Unokakérdés? Menyemről?

Ha meg bement volna meglátogatni, vagy telefonált volna, akkor meg az lett volna a baj, hogy miért tobzódik ott az anyós, a kis család magában akar lenni. Bár az nagyon fura, hogy a fiad sem szólt egy szót sem nektek.

10, Andersen erre mindjárt le fogja írni, hogy jsj, hát a fia annyit dolgozik, meg a feleség nem engedi...

Ez csak kamu kérdés lehet.

Tény, hogy ugyanúgy a gyerek nagymamája vagy, mint a menyed anyukája, de azt teljesen természetes, hogy az ember lánya közelebbi viszonyban van a saját anyjával. Viszont tudtommal a fiadnak te vagy az anyja, te is nagymama lettél. Kifejthetted volna, hogy ez hogy volt pontosan. Szólt e a fiad, hogy meg van a baba? Ha nem is szólt, ti miért nem telefonáltatok? Miért nem hívtátok fel a fiatokat? Nem a frissen szült menyeteket, a fiatokat. Már a kérdésedből is az jön le, hogy te egyedül a menyedet hibáztatod, kicsit azt hiszem az is a problémád, hogy a másik nagyival együtt laknak. Fejedre is állhatsz, a menyed akkor sem fog ugyanúgy szeretni, mint a saját anyját ezt el kell fogadnod. De mivel te is ugyanúgy nagyija vagy, tegyél te lépést és ne csak számonkérés legyen, főleg a menyed felé, mikor az egyetlen ludas (rajtatok kívül) a fiad. De ebben sem vagyok biztos, hogy nem csak ti.

Simán szültem mind a 2 gyereket, anyósomat felhívta a férjem az első gyereknél,hogy megszületett...mivel nem programozott stb volt a dolog,így mindenki értesítve lett. Anyósom egy hét után telefonált,hogy hát mi a baj?miért nem vagyunk már otthon? Aztán amikor megtudta,hogy hát itthon vagyunk már teljesen berágott mert mekkora szemét vagyok,hogy nem szóltam (igen,kizárólag én vagyok a szemét mert nekem kellett volna szólni) és ő szegény meg állandóan csak aggódott,hogy mi lehet a kicsivel amiért nem jöttünk még haza. Szóval szegény ő és rossz én! A szüleim 280km-ről lejöttek a kórházba meglátogatni minket,annak ellenére,hogy mondtam ne jöjjenek,ne utazzanak annyit kb 30 perc miatt,inkább akkor jöjjenek amikor már haza jöttünk. Anyós légvonalba 1km-re lakik a kórháztól, amúgy kb 1500méter, teljesen fitt nyugdíjas. Eszébe nem jutott,hogy bejöjjön. Ő ezt az egész dolgot teljesen alapnak képzelte mert a második gyereknél ugyan ezt eljátszotta,csak annyi volt a különbség,hogy amikor beindult a buli délelőtt akkor az első gyerek nála lett lerakva, miután meglett a manó,férjem nem hívta fel,hanem utána egyből oda is ment hozzá a nagyobbat elhozni.Szóval tudta,hogy meglett,férjem telefonjával 1 kép lett csinálva, azt meg is mutatta anyósnak. Noh telt múlt az idő ismét telefonált anyós és ismét mekkora egy szemét vagyok mert ő mint anno már aludni nem tudott az idegtől,hogy miért nem hívtuk amikor haza jöttünk és én szemét már megint eljátszottam vele azt amit a második gyereknél. Hát ő is eljátszotta azt mert ismét nem vette arra a fáradságot,hogy legalább egyszer bejöjjön ,megnézze az unokáját és megkérdezze mi a helyzet. Természetesen ezek után abszolút nem meglepő,hogy arra nem képes,hogy meglátogassa őket ,mert az az alap,hogy mi hordjuk hozzá állandóan mert ugyan állítólag jaj,de nagyon szereti őket és jajj,de nagyon hiányoznak neki azért 1 lépést nem hajlandó megtenni,mi meg pakoljuk össze a gyerekeket és üljünk velük egy szoba konyhás fürdős lakásba ahol kb megmozdulniuk se szabad és nem is nagyon tudnak. Anyósom szerintem túlságosan sokat képzel magáról és azért mindennek megvan a határa és nekem nem körülötte forog a világ.... 5 hónapja nem látta az unokáit mert nem vittük,mindig elmondtuk,hogy nyugodtan jöjjön, 6 km nem távolság miután neki is van autója,nah de nem jön viszont egy rohadt szemét lettem amiért eltiltottam tőle az unokáit és a fiát. Tiltotta a fene,férjem is elmondta neki a telefonba,hogy bármikor jöhet.

11-es vagyok. Az éremnek mindig két oldala van, de nyugodtan pontozzatok le még, mert nem álltam be az anyóst szidók táborába. Pedig nem is vagyok anyós. Nekem mondjuk nem volt programozott császárom, volt viszont villámgyors szülésem, úgyhogy nem is szülni mentem a kórházba, mindenki meglepetésére nagyon kicsi súlyú gyermekem született időre, el is vitték rögtön, de nekem a szülőszobán kellett töltenem fél órát. Nem derogált felhívni onnan sem anyámat, sem anyóst, itt megszültem, jó napot. És azt is megmertem mondani mindenkinek, hogy jöjjenek nézzék meg az unokát, akit amúgy csak szkafanderbe öltözve lehetett megnézni a koraszülött osztályon. De aztán szépen megkértem mindenkit, hogy a férjemen kívül ne császkáljanak be a továbbiakban, mert két óránként éjjel-nappal szoptatás, stb., ha hazamegyünk mindenki jöhet amikor akar. És az anyósomnak sem esett nehezére berongyolni a kórházba, amikor a kisebbik fiammal voltam terhes és befektettek a 32. héten. Mindenki örült, hogy egyikünknek sincs baja, nemhogy ilyen hülyeségen fennakadtunk volna, hogy kinek kell szólni stb.

Bocs, nem fél órát voltam a szülés után a szülőszobán, hanem kettőt, mielőtt valaki belekötne.