Az anyósom elrontotta, majd elszerette a kislányom! Mit tehetnék? Adjatok tanácsot!
A kezdetektől fogva nem volt igazán, őszinte, jó a kapcsolatunk. Az anyósom utálta, hogy az egyszem fiát "el szerettem" tőle. Anno amikor össze költöztünk a férjemmel, vagyis amikor el költözött a fiacskája otthonról szó szerint bele betegedett. Sok sírást, gondot éltünk meg akkor is. Részemről én úgy gondolom, hogy a szeretete inkább érdek, mert a fiát erő szeretettel dolgoztatja saját érdekei ügyében. Most mindegy, hogy miért, de úgy élünk, hogy 1 hetet az anyóséknál vagyunk 1 hetet otthon. Amióta a kislányom megszületett, mindig azt hallgattam, hogy ő mennyire szereti az unokáját és, hogy mivel én eleget vagyok vele, amikor náluk vagyunk legalább akkora had legyen, játszon ő vele, ne én. Eleinte ez őszintének tűnt, sőtt még jól is esett egy kis "nyugalom". Mert a kislányom extrém eleven és nagyon igényli a foglalkozást. Egyszerűen nem bír egyedül lenni. Így bele mentem. Hogy mégse csak üljek, ekkor én a házi munkájába segédkeztem. Majd ez természetes, megszokott dologgá vált. Csak, hogy az anyós szó szerint mindent megengedett a gyereknek! Azt is amit nem kellett volna. KB. 10 hónapos korában vettem észre, hogy a gyerek hisztis, hisztérikus rohamai vannak abba a pillanatban amint valami, nem úgy van ahogy azt ő akarja. Így megpróbáltam nevelni, leszoktatni erről. De sajnos nem működött együtt az anyós hiába kértem. Sőtt! Közölte, hogy őt ez nem érdekli, az a dolga a nagymamáknak, hogy elrontsa az unokát, különben is ő nem bírja nézni, hogy a gyerek sír, ezért inkább megenged neki mindent. Ekkor felmerült bennem a gyanú, hogy mi lesz ha én szigorú vagyok és nevelem, ő meg nem és mindent megenged, akkor a gyerek engem fog utálni őt meg szeretni. De mindenki azt mondta, hogy ez hülyeség a gyerek az anyát szereti. Neveljem, irányítsam, mert a gyerek ha már most hisztis később még rosszabb lesz. Mára 13 hónapos, odáig jutottunk, hogy ha nincs jelen az anyósom jön hozzám a gyerek, játszik velem mondjuk úgy, hogy rendesen. De abba a pillanatban, ahogy az anyós meg jelenik a gyerek ugrik hozzá, önfeledt nevetés, kacagás, boldogság látszik rajta. Olyankor engem szó szerint letoly... Ha mind ketten jelen vagyunk gondolkodás nélkül az anyóst választja, vele akar lenni! Ölelgeti a nagyannyát. Ha mégis felveszem sírni kezd, és mutatja, hogy ő a mamához akar menni! Ez egyre jobban idegesít, már már féltékeny vagyok. Fáj a lelkemnek. Felmerül a kérdés őt jobban szereti?
A hiszti nem, hogy javult volna még inkább romlott.
Probáltam ezt megbeszélni az anyóssal, de csak röhög és hárit. A férjem véleménye : te tehetsz róla, biztos anyám igényesebben foglalkozik a gyerekkel mit te. Szokd meg, hogy őt szereti jobban a gyerek.
Mit tegyek? Ha én is megengedek neki mindent újra fog hozzám kellő képen ragaszkodni?
Nagyon szenvedek az érzés miatt. Már az is fel merült bennem, hogy ez egy kitervelt bosszú az anyósomtol! Mit gondoltok?
Bár már rengetegen válaszoltak de én is írok hátha segítek.
Látszik az írásodon, hogy még nem alakult ki benned az az elszántság, hogy kiállj magadért és a gyerekedért. A férjed és anyós irányítják az életed teljesen. (például észre sem veszed mekkora hatalmas nagy hiba, hogy hetente költözteted a családod). Hidd el, pár év múlva nagyon meg fogod bánni, mikor már sokkal nagyobb nevelési gondok lesznek és még nehezebb lesz változtatni!
Nem egészséges anyósnál lakni, nem hallottad még ezt a mondást?
Még hogy túl kicsi a gyereked a neveléshez. Már pár hónapos csecsemőket is lehet tanítgatni finoman. Nemhogy egy ekkora gyereket...
Még hogy nem látnád a férjedet! Ha érdekled te és a gyereke akkor meg fogja oldani. Nagyon könnyű azt mondani, hogy jajj kell a pénz ezért menni kell anyóshoz. Van munka máshol is, mindent meg lehet oldani.
De az első és legfontosabb, hogy NE MENJ TÖBBET ANYÓSHOZ. Szerencsétlen gyereked lassan már nem tudja ki az anyja mert jóval többet van anyóssal mint veled! Nem fogsz belehalni, ha nem látod a férjed csak pár hetene, amíg ki nem találtok valami jobb megoldást. Én is csináltam ezt és simán kibírható. A gyereked idegbetegsége egyértelműen visszavezethető a kétlaki életre, a bizonytalanságra, a feszültségre és a következetesség teljes hiányára.
Még hogy a gyerek mellett nem tudod tenni a dolgaid! Pont most kezd abba a korba lépni a gyereked mikor már segít a maga módján. Simán részt tud venni a tevékenységedben, persze minden sokkal lassabban lesz kész de hát kit érdekel. Ráadásul ha nem játnál anyóshoz akkor csak a saját kis lakásotokat kellene rendben tartanod és az aztán tényleg nem egy nagy munka...
Még hogy nem tudsz mit csinálni egy kis lakásban. Én 21 m2 'lakásban' kezdtem és túléltük. Ki lehet mozdulni, sétálni napi többször, csodaszép idő van. Egy ilyen korú gyerek egy fűszállal is elvan, szóval bőven tudsz neki programokat találni és egy fillérbe nem kerülnek. Visztek egy kis vödröt és mindent gyűjtögettek bele, egész napos program.
Ja ha a férjed meg maszekol akkor meg szórólapozhatnál a lakásotoknál és akkor lenne ott is munkája. Ezt pont tudnád gyerekkel is csinálni. Én is csináltam és rengeteg munka jött be belőle, sok apró munka de aztán jöttek a nagyobbak is.
Anyósnak a lehető legkényelmesebb a helyzet mert ingyen takarítónője van és újra babázhat felelősség nélkül, hiszen ha rossz lesz a kislány hát akkor az anyja rontotta el.
Szóval én csak azt látom, hogy minden kifogást ráhúzol a vacak helyzetetre és maximálisan hagyod magad elnyomni, aminek a lányod issza meg a levét. Ráadásul lassan a férjed is átpártol anyóshoz, hisz hagyod magad, persze hogy nem tisztel.
Nem hiszem, hogy bármin is fogsz változtatni, max vitázol párat a férjeddel és minden ugyanúgy fog menni tovább...annyi ilyet láttam már...egyik legjobb barátnőmnek azóta asszisztálok, amióta megismerkedett a férjével, már vagy 10 éve megy a huza-vona és minden csak egyre rosszabb. A babájuk pedig ebben nő fel és kezelhetetlen kisgyerek lett. És a barátnőm most, 10 év után kezdi csak látni, hogy talán a sarkára kéne állni és nem hagyni mindent. De még mindig nem lépett! A férje pedig szép lassan alkoholista lett, az évek alatt a sok vita és a változtatás hiánya őt is tönkretette, egyre többet iszik és egyszer meg is fogja ütni a feleségét az tuti, mert minden egyre csak romlik. Ja és a barátnőm a mai napig azzal takarózik, hogy hát ide köt a munka, máshol nem biztos hogy találnék munkát.
Egyébként mi durván szakítottunk anyóssal pár rossz húzása miatt (mondjuk messze nem voltak ilyen durvák mint a tieid), aztán szépen lassan normalizálódott a kapcsolatunk. Tudja már hol a határ, én is tudom miben számíthatok rá és miben nem. Mára már remek kapcsolatunk van, nem vagyunk barátnők de mindenben tökéletesen együtt tudunk működni. Tény, hogy a mai napig ha valamiről úgy gondoljuk nem jó a gyereknek akkor arra egyszerűen nemet mondok és kész, anyós a feje tetejére is állhat akkor is nem. De ma már nincsenek ilyen gondjaink.
hát basszus én már rég kikeltem volna magamból
ilyen esetben elég drasztikus tudok lenni
ha nem megy egyből akkor lépésenként
nem egész héten csak 4 napot maradj
majd 3at majd 2öt majd csak 1 napot
50 km? Bocs, de a párom 2x, de van hogy 3x ennyit utazik naponta oda-vissza és eszünkbe sem jut, hogy odaköltözzünk anyóshoz vagy a nagyihoz vagy bárkihez egy hétre. Az 50 km, az max 1 óra út, mások van, hogy 2 órát utaznak a munkába tömegközlekedéssel.
Te nem állsz ki magadért, ami nagyon gáz. A férjed meg nem férfi, hogy ilyen szinten nem tud elszakadni anyukától és a kényelemre hivatkozva ott dekkoltok nála egy hétig. Keressen más munkát, akkor nem kell "maszekolnia" a mama garázsában.
Nyilvánvaló, hogy sem veled, sem a gyerekkel, sem pedig az érzéseiddel nem törődik.
És bocs, hogy ezt mondom, de tipikusan ostoba, töketlen jellem, abszolút nem férjnek és apának való.
Kedves Kérdező!
Én naponta utazom a munkahelyemre 50 km-t oda és 50 km-t vissza. (Vidékről, Pestre)
A 7 órás vonattal megyek és 3/4 8-ra Budapest centrumában vagyok. Gyorsabb és olcsóbb, mint autóval.
A munka mennyiségétől függően 5-6-7 órára otthon vagyok, a saját otthonomban, a saját családomnál.
Ezt a te férjed miért nem tudja megtenni?
Szerintem minden csak ürügy részéről, hogy az anyja szoknyája mellett maradhasson és ha kell beáldoz érte téged is.
Nekem égnek állt a hajam, amikor olvastam, hogy hetente cuccoltok oda-vissza, közben tönkremegy a házasságod, kicsúszik a kezedből a gyereked nevelése és még csicskázol is az anyós háztartásában.
Ne haragudj, de ez egy AGYRÉM!!!
Ezen kellene sürgősen változtatni és meglátod, ha normális mederbe kerül a családi életetek, hamarosan helyére kerül minden!
És végül:
Én nem vagyok váláspárti, különösen olyan esetben nem, ha már gyerek van, de most én is azt mondom, ha a férjed nem hajlandó változtatni, akkor lépj ki ebből a házasságból, míg végleg el nem veszíted a gyereked!
Így úgyis az lesz a vége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!