Miért van ennyi nézeteltérés, ebből eredendően pedig ennyi veszekedés, probléma a mai szülő-gyerek generáció közt?
A saját szüleimmel való kapcsolatom, illetve a megfigyeléseim adták az ihletet a kérdéshez. A mai 40-55 évesekre és gyerekeikre, a kb. 12-25 éves korosztályra gondolok leginkább, persze ezek a számok egyénenként változók lehetnek. Magam 20 éves vagyok, és rengeteg korombeli barátom, ismerősöm van, akinek súlyos gondjai vannak a szüleivel, na meg hát itt is nagyon sok kérdést tesznek fel fiatalok, amiben a szüleikkel való konfliktusokról írnak.
Elsőre az érdekelne, gyerek és szülő szemszögből is, milyen a kapcsolatotok a másikkal, őszintén. Másodsorban pedig, és ez a legfontosabb, hogy miért alakult ki ez a számomra szakadéknak tűnő különbség a két korosztály, generáció közt, ami állandóan veszekedéseket, nézeteltéréseket szül. A fiataloknak már teljesen más értékrendjük van, teljesen más érdekli őket, más a fontos nekik. Ezek a konfliktusok akkor a leggyakoribbak megfigyeléseim szerint, mikor a szülő tanulatlanabb, képzetlenebb a gyerekénél, elvégzett egy szakmunkásképzőt, azóta pedig rabszolgamunkát végez (ezzel nem akarok senkit megbántani), a gyerek meg egyetemre ment, szeret művelődni, ennek köszönhetően egy sokkal szélesebb látókört birtokol, és más az értékrendje, illetve az életről való felfogása is.
Egy példa: én lányként fontosnak tartom a jó megjelenést, szeretek mindig csinos és ápolt lenni, ha férjem lesz, 40 évesen is tetszeni akarok neki, anyám viszont egyenesen sajnálja az ilyesmire a pénzt és az idejét (nem dolgozik, csak apám vállalkozásában segédkezik), holott mindkettőből van neki, apám meg láthatóan már nincs oda érte. Vehetne szabadidőnadrág helyett csinos ruhákat, edzhetne, nem muszáj mindent a korra fogni. És nagyon sok ilyen nőt látok magam körül. Azt vallja anyám: "én már elkeltem, nekem nem kell senkinek sem tetszeni".
Vagy egy másik példa, szerintük akkor kell hajat festetni, ha már őszül az ember, azon kívül elégedjen meg azzal, amit a természettől kapott. Ebből nálunk hatalmas viták szoktak kerekedni, mivel mindketten lányok vagyunk tesómmal.
De nem csak a külsőségekre gondolok, rengeteg minden tud vitát eredményezni, pl a pénz beosztása. Mi, fiatalok teljesen mást tartunk fontosnak, mint a szüleink. Félreértés ne essék, nem veszek 20ezres ruhákat, és 5-6 éve nyaralni sem voltam, holott szívesen mennék. Nem vagyok sem drogos, sem alkoholista, és dohányozni sem szoktam, tehát nem ezekre gondolok. Mégis, ha 1 hónapban egyszer elmegyek barátnőimmel bulizni egyet, kiengedni a fáradt gőzt, anyámék úgy tekintenek rám, mint valami bűnös lélekre. Arról nem is beszélve, mit levágtak, mikor a barátom nélkül mentem bulizni, hogy mit képzelek én, mi ez, hogy a pasim nélkül megyek, így ott fog hagyni stbstb. :D Szerintük az a normális, ha egy pár sülve-főve együtt van, szerintünk pedig az a jó, ha megvan a saját élete mindkettőnknek, féltékenykedés nélkül, bizalommal, nem pedig összenőve.
Olyanokra is gondolok, mint pl miért kell állandóan úgy hozzáállniuk a szülőknek a dolgokhoz, hogy "ha én felnőttem egy rossz gyerekkorral, ha én kibírtam a rossz körülményeket, akkor te is kibírod!" (holott sokkal jobb életet nyújthatnának a gyereknek, de nem akarják, inkább spórolgatnak rajta, sajnálják tőle a dolgokat, pedig van pénzük, csak nehogy a gyereknek jobb legyen, mint nekik volt).
Sorolhatnám még napestig, most várom a ti véleményeiteket, megfigyeléseiteket, tapasztalataitokat, mindkét szemszögből. :) Milyen jellegű konfliktusaitok vannak, és szerintetek miért akalkult ki ez a szakadék e két generáció közt? Szerintem régen ilyen éles ellentétek nem voltak szülő-gyerek közt.
válasza:Valójában némi társadalomismerettel könnyen látható, hogy ezek a problémák egyáltalán nem komoly problémák.
Valódi generációs szakadék az 50-60as években volt. Akkor történt először olyan, hogy a fiatal generáció egyáltalán megkülönböztette magát az idősebbektől, előtte évszázadokig, sőt évezredekig soha.
Ami most megy, az semmiség ahhoz képest. Nem is valódi generációs különbségek vannak, hanem műveltségbeli, illetve sok helyen ugyanazon a műveltségi szinten belül különböző iránnyal szimpatizál az idős és a fiatal.
De még egyszer hangsúlyozom, ez semmiség. Nem számottevő. A valódi különbség annál a generációnál volt, akik nem csak fiatalon lázadtak, aztán belesimultak a hétköznapokba, hanem lázadtak és átformálták az egész életüket. Érdemes utánanézni, mennyi változás történt akkortájt. A mai "lázadások" már valójában komformisták. Normális, elfogadott és semmin nem változtat, semmi értelme nincs.
válasza:
válasza:Anyukám 57 éves én pedig 24. Nálunk nincsenek ilyen jellegű gondok. Én mindig mindent megtudtam beszélni anyukámmal, a pasiktól az első menzeszig mindent. Nem értek veled egyet abban a tanulatlanság dologban. Pl. anyukám szakmunkást végzett, én egyetemet. Én nem látok akkora különbséget, mert ő nagyon jó a szakmájában. Láttam én már az egyetemen olyan embereket, akik inkább voltak állatok mint emberek. Szóval szerintem a diploma nem garancia mindenre. Pl a nagynéném mérnök, de olyan beszűkült a látóköre hogy örülhet hogy nincs gyereke.
Szóval nálunk otthon nem voltak tiltások, mindent megbeszéltünk. Mehettem bulizni ha megígértem hogy vigyázok magamra, és csörgök ha baj van. Gimiben túl sokat tanultam és anyum mondta már hogy nincs életem, egy kicsit kapcsolódjak már ki. stb... Ő azért lett ilyen jó fej anya, mert nem akart olyan lenni mint az ő anyja.Már külön élek de így is jól elvagyunk. Apukámmal sem voltak gondjaim. mindenben támogatnak, segítenek.
válasza:A "bezzeg az én időmben" az oka.
Én is megkaptam anno, de ma már, hogy van gyerekem, már azon kapom magam, hogy én is mondom. Ennek nem az az oka, hogy a szülők rugalmatlanok, hanem az, hogy félnek, félünk attól, hogy mi lesz a gyerekeinkből, milyen értékrendet követnek majd. Hatalmas szabadságuk van ma a fiataloknak, és mivel még tapasztalatlanok, ezért nem tudják, hogy ezzel a túlzott szabadsággal hogyan éljenek. Az szép, ha valaki nem lesz drogos, mert van esze, de attól még nagyon sokan azok lesznek, és ez rémítő. Azok a homokosok, akiket eddig nem lehetett látni, ma egyre bátrabban jönnek elő, és egy normális szülő természetszerűleg félti az ilyesmitől a gyerekét, akit féltő gonddal nevel. Egy szülő sem akarja megélni, hogy tizenéves gyerekét abortuszra kelljen vinnie, mert az extrém szabad szexualitásba nem fért bele a védekezés.
Egy idő után a szülő nem tud nevelni, a közösség veszi át az irányítást, és a szülőket ez megrémíti, főleg azokat, akiknek annyit kell dolgozniuk, hogy alig marad idejük a szülői szerepre. Ma ők vannak többségben, és nem hanyagságból: a túlélés érdekében.
Ha pedig a közösség befolyásolja negatívan a gyereket, akkor annak nem egyszerű kiküszöbölni a káros hatásait.
A szülő dolga átadni a helyesnek gondolt irányelveket, a gyereké pedig lázadni, új utakat keresni, de azért az ésszerű elveket betartani. A mai világ ezeket az ésszerű elveket kérdőjelezi meg: Minek a hűség, minek a becsület, minek az óvatosság, minek az erkölcs? Egyszer élünk. Na ezért retteg és reagál túl a szülő. Akinek nincs gyereke, az sosem fogja érteni, én sem értettem korábban.
válasza: válasza:Én 45 vagyok és szülő és azt vallom,hogy mindenkinek olyan a gyereke amilyet nevelt magának.
Az enyémek udvariasak, tanulnak,sportolnak, nagy a baráti körük. Semmi bajunk egymással.
Szerintem régen is volt ahol nagy gond volr a szülőés gyerek között és ma is van.
Aki normálisan neveli a gyerekét,tiszteletben tartja a személyiségét,de példaként él egy morális értékrendet, ott a gyerekkel sem lesz semmi gond.
Nem szabad elfeleljteni beszélgetni, érdeklődni a másik iránt és tiszeztletben atrtani,akkor is, ha nem értünk egyet.
válasza:Nálunk az az oka, hogy anyám nem érti meg, hogy különálló ember vagyok, neki határozott elképzelései vannak arról, hogy nekem mi a jó, mit kell csinálnom, nekem meg határozott elképzelésem van arról, hogy teljesen más személyiségtípusok vagyunk és nekem nem jó az, ami neki igen. Viszont ő ezt nem érti meg, az ő fejébe nem fér bele, hogy lehet azt nem szeretni, ami szerinte jó? Biztos defektes vagyok szerinte.
Kezdve onnan, hogy fogynom kell-e vagy sem, milyen nadrágot, ékszert hordok, mi a hobbim, milyen szakmát választok, melyik iskolát, mit hogy mondok a férjemnek, mindent jobban tud és elegem van sokszor belőle. Huszonéves, házas nő vagyok, és anyám a mai napig úgy kezel, mint egy tíz éves hülye gyereket.
Na meg pont ezért, mivel úgy is kis hülyének néz, ha panaszkodik, mindig igazat kellene neki adnom, mert ha véletlen megemlítem, hogy hát ő azért ő is hibás vagy ilyesmi, akkor egyből megy a veszekedés, hogy de igenis neki van igaza, mit nem értek meg ezen, ugyanolyan hülye vagyok, mint XY (akivel épp baja van).
Igen, nálunk is az életszemlélet-különbség okoz nagyon sok gondot. Azt is megfigyeltem, hogy aki a szülei mintáját követi, tehát a szakmunkás szülő gyereke elmegy szintén szakmunkásba, kitanul egy szakmát, se érettségi, se színvonal, maradnak tipikus parasztgyerekek, amibe beleszülettek (mellesleg magam is falusi vagyok, de egyetemre járok)... hogy semmi igényük nincs, elvannak, eldolgozgatnak minimálbérért, elélnek zsíros kenyéren egy rossz szó nélkül, de semmi kitörési vágy nincs bennük, nem akarnak szebbek vagy tájékozottak vagy műveltebbek lenni, számomra kissé felháborító. Na és ezek azok a fiatalok, akiknek nincs annyi gondjuk a szüleikkel.
Ja, és nekem is állandó vita van abból, hogy anyám már 19 évesen dolgozott (igazából 19 és fél vagyok :D), hogy ő ennyi idősen már önfenntartó volt (jah, a szülei a s*gge alá toltak egy házat), én meg szerinte még nem tartok sehol, az egyetemet semmibe veszi, azt hiszi, hogy azért, mert elbírok vele, azért biztos könnyű is, és ott semmit nem kell tanulni. Elvárná, hogy féléventi 10 tárgyak mellett dolgozzak (mikor lazán ki tudnak segíteni anyagilag), 50km-re van a suli, bejárós is vagyok, ez is megnehezíti. Egyszerűen képtelen megérteni engem, csak mert ő máshogy nőtt fel, és állandóan vitatkozik velem, mindenbe beleköt. Nem bírja felfogni, hogy én nem ő vagyok, és más életet akarok élni, mint ő, és azt sem értik meg, hogy nem a 30-40 évvel ezelőtti világ van. Nem képesek alkalmazkodni az idő előrehaladtával. Etéren azt gondolom, mi, mostani fiatalok sokkal nagyobb alkalmazkodó-képességgel lettünk megáldva, mi már egy olyan világba születtünk, ahol mindig minden változik, egyik héten még azt sem tudtuk, mi az a mobiltelefon, másik héten már az érintőképernyőt nyomogatjuk, persze csak képletesen. Mi arra lettünk önkénytelenül is nevelve a világ által, hogy el kell fogadni a változásokat és az árral kell sodródni, nem szabad lemaradni. Hozzátenném, pl apám tökéletesen kezeli a számítógépet 59 éves létére. Más ember mégis analfabéta hozzá, mert nem képes alkalmazkodni a világ változásaihoz. Szerintem ez nagyon nagy hiba, és sokakat érint ez az idősebb korosztályból. Anyám pl állandóan azért szekál, hogy csak a gép előtt ülünk. Az eszébe sem jut, hogy itt olvasgatunk, tájékozódunk, nem csak szórakozunk.
válasza:Én úgy tanultam - bár főleg technikai dolgokról, de azt hiszem, ez társadalmi kérdésekben is megállja a helyét -, hogy egyre rövidebb idő alatt egyre nagyobb változások történnek. Nézd meg pl. azt (most ez technikai példa lesz), hogy mennyi idő telt el mondjuk a vonalas telefon elterjedése, és a mobiltelefon elterjedése között. Elég sok. Viszont nézd meg azt, hogy mióta van mobiltelefon, az milyen rohamosan gyorsan fejlődik. Ez csak egyetlen példa, de sok más dologra is igaz. Ez a világ más változásaira is igaz. A szülők korában még más szokások voltak, sok esetben más értékrend is, mások voltak a normák, más lehetőségek, és egyszerűen máshogy volt praktikus élni. Ezek a dolgok rendkívül gyorsan változtak meg, ezt sokan nem képesek követni. Ráadásul az ember fiatalabb korában könnyebben magáévá teszi a változásokat, míg felnőttként (most a 40 felettiekre gondolok) már nehezebben. Erre ki így reagál, ki úgy.
Pl. anyukám (49 éves) sokszor emlegette, hogy amikor ő volt középiskolás, még volt olyan, hogy tinidiszkó, ami este tízig tartott, annál később nem is nagyon voltak bulik, csak a tinidizsiben nem árultak alkoholt. Arra lemehetett, aztán slussz passz. Manapság meg ha el akarsz menni diszkóba, 11 óra előtt nem is érdemes odamenni. Ki tudja, talán mire az én fiam lesz huszonéves, addigra a bulik majd reggel hatkor kezdődnek :D
Na meg persze, hogy féltenek, hiszen nekik azért jobbára ismeretlen már az, amiben a mai fiatalok benne vannak, csak hallomásból tudnak a dolgokról, az ismeretlentől pedig a legtöbben tartanak.
20-30 éve is megvoltak a fiataloknak a maguk veszélyes hülyeségei, csak talán egyrészt nem volt az ennyire látványos, másrészt nem került minden napvilágra.
Ja, amit írtál, pl. ez a hajfestés dolog is... Anyukám nekem sem akarta engedni sokáig, merthogy tönkre teszi a hajamat, meg milyen jól áll az eredeti színem. Csakhogy amikor ő volt fiatalabb, akkor még tényleg károsabbak voltak a hajfestékek, azok tényleg sokkal jobban roncsolták a hajat (oké, a mostaniakkal is tönkre lehet tenni, de sokkal kevésbé, és ha szakszerűen, odafigyeléssel csinálják, akkor nem fog ártani, hacsak valaki nem allergiás). Meg mostmár anyukám is elfogadta, hogy festem a hajam, mindig mondja, hogy a legjobban a fekete meg az a sötétlilás áll (amilyen régebben Erős Antóniának volt), pedig az milyen kevés nőnek áll jól, és már ő ajánlgatja, hogy milyenre fessem :) Jó, anyukám azért szerintem viszonylag modern nőnek számít, csak korából adódóan kicsit lassabban veszi fel a változásokat, de képes haladni a korral, ez ebből is látszik :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!