Voltatok olyan helyzetben, hogy a nagymama elszerette tőletek a gyereket?

Amit leírsz ez beteges.Hiába tette fel valaki utánad a másik kérdést,hogy miért csinálnak anyukák puhány embert a gyerekükből.Na ez is beteg szegényem az tuti,és vagy nincs gyereke,vagy púp a hátán és nem érti más miért akarja maga nevelni a sajátját.

Egy családban mindenkinek tudnia kell hol a helye.A család anya apa gyerekek.A szülők nagyszülők pedig vendégek legyenek nálunk,és mi is náluk.A gyerekeket a szülők neveljék és ne a nagymama.Ők szeressék és foglalkozzanak vele alkalomadtán.De ne mondja azt nekem senki,hogy az normális,hogy odaszüli valaki a gyerekét a mama vagy a bölcsőde meg felneveli.Igazítsd el szépen anyósodat.Mond meg neki,hogy szívesen látjátok mondjuk hetente 1x,de majd akkor is Te fogod megmondani éppen mit kell csinálni a gyerekeddel.Az én gyerekem kérdezés nélkül nem kapkodná fel senki az tuti.És nem neveljük a nagyszülők ellen,sőt szeretik szeretjük őket,de mindenki tudja a szerepét és nem a másikét akarja játszani.Én megmondom őszintén,velem is próbálta még anno az elsőnél anyósom amit leírsz,hogy odamentem mikor fogta a gyerekem és menekült előlem.Én meg megfogtam a gyerekemet és kérdezés nélkül kivettem a kezéből.A második harmadik babánál már tudja hol a helye mi a szerepe.De ha ráengednék megint túlzásba vinné,de nem hagyom.Vannak ilyen emberek,de ez legyen az Ő bajuk,ne más szenvedjem miattuk.És nem tartom normálisnak,ha a nagymama állandóan a család nyakán akar ücsörögni mondván unokázik.

Nyugi, ez egy "nagymamastratégia " lehet. Nekünk most van egy kilenc hónapos fiunk. Anyám le se sz.r bennünket, ezértis nagyon örülök annak, hogy a férjem anyukája meg meg van bolondulva a gyerekért. Nagyon vágytak már unokára (anyós 60, após 67 évesek, a férjem meg 39). Mama is azt csinálja, hogy veszi ki a kezemből, amikor csak lehet, ha meg náluk vagyunk és kiadom a parancsot, hogy irány haza, készüljünk, akkor először süket, aztán meg ezerféle dolog eszébe jut, csak hogy hátráltassa az indulást. Aztán meg ő akarja a babát öltöztetni, amit iszonyú lassan csinál. Szóval már-már gyerekesen viselkedik, csakhogy az unokájával lehessen.

Nem biztos, hogy teellened irányul. Egyszerűen annyira szereti, hogy megszűnik körülötte a külvilág, és még azt sem veszi észre, hogy esetleg neked rosszul esik az, amit tesz. Ez majd kialakul az idők során szépen, és főleg a gyerek fogja alakítani.

Elszeretni nem tudja, te vagy az anyja. A fiam ma egész nap mamánál van, de ha ilyen nap van, akkor este, mikor hazahozzák, szinte repked, mikor meglát.

TE mindig is az ő anyukája leszel, és Ő mindigis egy darabka lesz tebelőled. Ezt ezer babaringató nagymama sem tudja elvenni Tőletek!

Sok egészséget nektek.