Miért van az, hogy sokan nem jönnek ki jól anyóssal/apóssal?

Én nem tudom. Nekem is van anyósom, és apósom is, mint oly sok mindenkinek. Laktunk is együtt, az ő házukban is, és most a mienkben lakunk együtt.

Anyósom egy nagyon fura asszony. Van egy stílusa az biztos, de ha megfogadtam a tanácsát, még jártam rosszul. Én nem tudtam főzni, mikor megismerkedtem a férjemmel, az anyja igen, és bitang jól főz. Ő tanított meg rá. Nem fogta a kezem, és sokszor elrontottam, mert elmondta csak egyszer, aztán vagy megjegyeztem, vagy nem. De mivel legközelebb már tudtam, mit rontottam el, legközelebb jobb lett. És nem csak főzni tanított meg természetesen. Persze mint írtam, van egy modora, amit el kell viselni. nem vagyunk egymás szíve csücskei, de nem öljük egymást napi szinten.

Apósom is egy kissé öntörvényü ember. Pl: mindig hangosan beszél. Megértem, hogy miért, mert a munkahelyén hangos gépek mellett dolgozik, így egész nap kiabál szinte, hogy a másik értse amit mond. Ez rajta marad itthon is. Hétvégén, mikor letettem a gyerekeket aludni, szóltam neki, hogy akkor most megyünk alundni. Még szép álmokat puszit is adott a kicsiknek. Aztán egy pár perc múlva elfelejtkezett magáról, és ugyanúgy kiabálva beszélt. :) Kiszóltam neki, hogy "alszunk". Erre jött a "jajj Bocsi-bocsi" De pár perc múlva megint elfelejtette. Mehetett volna a veszekedés miatta, meg az egymásra fújás, hogy "de atya úr isten !!!! A gyerek!!!!! " De minek? A gyerek megszokta, túlélte. És amúgy imádja a nagyapját mind a kettő. És én is kedvelem őt. Ő is, és anyósom is mindent megad az unokáknak, bármikor bármiben számíthatunk rájuk, és ők is ránk. Sajnos anyósom azóta nagyon beteg lett, agyvérzést kapott. 24 órás felügyelet kell neki. Mi akkoriban akartunk házat venni a férjemmel, mert kinőttük már anyósomékét, meg amúgyis jobb sajátban. Így hát ikerházat vettünk, ahol mindneki elfér, és külön is lakunk, de mégis mindenki kéznél van. 3 vagyunk felnőttek, a gyerekek már óvisok voltak, hát összehangoltuk úgy a munkahelyeket, hogy mindig legyen itthon valaki. A gyerekekkel is, és anyósommal is könnyebb volt így. Így ha pl beteg lesz egy gyerek, sem kell egyből szabadságra rohanni.

Alkalmazkodni kell ennyi a lényeg. Persze ha valaki belebotlik egy rosszindulat egyénbe, az sem sokat segít. De sok esetben csak ennyi kellene.