Mit kezdjek/kezdjünk túlzottan vallásos anyóssal/apóssal? 21/N

Három hónapja vagyunk együtt barátommal, neki első kapcsolat. Minden tökéletes, szülőket kivéve. Ne értsetek félre, aranyosak, kedvesek, szeretnek és én is őket nagyon de nekem ez a túlzott vallásosság sok. Kezdődött ott, hogy először mentem, s tekintve hogy csak az odautam 3 óra ott aludtam, ellenben anyós előre közölte hogy külön szoba, barátom nyugtatott hogy változik ez, csak kissé konzervatívak. A második sokk akkor jött amikor leültünk ebédhez és hirtelen mindenki keresztet vetett és asztali áldást mondott. Drága párom ezt nem említette, ekkor értettem meg miért is nem alhatunk mi együtt. Vasárnap reggel hajtották hogy menjünk el velük templomba misére, de én még erre nem állok készen.. hiába tartom magam egy hívő embernek, nekem nem téma a minden vasárnap templomba járás. Na már most azért, mert reggel nem mentünk el, barátomnak el kellett este mennie. Majd már kb 2 hónapja voltunk együtt, barátom megkockáztatta hogy velem alszik. Örültünk is, nem szólt anyuka, egészen addig amíg legközelebb nem mentem, jelezte hogy ilyet többet ne csináljunk. Magyarán egyáltalán nem alhatunk nála együtt. És azért elég szar érzés félálomban hallani ahogy kimászik mellőlem és átmegy a szobájába. Most szombaton koncertre megyünk és egyszerűen szörnyű lesz hogy megint nem alhat velem, és mondja Ő hogy majd azt mondja hogy nem volt ereje átmenni, mert fáradt volt, én nem akarom hogy baj legyen ebből és csalódjanak benne a szülei, hisz ő alapjában véve egy nagyon jó gyerek és nem akarom hogy azt higgyék, hogy ellenük akarom fordítani. Én próbálok alkalmazkodni, de nekem ez már sok. Nem tudom mit tehetnék, de kicsit már kiakaszt a dolog. Nálunk nem alhat nagyon, mert nincs helyünk, két szobára és három ágyra vagyunk négyen, nem mindig adatik meg hogy legyen hely. Kérlek segítsetek mert kicsit már kezdünk ebbe beleőrülni. A válaszokat előre is köszönöm!