Miért van ennyi nézeteltérés, ebből eredendően pedig ennyi veszekedés, probléma a mai szülő-gyerek generáció közt?
A saját szüleimmel való kapcsolatom, illetve a megfigyeléseim adták az ihletet a kérdéshez. A mai 40-55 évesekre és gyerekeikre, a kb. 12-25 éves korosztályra gondolok leginkább, persze ezek a számok egyénenként változók lehetnek. Magam 20 éves vagyok, és rengeteg korombeli barátom, ismerősöm van, akinek súlyos gondjai vannak a szüleivel, na meg hát itt is nagyon sok kérdést tesznek fel fiatalok, amiben a szüleikkel való konfliktusokról írnak.
Elsőre az érdekelne, gyerek és szülő szemszögből is, milyen a kapcsolatotok a másikkal, őszintén. Másodsorban pedig, és ez a legfontosabb, hogy miért alakult ki ez a számomra szakadéknak tűnő különbség a két korosztály, generáció közt, ami állandóan veszekedéseket, nézeteltéréseket szül. A fiataloknak már teljesen más értékrendjük van, teljesen más érdekli őket, más a fontos nekik. Ezek a konfliktusok akkor a leggyakoribbak megfigyeléseim szerint, mikor a szülő tanulatlanabb, képzetlenebb a gyerekénél, elvégzett egy szakmunkásképzőt, azóta pedig rabszolgamunkát végez (ezzel nem akarok senkit megbántani), a gyerek meg egyetemre ment, szeret művelődni, ennek köszönhetően egy sokkal szélesebb látókört birtokol, és más az értékrendje, illetve az életről való felfogása is.
Egy példa: én lányként fontosnak tartom a jó megjelenést, szeretek mindig csinos és ápolt lenni, ha férjem lesz, 40 évesen is tetszeni akarok neki, anyám viszont egyenesen sajnálja az ilyesmire a pénzt és az idejét (nem dolgozik, csak apám vállalkozásában segédkezik), holott mindkettőből van neki, apám meg láthatóan már nincs oda érte. Vehetne szabadidőnadrág helyett csinos ruhákat, edzhetne, nem muszáj mindent a korra fogni. És nagyon sok ilyen nőt látok magam körül. Azt vallja anyám: "én már elkeltem, nekem nem kell senkinek sem tetszeni".
Vagy egy másik példa, szerintük akkor kell hajat festetni, ha már őszül az ember, azon kívül elégedjen meg azzal, amit a természettől kapott. Ebből nálunk hatalmas viták szoktak kerekedni, mivel mindketten lányok vagyunk tesómmal.
De nem csak a külsőségekre gondolok, rengeteg minden tud vitát eredményezni, pl a pénz beosztása. Mi, fiatalok teljesen mást tartunk fontosnak, mint a szüleink. Félreértés ne essék, nem veszek 20ezres ruhákat, és 5-6 éve nyaralni sem voltam, holott szívesen mennék. Nem vagyok sem drogos, sem alkoholista, és dohányozni sem szoktam, tehát nem ezekre gondolok. Mégis, ha 1 hónapban egyszer elmegyek barátnőimmel bulizni egyet, kiengedni a fáradt gőzt, anyámék úgy tekintenek rám, mint valami bűnös lélekre. Arról nem is beszélve, mit levágtak, mikor a barátom nélkül mentem bulizni, hogy mit képzelek én, mi ez, hogy a pasim nélkül megyek, így ott fog hagyni stbstb. :D Szerintük az a normális, ha egy pár sülve-főve együtt van, szerintünk pedig az a jó, ha megvan a saját élete mindkettőnknek, féltékenykedés nélkül, bizalommal, nem pedig összenőve.
Olyanokra is gondolok, mint pl miért kell állandóan úgy hozzáállniuk a szülőknek a dolgokhoz, hogy "ha én felnőttem egy rossz gyerekkorral, ha én kibírtam a rossz körülményeket, akkor te is kibírod!" (holott sokkal jobb életet nyújthatnának a gyereknek, de nem akarják, inkább spórolgatnak rajta, sajnálják tőle a dolgokat, pedig van pénzük, csak nehogy a gyereknek jobb legyen, mint nekik volt).
Sorolhatnám még napestig, most várom a ti véleményeiteket, megfigyeléseiteket, tapasztalataitokat, mindkét szemszögből. :) Milyen jellegű konfliktusaitok vannak, és szerintetek miért akalkult ki ez a szakadék e két generáció közt? Szerintem régen ilyen éles ellentétek nem voltak szülő-gyerek közt.
válasza:Jó, de azért ezekhez két ember kell... ugyanezek a problémák meglehetnének nálunk is. Amikor jogsit akartam csinálni, apukám azt mondta, ha fizetem, megcsinálhatom, de számítsak rá, hogy az autóját nem fogja odaadni nekem. Itt két opció van, elfogadom vagy ellenkezek. Én egyszerűen nem csináltam meg a jogsit és kész. De ha megcsináltam volna sem kérném el az autót, már csak büszkeségből sem. Megoldom máshogy.
Az anyagiak... én külön élek a párommal, havi apanázst kapok, azt kell beosztanom. Elfogadtam, megértettem. Ha elfogy, akkor vajas kenyeret eszem, mert tudom, hogy a szüleim is nehéz helyzetben vannak anyagilag, nem akarom még jobban lehúzni őket, így is nagyon szép dolog, hogy támogatnak az egyetem alatt. Megjegyzem pont azért dolgoztam egy évet, hogy mindig legyen plusz a számlámon.
Az a baj, hogy a barátod úgy gondolja, hogy ha valamit kér, az azt jelenti, hogy automatikusan megkapja. Pedig ez nem így működik. Ha elfogadná, hogy nem kap pénzt vagy nem kapja meg a kocsit, semmiféle sértődés és vita nem lenne a dologból. Valahogy így játszódna le:
- Apa, megkaphatom a kocsit hétvégére?
- Nem kisfiam.
- Oké :(
De gyanítom, ő inkább erősködik, mert nem érti, hogy szívességet kért, amit az ember nem mindig kap meg.
Btw mindenhova meg lehet oldani az utazást busszal/vonattal/taxival/biciklivel/gyalog/lóháton, akárhogy. És ha nincs pénz bulizni, akkor nem bulizik az ember. Vagy ha fontos dologra kell, akkor azt mondja, "Fogorvosra kell a pénz, letörött a fogam sarka", és kapni fog. Ha nem, akkor kér a nagymamától/nagynénitől/baráttól.
válasza:A felgyorsult világ és a liberálisabb eszmék okozzák, így röviden.
Nálunk is rengeteg vita van, mondjuk főleg abból származik, hogy apukám vidékről jött fel Pestre anno, és ott, kisebb eldugott felvakban még most is dívik az a fajta csaéádmodell, hogy a szülő (főleg az apa) szent, a gyereknek kuss van... és nem képes elviselni, hogy most már mi, "gyerekek" (22 és 21) kiállunk az igazunkért, és nem fogunk megcsinálni mindent, amit mond és kér, ha az fölösleges, baromság vagy nem jó nekünk. Ugyanemiatt neki van egy olyan megrögződése, hogy pszichológiai problémák nincsenek, csakis és kizárólag szar nevelés, és akik depisek meg túlérzékenyek meg akik sírnak!!!, azok hisztisek.
Anyukám azt nem bírja elviselni, hogy sminkelek, meg képes olyanokért vitatkozni velem, hogyha már szájfényt teszek fel, akkor csak az alsó ajkamra tegyem, és szorítsam össze az ajkaimat, mert ha a felsőre is teszek, az már túl mű. Ja, meg vannak ilyenjeik, hogy a normális tusfürdőnek nincs illata (vagy max. ilyen firss, tavaszi szellős szerű), a normális falszín az fehér (én ki nem állhatom, mert nyomaszt, vakít, unalmas és a kórház jut róla eszembe), normális ember nem képes rendetlenségben élni (nem full dzsuvás a szobám, de nem állok neki mindennap mániákusan takarítani, és tök jól elvagyok benne), normális ember nem iszik kint (vannak napok, amikor volt osztállyal, haverokkal leülünk mondjuk a Deákon és megiszunk egy-egy üveg sört vagy egy kis bort, én ebben semmi kivetnivalót nem találok), a kólától meg fogsz halni (basszus, orvos, és amióta látta a mentosos videót, azt mondja, nem ihatok kólát, mert fel fog robbanni a gyomromban)...
"most is dívik az a fajta csaéádmodell, hogy a szülő (főleg az apa) szent, a gyereknek kuss van... és nem képes elviselni, hogy most már mi, "gyerekek" (22 és 21) kiállunk az igazunkért, és nem fogunk megcsinálni mindent, amit mond és kér, ha az fölösleges, baromság vagy nem jó nekünk."
Az én apám ugyanez. :) Egyszer rokonok előtt leadta, hogy nekünk őt kell tartanunk az Istennek, a Mindenhatónak, mert ő tart el minket, és ennek köszönhetően nekünk ő a mindenség, az Úr, és nekünk mindig mindent az ő kénye kedve szerint kellene tennünk, mivel ő felsőbbrendű lény nálunk. A korabeli rokonok meg bólogattak rá. Mivel nem ilyenek vagyunk, egyből sz*r gyerekek vagyunk, "mocskos kölykök" stb. Nem képes elfogadni, hogy manapság már más szülő.gyerek viszonyt kellene kialakítani, ami nem csak a végtelen és sokszor ok nélküli tiszteletre alapul, hanem az egymás KÖLCSÖNÖS (na sokan erre nem képesek) elfogadására, egymás kölcsönös tiszteletére, szeretetére kellene alapulnia. Magyarán: a gyerek is ember és emberszámba kellene venni, elfogadni, hogy olyan, amilyen, hogy más tetszik neki, hogy mást szeret, mást akar az életével kezdeni, mint ahogy a szülő elképzelte. és attól, hogy más, még nem biztos, hogy rossz is.
válasza: válasza:13:10, külföld:
1. a pontozás infantilis-dühödt érzelemkitörés itt, ne törődj vele.
2. külföld: a szomszéd kertje zöldebb- nem tudunk mit tenni ezzel..
3. túl általános volt:
ez is külföld:
ez is:
más gondjaik vannak, mint hogy veszekedjenek a hajfestésen és szőrön.
----------
ma 11:03 vagyok, kiegészíteném az ottani véleményemet, miszerint 12-26 közti "leválás" időszak sok és sok baj forrása :
a)sokan nem akarnak felnőni, felelősséget vállalni a a mai 20-30 generációból, főleg a férfiak.
b) a szülők sokszor erőn felül taníttatják, közben sokszor elfeledkeznek, hogy egy 18 éves: FELNŐTT.
És önálló ember, nem az ő tulajdonuk.
A ragaszkodó, önző szeretet nagyon káros, visszahúzó.
Ha szereted a gyereked - engedd a sajátútját (svadharma) járni
ősi szansszkrit mondás
válasza:"egy 18 éves: FELNŐTT.
És önálló ember, nem az ő tulajdonuk."
A 18 éves pedig nem várhatja el, hogy a szülei eltartsák. Onnantól, hogy felnőtt, már magáról kell gondoskodnia. Nem kell az a kettősség, hogy a "felnőtt" nyivákol, hogy kezeljék felnőttként, és vonják be a döntésekbe, de közben elvárja, hogy eltartsák.
Vagy félig felnőtt, félig gyerek?
Azt lehet bevonni a döntésekbe, aki bizonyította már, hogy elég érett és meg lehet bízni benne.
válasza:ma 14:02 erre írtam,ma11:03-ban, hogy a baj forrása.
miért?
1.mert ezzel a szülőnek sem szabadna visszaélni -nem veheti meg kilóra, pénzért a lelkét
2.és a diáknak, sem- beleragadva egy infantilis-bulizós, élvezkedős életbe -ahelyet, hogy elmélyülten tanulna, foglalkozna valamivel, és igyekezne a szabadidőben korrepetálni, vagy egyéb mukát végezni, vagy fölöslegesen nem költekezni.
És nem kihúzni a diákéveket még tovább - tovább.....
(ami kreditrendszer átka)
válasza:"Elvárná, hogy féléventi 10 tárgyak mellett dolgozzak"
"Segítek nekik szívesen az eltartásért cserébe, de azért egy bizonyos fokú önállóságot és felelősséget meghagyhatnának nekem is"
Az egyik mondatban sérelmezed, hogy dolgoznod kellene, a másikban már segítenél. Ez itt a baj: minden ellen lázadsz, úgy viselkedsz, mint egy tini aki annyira átlátja a szülei helyzetét, és mindent százszor jobban csinálna náluk. Úgy látszik későn érő típus vagy.
Elvárható, hogy egy felnőttkorú, még otthon lakó ember beszálljon a költségekbe, ezért dolgozni kell. Sokunk dolgozott már 16-17 éves korától, aki megtehette ismerős révén, az már korábban is feketén. Attól még ugyanúgy jártunk iskolába, és később egyetemre. Amíg az ember fiatal, mindent kibír, ezt is, pláne ha boldogulni akar az életben.
Ez nem a berögzült szülői magatartás, ez a való élet követelménye. Könnyen előfordulhatna, hogy te éppen befejezed 18 évesen a gimit, és már mutatják az ajtót. Akkor ugyanúgy el kell menni dolgozni, és egyetemre is, ha többre akarod vinni, mint egy segédmunkás.
Itt arról van szó, hogy mivel nálad nincs meg a veszélye, hogy kitehetnek, ezért azt hiszed, hogy a suli mellett már nem kell dolgoznod, mert úgyis eltartanak, hiszen az a szülő kötelessége. Te követeled a jogaidat, az önállóságot, de amikor a felnőtt viselkedésre kerül sor, megbuksz.
És abban a pillanatban fog megváltozni véglegesen a szemléleted, amikor esetleg a saját szabadjára engedett gyereked fog olyan irányt venni, amit te szerettél volna magadnak elérni anno, de most rájöttél, hogy az mégsem annyira helyes út. Megpróbálod terelgetni a gyereked, akitől megkapod ugyanazt, amit most te adsz a szüleidnek. Klasszikus hibák ezek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!