Miért van ennyi nézeteltérés, ebből eredendően pedig ennyi veszekedés, probléma a mai szülő-gyerek generáció közt?

A saját szüleimmel való kapcsolatom, illetve a megfigyeléseim adták az ihletet a kérdéshez. A mai 40-55 évesekre és gyerekeikre, a kb. 12-25 éves korosztályra gondolok leginkább, persze ezek a számok egyénenként változók lehetnek. Magam 20 éves vagyok, és rengeteg korombeli barátom, ismerősöm van, akinek súlyos gondjai vannak a szüleivel, na meg hát itt is nagyon sok kérdést tesznek fel fiatalok, amiben a szüleikkel való konfliktusokról írnak.

Elsőre az érdekelne, gyerek és szülő szemszögből is, milyen a kapcsolatotok a másikkal, őszintén. Másodsorban pedig, és ez a legfontosabb, hogy miért alakult ki ez a számomra szakadéknak tűnő különbség a két korosztály, generáció közt, ami állandóan veszekedéseket, nézeteltéréseket szül. A fiataloknak már teljesen más értékrendjük van, teljesen más érdekli őket, más a fontos nekik. Ezek a konfliktusok akkor a leggyakoribbak megfigyeléseim szerint, mikor a szülő tanulatlanabb, képzetlenebb a gyerekénél, elvégzett egy szakmunkásképzőt, azóta pedig rabszolgamunkát végez (ezzel nem akarok senkit megbántani), a gyerek meg egyetemre ment, szeret művelődni, ennek köszönhetően egy sokkal szélesebb látókört birtokol, és más az értékrendje, illetve az életről való felfogása is.

Egy példa: én lányként fontosnak tartom a jó megjelenést, szeretek mindig csinos és ápolt lenni, ha férjem lesz, 40 évesen is tetszeni akarok neki, anyám viszont egyenesen sajnálja az ilyesmire a pénzt és az idejét (nem dolgozik, csak apám vállalkozásában segédkezik), holott mindkettőből van neki, apám meg láthatóan már nincs oda érte. Vehetne szabadidőnadrág helyett csinos ruhákat, edzhetne, nem muszáj mindent a korra fogni. És nagyon sok ilyen nőt látok magam körül. Azt vallja anyám: "én már elkeltem, nekem nem kell senkinek sem tetszeni".

Vagy egy másik példa, szerintük akkor kell hajat festetni, ha már őszül az ember, azon kívül elégedjen meg azzal, amit a természettől kapott. Ebből nálunk hatalmas viták szoktak kerekedni, mivel mindketten lányok vagyunk tesómmal.

De nem csak a külsőségekre gondolok, rengeteg minden tud vitát eredményezni, pl a pénz beosztása. Mi, fiatalok teljesen mást tartunk fontosnak, mint a szüleink. Félreértés ne essék, nem veszek 20ezres ruhákat, és 5-6 éve nyaralni sem voltam, holott szívesen mennék. Nem vagyok sem drogos, sem alkoholista, és dohányozni sem szoktam, tehát nem ezekre gondolok. Mégis, ha 1 hónapban egyszer elmegyek barátnőimmel bulizni egyet, kiengedni a fáradt gőzt, anyámék úgy tekintenek rám, mint valami bűnös lélekre. Arról nem is beszélve, mit levágtak, mikor a barátom nélkül mentem bulizni, hogy mit képzelek én, mi ez, hogy a pasim nélkül megyek, így ott fog hagyni stbstb. :D Szerintük az a normális, ha egy pár sülve-főve együtt van, szerintünk pedig az a jó, ha megvan a saját élete mindkettőnknek, féltékenykedés nélkül, bizalommal, nem pedig összenőve.

Olyanokra is gondolok, mint pl miért kell állandóan úgy hozzáállniuk a szülőknek a dolgokhoz, hogy "ha én felnőttem egy rossz gyerekkorral, ha én kibírtam a rossz körülményeket, akkor te is kibírod!" (holott sokkal jobb életet nyújthatnának a gyereknek, de nem akarják, inkább spórolgatnak rajta, sajnálják tőle a dolgokat, pedig van pénzük, csak nehogy a gyereknek jobb legyen, mint nekik volt).

Sorolhatnám még napestig, most várom a ti véleményeiteket, megfigyeléseiteket, tapasztalataitokat, mindkét szemszögből. :) Milyen jellegű konfliktusaitok vannak, és szerintetek miért akalkult ki ez a szakadék e két generáció közt? Szerintem régen ilyen éles ellentétek nem voltak szülő-gyerek közt.