Mit kezdjünk a szociopata anyósommal?

Kedves 1.!

Mint ahogy azt le is írtam, az egész botrány azon robbant ki, hogy nem engedjük a gyereket hozzá felügyelet nélkül. Szimplán csak azért, mert gyanús lett hogy ellenünk próbálja hangolni. Egy 3-4 éves gyerek manipulálásához nem kell sok...Mi SOHA, de soha nem veszekedtünk vele, mindig szeretettel és tisztelettel beszélünk vele. Még akkor is megadtuk neki a tiszteletet, mikor az édesanyámat szidta nagyon durva szavakkal...Sajnos az ámokfutásai már többször is a gyerek szeme láttára történtek. Többször végignézte a kisfiam, hogy a mama mikor vendégségben volt nálunk, a kellemes dumcsi egyszercsak megváltozott, a mama egyik pillanatról a másikra bekattant és kötözködni kezdett velünk, végül pedig különösebb indok nélkül káromkodva elrohant az ajtót bebaxva a háta mögött. Mi csak visszafogottan, de határozottan védjük ilyenkor magunkat, a privát életünket. Tehát itt sajnos az ócsárolás kizárólagosan az ő oldaláról jön, méghozzá cenzúrázatlanul. Szimplán azért, mert nem tudja érvényesíteni az akaratát rajtunk, nem hagyjuk hogy irányítsa az életünket. A gyerkőc egyébként kezdi összerakni a képet a nagyiról. Ugye attól hogy kicsi még nem hülye...sőt...többet tud ő mint mi ketten a férjemmel...Arra viszont nagyon odafigyelünk, hogy mi itthon a mamáról nem mondunk semmi rosszat a gyerek előtt.

Kedves 2.!

No és mit mondasz a 4 éves fiadnak? Mit mondasz neki most 4 évesen? Hol a mama? Illetve mit mondasz neki 16 évesen, mikor neked szegezi a kérdést lesújtóan, hogy miért szakítottatok el tőle?? Nagyon nagy dilemmában vagyunk a férjemmel...:(

Konkrét szitu:

Úgy költözködtünk, hogy 31 hetes kismama voltam. Az előtte lévő 2 hétben folyamatosan csomagoltam a házunkban, dobozoltam, zsákoltam, kénytelen voltam emelgetni is sokat + ott volt a fiam akinek ez idő alatt vírusos fosása volt magas lázzal. A férjemnek akkoriban heti 1 szabadnapja volt, tehát ennyi ideje volt munka után leutazni és másnap szegénykém próbált mindent csinálni egyszerre. A költözés napján lebetegedtem és antibigyó kúrára fogtak kezdődő tüdőgyulladással. Anyósom 3 napig mászkált ide fel unokázni, aztán megüzente a férjemmel, hogy most már igazán összeszedhetném magam, mit kell itt hisztizni, nem fog ő naponta ide járkálni, odatalálok én már hozzájuk, vigyem át én a gyereket. Hiába magyarázta a férjem, hogy nem az eligazodáson van a lényeg, hanem hogy lázasan fekszem otthon és a szoba közepén még a bútorok (mert a férjem minden nap dolgozott, este 8-kor meg nem huzigáljuk nyilván), a gyerek meg túl van pörögve és rombol a lakásban. 1 hete laktunk itt, mivel azt a hetet én végig feküdtem, nem tudtam felfedezni a tök ismeretlen várost és környéket. Következő vasárnap meghívott ebédre, de én lemondtam aznap délelőtt, mert nagyon rosszul voltam, kint 60 fokos kánikula volt, és a fiam ebéd után szokott aludni, de náluk nem tud és estére kész lesz teljesen. Javasoltam, hogy dél helyett inkább délután mennénk át, ha a gyerek felkelt. Viszont ő akkor nem ért rá. Bumm. De felajánlotta, hogy áthozza az ebédet. Próbáltam lebeszélni róla, de ő erőltette. Hát jöjjön. Jött is a nagy kánikulában, de mire ideért, úgy feltuningolta az agyát, hogy nekem esett és elkezdett szidni és rágalmazni, iszonyat durva dolgokat kezdett a fejemhez vágni. Először csak pislogtam, aztán kérdeztem, hogy Jesszus Te most sértegetsz engem? Fejezd be kérlek, ne a gyerek előtt, stb. De egyre jobban kezdett bevadulni. Az anyámat szidta, a személyemet sértegette, majd nagy káromkodással rámcsapta az ajtót. Ez az eset utána még egyszer megismétlődött szintén nálunk, de ezúttal úgy, hogy épp a kórházból jöttem haza a babával, édesanyám 1 hete már itt segített éjjel-nappal, és anyósom közölte a hazaérkezésünkkor, hogy 1 óra múlva itt lesz. Hozta szerencsétlen a kis húslevesét meg egy csokor virágot, meg ment itt a nyili-nyali. Anyukám közben hulla fáradtan mosogatott, főzött, takarított. Anyós meg jött vendégségbe...Aztán egy idő után anyukám nem bírta tovább hallgatni a bájolgást és tök kultúráltan és intelligens módon szóba hozta, hogy mennyire fáj neki, hogy ilyen fogadtatásban volt a lányának része és szeretné megkérni, hogy ne bántson engem, mert ők itt az egyedüli segítség 8 percre tőlünk, sajnos anyumék messze laknak, stb. Erre elgurult a gyógyszere az öregasszonynak és elkezdődött az újabb ámokfutás. Felpattant, hogy megy fel a cukra rosszul van és ő megy haza, de anyukám a lépcsőházban elé állt és kérlelte, hogy jöjjön vissza, ne szaladjon el nehogy rosszul legyen. Ugyanis cukros. Erre anyósom belemart a karjába és elrohant. A mai napig látszik a nyoma. Köpni-nyelni nem tudtunk. Az ajtóból megint csak végignézte a fiam, hogy megvadult a nagyanyja. Ezek után a férjem majdnem összeroppant mikor ezt megtudta. Szégyelli az anyját és anyukámmal pedig hihetetlenül jó a kapcsolata. Elment az anyjához, hogy meghallgassa az ő oldalát is. Tök korrekt volt. Na de a folytatás amit ott kapott....huhh...folytassam biztos?! :D