fordítva teljesen elfogadhatatlan lenne."
Azt a k....va. Középkori sötétség.
válasza: válasza:Totál igazad van. Ha a pici fiát félti, az majd eldönti, megbeszéli az anyjával, de neked nem írhat elő semmit és a szüleit autókulcsát sem veheti el, ez világos.
Az ordítást is totál megértem, extrém komoly ok volt rá, a legtöbbünknek eldurrant volna az agya ettől. Elvette más tulajdonát és akadályozta a szabad mozgásban meg minden (s különben is bunkó volt). Az pedig nem lehet szabály, hogy más lakásában nem ordítunk. És ha nekiáll legyilkolni egy késsel, akkor sem? Valahol van egy határ, ahol ordíthatunk, márpedig a fenti esetben ez bőségesen kimerült számomra.
válasza:Nem értem, mit kell ezt túlmisztifikálni. Én is első naptól fogva vezettem. Nyilván óvatosan, nem menőztem, nem száguldoztam.
Az anyja nagyon hülyén viselkedett. Az meg nagyon durva, hogy elvette a kulcsot. De a te reagálásod sem volt éppen kulturált.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!