Jogosan ordítottam le a párom anyja fejét és jöttem el onnan?
Párom anyjával ilyen semleges volt a viszonyunk, beszélgettünk ha náluk voltam de nem több. Mindig mindenbe szeret beleszólni amihez köze sincs, de amikor tudtam kerültem a konfliktust, amihez csak tudtam jó képet vágtam. Beleszólogatott abba, hogy mit csináltam aznap és mit nem, mit vettem magamnak mit nem stb. 19 éves vagyok, otthon élek a szüleimmel és suliba járok szóval nem sok mindenhez lenne köze, de mindig csak mosolyogtam egyet vagy elvicceltem a dolgokat, még akkor is ha irtózatosan felidegesített.
A nagy balhé tegnap történt. Kb 1 hónapja lett meg a jogsim, és a szüleim azt mondták, azt akarják, hogy vezessek és jó sofőr váljék belőlem, gyakoroljak, így innentől ha megyek valahova mehetek autóval, megbeszéljük és ideadják nekem az egyiket.
Tegnap délután meglátogattam a páromat, autóval bátorkodtam és elmentem. Ház előtt megálltam, anyja hazajött estefelé a munkából, kérdezte kié ez a kocsi. Mondtam, hogy anyuéké, csak ezzel jöttem. Mindjárt kommentálta, hogy ő biztos nem adná oda a friss jogsis gyerekének a kocsiját. Válaszul felvázoltam neki, hogy azt akarják a szüleim, hogy gyakoroljak stb.. Majd arrébb mentem, hogy elkerüljem az esetleges vitát.
Eltelt egy kis idő és az anyja jelenlétében megkérdeztem a párom, nem-e lenne kedve elhozni egy csomagot velem, amit rendelt anyu, mert úgy is mentem volna érte, csak mehetnénk együtt. Anyukától jött a kérdés, hogy mivel megyünk? Mondom kocsival. Mindjárt kijelentette, hogy nem mehetünk kocsival, mert mit képzelek én, hogy mostmár mindenhova mászkálok kocsival, menjünk busszal. (Hozzáteszem ő a 10 házzal arrébb lévő dohányboltba is kocsival megy, de mindegy ehhez semmi közöm.)
Mondtam neki, hagy döntsem már el, hogy hova mivel megyek, mikor a szüleim engedélyt adtak rá, nem gondolnám hogy tőle engedélyt kell kérjek erre. Majd felemelte a hangját és azt mondta, hogy nem mehetünk. Na itt már beidegesedtem, és mondtam , hogy jó, akkor hazamegyek. Mentem a kocsikulcsért, ami a nappaliban volt az asztalon, erre az anyja megfogta a kulcsom és zsebrevágta, majd felvonult a hálószobájába, és közben ordított, hogy mit gondolok én, hogyha nem tetszik valami akkor innentől már egyből szaladgálok mert megtehetem kocsival, ezután magáracsukta az ajtót, a kulcsom meg nála. Na itt elkezdtem ordítani az ajtaja előtt, hogy azonnal adja vissza a kulcsom, különben felhívom a szüleim, hogy elvette a kulcsom, amihez nyilván semmi joga. Ekkor, nagy idegesen kinyitotta az ajtót és szó szerint nekem vágta a kulcsot, miközben a “nesze” szó hagyta el a száját. Fogtam és elviharzottam onnan a lehető leggyorsabban.
Azóta nem voltam ott, nem is tervezek többet menni. Párom is megdöbbent ezen a viselkedésen, azt mondta beszélt az anyjával, de vele nem lehet beszélni, ami igaz is.
Tudom, csúnya volt hogy felemeltem a hangom vele szemben, de teljesen kihozott a sodromból. Azóta zavar ez a dolog. Jogos volt szerintetek az anyja viselkedése?
Nem értem azokat, akik azt mondják, mindketten hibásak, meg hogy nem kellett volna a kérdezőnek így beszélnie. Miért, mégis hogyan kellett volna neki, miután elvették tőle a kocsikulcsot és bezárkóztak vele? Ti mit csináltatok volna, csak úgy kérdem. Mert ha velem történt volna ez, én sem türtőztettem volna tovább magam (írta a kérdező, hogy sok mindent elviselt már tőle eddig is) és biztosan tőlem is olyat kapott volna, hogy nem teszi zsebre.
Én sem mennék oda többet. Párod mit szól amúgy? Mondott azóta valamit az anyja?
#12
Mit kellett volna csinálnia?
Miután nem kapta meg a kulcsot, nem áll oda valakinek a házában ordítozni, hanem felhívja a kocsi tulajdonosát, azaz a szüleit és rájuk bízza a továbbiakat!
Így hogy te vagy a lány, és ő üvöltött először nem annyira vészes. Fordítva teljesen elfogadhatatlan lenne.
Szerintem barátod kérdezd meg, hogy anyukája kiheverte-e. Ha igen, akkor simán menj át ezentúl is hozzájuk, bocsánatot kérni nincs okod, de anyukájával próbálj kedves lenni.
Hát párommal, azóta nem sokat tudtam beszélni, csak annyit írt reggel, hogy miután elmentem megkérdezte az anyját, hogy ez mégis mi volt, de az anyja vele is csak ordított és nem lehetett egyről a kettőre jutni vele, amit teljesen elhiszek, mert általában semmilyen helyzetben nem lehet vele megbeszélni semmit.
Tegnap nem beszéltünk mert mikor hazaértem kikapcsoltam a telefonom.
Az anyja egy szót nem mondott, nem üzent azóta.
Ebben a történetben igaziból senki viselkedése nem volt jogos, de mindenkié érthető.
A párod anyukája valószínűleg az enyémhez hasonlít, ő sem engedett minket egyedül vezetni egy évig nehogy bajunk legyen. Már láthatóan azzal is problémája volt, hogy te vezetsz, de amikor a fiát is be akartad ültetni magad mellé, akkor kiborult. Egyáltalán nem jogos, nem is a valós helyzetre reflektált, hanem a saját pánikrohamán keresztül. próbált megoldást találni, és bármilyen fura titeket védeni.
Az sem volt jogos, hogy te nekiálltál vele ilyen állapotban kiabálni, de ez is érthető. Nem hiszem, hogy sokan kibirták volna.
Hát engem biztos nem félt, tojik rám. Én is gondoltam erre, hogy félti a kicsifiát mellettem, na de mikor haza akartam menni EGYEDÜL, akkor rajta el a kulcsot..
Amúgy nem cigányok, a nagy családi körben sincs cigány.
Teljesen mindegy, KINEK van igaza (elvileg a kérdezönek, de ez lényegtelen), MÁS LAKÁSÁBAN ordibálni SENKINEK NINCS joga, MINDENKITÖL nagyfokú bunkóság!
(Söt BÁRHOL ordobálni is az, értelmes ember NEM ÚGY akar megoldani bármilyen problémát is!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!