Bizonytalan vagyok. Tenyleg akkora bunt kovettem el?

44: Bele is halhatsz. A nagymamámmal a nagypapa bánt így, és ezért stroke-ot kapott, lebénult, agylágyulása lett. A nagypapa nem hívott hozzá mentőt... Leépült, nem lehetett otthon tartani már. Kórházba került, több, mint egy évig élt ott, a nagypapa egyszer sem látogatta meg, többé nem látta!! Azalatt, míg nem volt otthon, kitúrta, megrongálta a személyes holmijait! Megkritizálta, mije van és miért van! Mi erőn felül vettünk részt ebben az egészben, látogattuk, ügyintéztünk, stb. Ha mi nem vagyunk, idegenek közt hal meg és egyedül tölti betegen a maradék 1-1,5 évét!

Ez vár rád mellette, ha nincsen senkid!

Nem vagy egyedül, en is átestem ezen, nekem 5 évem ment ra. Minden évben szakított, majd ujra akarta kezdeni. Mindig találtam magyarázatot. Kozben egyre kevésbé éreztem magam nőnek, annyira, hogy egyszer 4 hónapra kimaradt a menstruációm is.

Pont ilyeneket mondtam magamnak en is, hogy nekem is vannak hibáim, neki rosszabb gyerekkora volt, stb.

Utolsó alkalommal éreztem, mindent beleadok, ennél jobb nem tudok lenni. Szakított. Akkor értettem meg, hogy vége. Az en 100 százalékom is csak 50% egy kapcsolatban, ha a másik nem ad hozza.

Par hónapig gyógyszert kellett szednem, olyan állapotban voltam. De tudtam, nem tehetek többet. Az segített erdekes módon, hogy jót tettem másokkal, meglepetéseket találtam ki a szeretteimnek. A megtakarított, nem tul sok pénzemet elutazgattam egy hónap alatt. Kicsit udvarolt egy férfi, nem lett belőle semmi, de nőnek éreztem magam.

Ex ujra jelentkezett persze, aztan par futó kapcsolat után megtaláltam a férjemet. Ex ígért fut fát, addigra mar szerelmes is lett, esküvő, gyerek, haz, minden volt a menüben.

Nekem mar van egy hároméves kislányom, o meg mindig hajtja a nőket. Es természetesen azota en vagyok szerencsétleneknek a viszonyítási alap, egyik sem ér fel az en emlekemmel.

Ket dolgot tartottam szem elott: 1. Nem rajtam múlt, hogy nem működött, 2. O ennyi szeretet volt képes adni, csak nekem ez nem volt eleg.

Mar nem haragszom ra, ami jo volt abból az időszakból, el raktam. Soha nem hittem volna, higy egyszer tuljutok rajta, utaltam, aki ezzel jött, mert en mas véget akartam a történetnek. De igy lett, es igy lett jo.

Kicsit hosszú lett, bocs, de nagyon szurkolok. A gyermeked elvesztéséért őszinte részvétem, felfoghatatlan dolog. Tedd meg, hogy boldog anyukája leszel a jovoben.

Nem tartozol neki hálával!

És a hálát amúgy sem úgy mutatjuk ki, hogy hagyjuk, hogy őrjöngjenek mellettünk.

Tényleg hívj segítséget, nem kell egyedül megbirkóznod vele! Legalább egy szomszéd férfinek szólj, legyen aki megvéd és legyen tanú! Legalább tanú vagy hivatalos nyoma legyen ennek a férfinak az életútjában, hogy ilyen.

Olvasd el Joe Navarro-tól a Veszélyes személyiségek c. könyvet, leírja, hogyan tudsz védekezni.

És a nárcizmusról pedig a Segítség, a párom narcisztikus! c. könyvet ajánlom.

Arról itt egy cikk, hogyan tudod megvédeni magadat:

[link]

Ha pszichológushoz mész, azonnal hagyd ott, ha látod, hogy fogalma sincsen a bántalmazásról, és a párodat kezdi mentegetni!

Hasonlo parkapcsolatbol szoktem el.Igen,el kellett szokni, maskepp nem tudtam volna megszabadulni tole.Elindulni nehez volt,szep nagy csaladi haz utan alberleti szobaban idegen berlotarssal, kozel az otvenhez,bizony nem volt konnyu dontes.De utana a szabadsag erzese semmihez sem hasonlithato.Amikor nem kell rettegni, hogy 10 perc kesesbol egesz napos orditozast rendez,hogy azt nezhetsz a tv-ben amit akarsz,olyan zenet hallgatsz amilyet szeretsz,nem kell hallgatnod-miutan befalta az utolso falatig a kajat-hogy a szomszedasszony sokkal jobban foz,amikor egy 2 eves tanfolyamot kituno eredmennyel zarsz de o ezt ugy minositi, hogy vegre befejezted a csavargast,amikor minden nap elmondja,hogy egy ertektelen senki vagy es a vegen mar te is elhiszed, szoval ilyen, leirva aprosagnak tuno dolgoktol megszabadulva egeszen mas ember lehetsz.Nekem kb 3 ev kellett ahhoz, hogy ujra osszeszedjem magam lelkileg, hogy ujra hinni tudjak magamban, de soha nem jutott eszembe, hogy egy gyenge pillanatomban visszamenjek hozza.

Es nem azon bukott ki nalatok a dolog, hogy mit irt anyukad.Az ilyen tipusu embereket csak a nagyszeru,tokeletes,hibatlan,isteni stb jelzovel szabad illetni,minden mast,minden kritikat szemelyes serteskent elnek meg.Ne sajnald ezt a genetikai hulladekot,sok sikert a jovoben az uj eletedhez.