Ha egy gyerek élete "félremegy", mindig az áll mögötte, hogy a szülő valahol elrontotta?

Az is állhat a dolog mögött,hogy milyen baráti kapcsolatai vannak. Milyen emberekkel lóg. Ha hülyén viselkedik,az lehet azért is,mert a "banda" amiben jár lehet,hogy ezt "várja el" Én 5.-től 8. osztályos koromig ilyen voltam,mert olyan emberekkel barátkoztam. 8.-ban láttam hogy mekkora hülye vagyok. Elkezdtem rendesebb emberekkel barátkozni. (4-es 5-ös tanulókkal) Sokkal normálisabb lettem és ezt mások is észrevették. Szóval nem minden esetben a szülő hibája. De a szülő is tehet arról,hogy a fia/lánya kikkel barátkozik. DE nem mindig.

Remélem segítettem. 16/F

Valószínűleg.

a természetünk, habitusunk lehet különböző, de az alapvetően szükséges szabályokat odahaza sajátítjuk el. (kellene)

Ha valakivel rosszul bánnak, vagy nem törődnek vele, esetleg arra tuningolják, hogy ő a világ közepe, hát onnan indulva nagyon nehéz teljes, egészséges emberré válni. Nem lehetetlen, de nehéz.

Ez most a divatos elmélet, hogy CSAK a nevelés számit és CSAK a szülök hatnak egy gyerekre. Akik ezt vallják, azoknak természetesen fogalma sincs a valóságról: egyrészt nagyon sok múlik az örökletes tulajdonságokon is, azokat megváltoztatni nem lehet.

Másrészt a gyerekek legkésöbb 4-5 évesen (óvoda) külsö hatásoknak is ki vannak téve, és ettöl kezdve már nem csak a szülö neveli a gyereket. A gyerekek is hatnak egymásra. Hogy csak a leggyakoribb példát emlitsem, a csúnya szavak használata, ha valamelyik családban ez szokás, akkor a közösségben a többi is letanulja, és már csak azért is használja - legalább is ott- mert különben csúfolják.

De késöbb, a kamaszkorban már fontosabb a csoport véleménye a gyereknek, mint a szülöké, ez a természetes önállósodási folyamat része. Ilyen korban minden gyerek valamennyire a szülöi normák ellen fordul - lázadó korszak - és ez biztos nem a szülök hatása.

A másik tényezö, hogy a társadalom jelenleg a szülöi megszoritásokat negativként állitja be: olvasd el ezen az oldalon is, hogy ha egy szülö nem akarja a 13 éves gyereket állandóan bulizni járni, akkor a legtöbb válasz szerint a szülö a korlátolt, és a gyereknek JOGA van ehhez meg ahhoz, és a legjobban teszi, ha elköltözik.

Ha a szülök kezdettöl fogva stabil normák szerint nevelték a gyereket, akkor a gyerekek nagyobb része a hözöngö kor után visszatér ehhez az értékrendhez, de egy részük elkallödik, mert pl. akaratgyengye alaptulajdonságokat örökölt.

Szerintem a szülöknek van felelösége, de a gyereknek és a környezetének legalább akkora.

Egyébként ha valaki nyitott szemmel jár a világban, akkor észre kell, hogy vegye, hogy a legtöbb odafigyelö családban a gyerekek közt azért lesz olyan, aki nem teljesiti az elvárásokat, elkallódik, és az olyan családokban, ahol semmit nem törödnek a gyerekekkel, ott is lesznek azért értékes emberek.

A nevelés és az öröklés egyformán meghatározza, hogy mi lesz a ygerekböl és CSAK a szülöt hibáztatni elég szüklátókörü dolog.

Na igen, ez tényleg ma a divat. Ha valamelyik tini vagy valaki elrontja az életét,mindjárt a szülők a hibásak, visszamennek kb. 10 évet ha akkor bezzeg a szüleim így meg úgy.

Ez az ami sokkal könnyebb és nem azt, hogy saját magamba nézek, és hogy egy bizonyos kornál már mindenki maga felelős az életéért és nem lehet a szülőket mindenért okolni, igen van olyan is aki mintacsaládból van és mégis egy nagyo s@fej és a fordítottja is. Persze a mindennapi életünkre kihatással vannak a barátok és ez igen is számít, akárki mond akármit

Szia!

Én csak a rosszat láttam,de szerencsére nem lett az életem elfuserálva:)

Pont azért,mert megfogadtam az életem normális lesz és lesz egy szép családom!

Leírom röviden a családom történetét:

anyám mániákus depressziós volt,akkor jött ki rajta,miután én megszülettem,csak arra emlékszem kiskoromból róla,hogy többször az én és apám életére tört,és a mentő már családtag volt nálunk,annyiszor kellett hozzá kihívni,amikor elváltak a szüleim,apámnak ítélt a bíróság,utána még sokszor "elrabolt" az oviból,és hetekig nem adott vissza!

Apám nem nagyon foglalkozott velem,állandóan a kocsmában volt,így szinte ott nőttem fel:(

8 éves koromtól az általános iskola befejeztéig bentlakásos diákotthonba laktam,csak nyári,téli,és tavaszi szünetben voltam otthon.

Mind ezek után most 30 évesen van munkám,18 éves koromtól ugyanott dolgozom,7 éve vagyok házas,és van 2 okos,szép kisfiam,nincsen semmilyen szenvedély betegségem,egyedül annyi,hogy imádok olvasni:)!

Szerintem a jó anyagi és családi körülmények miatt is be lehet sokallni!

Az otthon,család az egy zárt világ,és kint sajnos nem aranyból és szeretetből van a kerítés:(

Szerintem az a baj,hogy a mai tizenévesek,ha akarnak valahova tartozni,olyanná kell válniuk.

Sok olyan kérdést,történetet is olvastam itt,hogy nehezen találnak barátokat,magányosak,sajnos minden a külsőségről szól.

Ha nem olyan vagy,mint a többi kiközösítenek:(