Különbséget teszek az unokák között?

A kérdésed az,h különbséget teszel -e az unokák között. A válasz: egyértelműen igen - mivel a szüleik között hatalmas különbséget teszel!

Ezen nem változtat az,h ők lakhatnának veletek. Egyrészt mert el kellett költözniük munka miatt (már ez elég nehéz lehet, ha ott nincs nagyszülő v más valaki, aki segíteni tud néha). Másrészt ha így is lenne, az sem lenne igazságos, mert nem ugyanaz önállóan élni egy lakásban és együtt élni veletek.

Persze nem kötelező támogatni a gyerekeket, nem kötelező egyenlő arányban támogatni sem. De akkor viseld te is a következményeket; a fiadéknak meg nem kötelező ehhez jóképet vágni.

És még egyszer: bizony különbséget teszel a két kisgyerek között! Egy túró rudinál jóval nagyobb különbséget, és ez szerintem nagyon szomorú.

Saját elhatározásukból költöztek el, nyilván nem a kérdező küldte őket. Jó, hogy nem kéred rajta számon, miért nem költözött ő is a fia után, hogy legyen nagymama a közelben.:D

Azzal támogat, amivel tud. Ocsmány dolog így nekirontani valakinek, aki feladva az önállóságát, az anyjához ment, hogy ápolja, a saját lakását meg átengedte annak a gyereknek, aki rászorult. Pénzt nem tud adni, leírta, a lánya sem tud. Nem lenne konfliktus, ha a meny, aki, ismétlem, csak megköszönhet mindent, amit kap, nem pofázna bele olyasmibe, amihez amúgy semmi köze. Akkor sem lesz, ha a férje megörökli a házat, ugyanis az különvagyon.

Ha annyira fontos, hogy anyós többet legyen az unokával és csak neki vegyen túrórudit, akkor hívja el magukhoz egy-egy hétre. Nyilván akkor meg az lenne a baj, hogy ott tehénkedik a nyakukon.

20-as, nyilván azért nem problémázol rajta, mert gond nélkül megélsz, ha anyagi gondjaid lennének biztos bántana a dolog, ha nem is mondanád. Az örökség téma meg még nincs lepapirozva, csak a lányával beszéltek róla, ugye megint csak a lányával, jó lenne ha ezt közölnék a fiúval is, egyenlőre semmi köze egyik gyereknek se egyikhez se. Ez még csak egy ígéret szinten se hangzott el a fiú felé. De ugye ezt se kötelező meglépni a mamának, azt csinál a tulajdonával amit akar, és most még öröklésről szó sincs(ne is legyen).

Kérdező, hogy a lányod se tud fizetni még egy fél albérletet se, szintén nem a fiad hibája, nem kötelező jó pofát vágnia a helyzethez.

Összegezve, különbséget teszel, nem is keveset, de nem kötelező a fiadon is segíteni, de neki se kötelessége ennek örülni.

Az kinek miből jött le,h a fiú jobban jár az örökséggel? Én erre nem találom a választ, pedig újra elolvastam a kérdező kommentjeit. Az,h övé lesz a ház?? Egy kieső helyen lévő ház biztos,h többet ér, mint egy városi panel? Felénk nem. Persze sok tényezőtől függ. De ez így csak megint egy rossz ötlet. Öröklésnél mindenki kapja meg mindennek a felét.

Ha a fiadék munka miatt költöztek, és ott albiban laknak, gondolom náluk sincs kolbászból a kerítés! De még ha ők milliomosok lennének, a lányodék meg csórók, akkor is szerencsésebb lett volna először a fiadékkal megbeszélni, h te erre és erre gondoltál, mit szólnak hozzá.

Persze,h önszántukból költöztek, és nem te küldted. Na de nem jókedvükben, és végképp nem azért,h tőled távol legyenek! Ezt a szemükre vetni!?

És hogy még fokozzam; én vagyok itt az egyetlen, akinél a nagyszülők még a túrórudi szintű dolgoknál is figyelnek? A mi családunkban is úgy alakult,h az egyik gyerek több időt tölt a nagyiéknál. Ha ő kap egy csokit, a másiknak is vesznek, és megkapja ő is, ha megy. Nem azért mert bárki is számon kérné a csokit (ki sem derülne), de az én szüleimnek evidens,h Mindkét unoka mindenből ugyanannyit kap.

Ez egy elég érzékeny helyzet. Eltekintve a túró ruditól (mert az tényleg csak a végső lecsapódás lehetett) gondold végig a dolgot, és ha van bátorságod hozzá, őszintén nézz magadba, hogy melyik a kedvenc gyereked, és miért pont azt segíted. Tudod, én egész életemben azt tapasztaltam, hogy az öcsém az, aki anyám kedvence, de anyám mindig kikérte magának, hogy ő különbséget tenne, holott ez kívülállóknak is feltűnt.

Na, a lakáshelyzet a következő volt: én is vettem hitelre lakást, az öcsém és a felesége is. Én két és fél szobás panelt, ők kisebb, egyszobás kertkapcsolatost. Én egyedül nevelem a két gyerekemet, nekik évekig egy gyerekük volt. Már tíz éves volt a fiuk, de nem akartak költözni, nekik megfelelt úgy, hogy egy szobában voltak, én viszont úgy gondoltam, hogy kellene egy kicsit nagyobb lakás, hogy normálisan elférjünk. Ez is két és fél szobás, csak tíz négyzetméterrel nagyobb, és jobb elrendezésű, kevesebb holt térrel. Vettem fel hitelt, eladtam, vettem, stb., most fizetem a törlesztést. Anyám meg elkezdett azon gondolkozni, hogy ő bevonul valami idősek otthonába, az öcsémék beköltözhetnek a lakásába (ami centire és beosztásra is ugyanakkora mint az enyém), kiadhatják a kis lakásukat, és akkor abból lenne bevételük, milyen jó is lenne... én meg lazán közöltem, hogy oké, akkor én is odaköltözöm a gyerekeimmel, és én is kiadom a lakásomat, akkor az fedezné a törlesztést... Nem értette. Elmagyaráztam neki, hogy irtó messze van az igazságostól, hogy én saját erőből oldom meg, fizetem a hitelt, hogy a srácaim normális körülmények között nőjenek fel, az öcsémék pedig kvázi a seggük alá kapnák a lakást, és még jövedelmük is legyen a saját kiadott lakásukból?? Az összjövedelm kb. egyenlő volt, csak én beosztottam a pénzt, nem cigiztem és nem derogált a bkv, öcsém meg szerintem 20 éve nem ült buszon és mindketten bagóznak. De csak azért, mert én beosztok ők meg herdálnak, nem tisztességes csak őket támogatni. Hozzáteszem, sosem kértem támogatást anyámtól, sőt! Most sem kellett, csak próbáltam rávilágítani arra, hogy inkorrekt a viselkedése, hogy azonos lehetőségek mellett kizárólag az öcsém támogatása jut eszébe, csak azon gondolkozik, hogy neki hogy kedvezhetne. Azóta öcséméknél született még egy gyerek, na, akkor már nekik is feltűnt, hogy kicsi a lakás, rögtön megoldották a lakáscserét, gyakorlatilag ugyanúgy, ugyanolyan feltételekkel mint én. Jelenleg az a sláger, hogy szegény öcsém mennyit dolgozik, időnként előfordul, hogy 12 órázik, milyen fáradt, közben otthon sír a gyerek és nem tud pihenni, meg az asszony is izélgeti, hogy otthon is csinálni kéne egy-két dolgot, (nem sokat, de azért csecsemő mellett a sógornőm nem áll neki befejezni a lakásfelújításból megmarad apróságokat) szóval szegény, mennyire ki van zsigerelve... Én havi 50-70 órát túlórázok, erre kb. annyit kapok, hogy minek vagyok annyit bent, ahelyett, hogy itthon csiszatolnék, meg neki segítenék, és megérdemlem, hogy hétvégén fáradt vagyok, de ez nem indok arra, hogy ne végezzek el minden házimunkát, akkor is meg kell csinálni szerinte mindent, ha majd' fölfordulok, magamra vessek, ha nem tudok pihenni, minek túlórázok! (Amúgy nincs választásom, nem kérdezik, akarok-e túlórázni, kötelező.) Szóval gondold végig, hogy mi az oka annak, hogy tudat alatt nem egyformán kezeled a két gyerekedet, nem egyformán akarsz kedvezni nekik, illetve nem érdemesíted őket egyforma támogatásra. Vigyázni kell, mert könnyű így egymás ellen hangolni a két gyereket, nekünk is az a szerencsénk, hogy én kicsi korom óta "élvezem" ezt a különbségtételt, és tudom, hogy nem az öcsém az oka, nem ő követeli ki ezt, tehát nem is haragszom rá.